Berkő Péter professzor emeritus, a Miskolci Akadémiai Bizottság alelnöke a Magyar Idők hasábjain osztotta meg gondolatait és kritikáját a kormány egészségügyi politikájáról, valamint az egészségügyi állapotok mélyebb, valódi okairól. A professzor a betegeknek biztosított eltúlzott szabadságot látja az egyik negatív tényezőnek. Emiatt erős kritikával illeti az alternatív gyógymódokat. Az otthonszülés engedélyezését is eltúlzottnak véli.
Az egyik alapfeszültség mind a betegek, mind az orvostársadalom nagyobbik részében a jelenlegi hálapénz-rendszerből ered. Főképpen a kikényszerített, rögzített tarifás verziója, amely egyre nagyobb méreteket ölt – mutat rá a professzor, aki úgy véli, hogy az egészségügyben egyre inkább elterjed és rombolja a klasszikus orvosi gyógyítómunka tekintélyét egy világjárvány: az “emberi jogokkal” és ezen belül a “választás szabadságával” való visszaélés divatja.
A betegek joga erősebbé vált, mint az orvos gyógyításhoz való joga – állítja az emeritus doktor. A betegjogi képviselői rendszer erősödése és a kártérítési perek pedig teljességgel megbénították a kórházak munkáját.
A professzor több olyan orvoslási területet felsorol cikkében, amelyekről úgy gondolja, hogy a választás szabadságának jegyében túlliberalizálták, és jobb lenne, ha ezekben a kérdésekben nem az interneten kiművelt beteg dönthetné el a tudományos orvoslás helyett, hogy mit akar, és mi lesz jó az ő gyógyulásában.
Még ha a professzor által felsorolt területek egyikével-másikával nem is értenénk egyet, vitaindító gyanánt kiváló listát találhatunk a cikkben: az otthonszülés engedélyezett gyakorlata; az orvosi javallat nélkül, csupán a szülő nő kérésére végzett császármetszések; már 18 éves kortól biztosított (orvosi javallat nélküli) végleges meddővé tétel (nehéz értelmezni a szülést az egyéb orvosi tevékenységek között, hiszen az nem betegség, hanem egy állapot – a szerk.).
hirdetésAz orvos-szerző határt szabna a betegek “választási szabadságának”, bevezetné az iskolákban a kötelező egészségtan órákat, ezzel egy időben növelné a magyar lakosság egészségkulturáltsági színvonalát, a mammut nagyságúvá integrált és duzzasztott intézmények helyett preferálná a kisebb és emiatt átláthatóbb egészségügyi központokat.
A jelenlegi kormány egészségügyi stratégiáját jó iránynak tartja, amelynek megvalósulásában bizakodik. Emlékeztet a szerző: a 2010 előtti években hazánk a gazdasági csőd közelébe sodródott, és súlyosan eladósították. Ezt az állapotot az egészségügy is nagyon megsínylette.
Ebből a helyzetből kitörni és egyből az európai élmezőnybe kerülni nem egyszerű dolog, irreális elvárás. Mégis,
a jelenlegi kormány politikai ellenzéke a mostani kormányon az általuk elképzelt ideális állapotokat kéri számon.
Ezzel a hozzáállással, az észlelt hiányosságok és működési zavarok szándékos eltúlzásával a lakosság egészségüggyel kapcsolatos elégedetlenséget fokozzák – fogalmazza meg kritikáját Berkő Péter professzor.
Az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülése ugyan pozitív irányban elmozdulást mutat az utóbbi években, mégsem elégséges ahhoz, hogy képes legyen megtartani az orvostársadalmat. Még mindig többen keresik a külföldi vagy az itthoni alternatív vagy korlátozásmentes magánpraxisokat, amelyek jövedelmezőbbek.
Ha kevesebb lenne a várakozás, kisebb lenne az orvoshiány és jobban figyelnének az emberek az egészségük preventív módon történő megőrzésére, ezáltal csökkennének az életmódzavarok, önmagától javulna az egészségügy állapota Magyarországon – vélekedik a Miskolci Akadémiai Bizottság alelnöke, akinek teljes terjedelmű írása itt olvasható.
(forrás: Magyar Idők)
