Arra a kérdésre, hogy liberális-e a katolikus egyházfő, a pap tanár óvatos választ fogalmazott meg. Ferenc pápa tanításait az egyház tanításával koherensnek véli. Rámutatott: a Szentatya bizonyos pontokon, de még határokon belül eltolja a hangsúlyokat, hogy a nagyobb jóra irányítsa a figyelmet, ahogyan ezt tette a halálbüntetés kérdésében is, amelyet elfogadhatatlannak gondol.

A XIX. századi klasszikus liberalizmus és az egyház viszonyával behatóan foglalkozó Gájer László az interjúban kifejti, hogy a káoszt eredményező francia forradalommal az egyház annak idején nem tudott azonosulni, ezért a visszarendeződés irányába mozdult inkább el. Ám ma elmondható, hogy

a klasszikus liberális eszmék – az állam és az egyház egészséges szétválasztása, a vallásszabadság, az emberi személy méltósága, a tulajdonhoz, a munkához, a gyülekezéshez való jog, a kutatási, közlési és a sajtószabadság – végül megvalósultak az egyház berkein belül is, ami összességében jónak mondható.

Gájer atya kifejti, hogy nem a liberalizmustól kell félni, hanem az erkölcstelenségtől. Amennyiben szem előtt tartjuk az evangéliumból fakadó alapelveket és a szilárd erkölcsi tengelyt, akkor ehhez viszonyítva lehet alkalmazni akár szocialista, akár konzervatív, akár liberális tételeket is. 

hirdetés

Ha eltérünk az erkölcsi tengelytől, a keresztény ember számára az már elfogadhatatlan. A keresztény gondolat mindig arra épül, hogy az ember Isten képmása és terve van vele.

A keresztény gondolkodás alapvetően közösségelvű, amelynek erkölcsi tengelye a benne létező isteni törvény

– állította szembe Gájer László az elfogadható liberális szemléletet azzal, amelynek rendszerében a személy nem része egy nagy tervnek, hanem a saját kárán okulva, vagy a saját haszna érdekében válik csak közösségivé.

A teljes interjú az A Szív újság februári számában olvasható.