Rejtély, hogyan került a földbe a nagyszentmiklósi kincs
A kincsek megtalálását rögzítő iratok szerint Vuin Neru szerb parasztgazda kerítésigazítás céljából ásott árkot, amikor 60-80 centiméter mélységben rábukkant a leletre. A gazda először egy görög gyapjúkereskedőnek adta el a kincseket, akitől azonban végül Pesten Boráros János városbíró az állam nevében lefoglalta az értékes tárgyakat.
A kincset végül a bécsi Régiségtárba helyezték át, eközben azonban némi kár keletkezett a leletben: az egyik csésze díszítése, valamint négy korsó füle a kincsek Nagyszentmiklósról történt elszállítása során letört. Egyes források arról számolnak be, hogy több tárgy is eltűnt a leletegyüttesből a megtalálást követően; egy anekdota szerint a kincseket megtaláló parasztgazda maga is elrejtett magának néhányat.
A kincsegyüttes 23 aranyedényből áll (ezek közt többnyire poharak, korsók, csészék és tálak találhatóak), amelyeknek összsúlya körülbelül 10 kilót tesz ki. A kincs eredete már a kezdetektől fogva vitatott – a tudomány napjainkban azt valószínűsíti, hogy a lelet a 8-9. századból, az Avar Kaganátus korszakából származhat.
A kincseket jelenleg a bécsi Szépművészeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) őrzi, Magyarországon 1884-ben voltak először láthatóak. Legutóbb pedig 2002-ben, a Magyar Nemzet Múzeum alapításának 200. évfordulóján, Budapesten.
Az aranyedényeken számos rovásfelirat látható. Ezek eredete mindmáig vita tárgyát képezi, pontos jelentésük meghatározásához további tudományos kutatásokra lenne szükség.
Az sem egyértelmű továbbá, hogy a kincsek miként kerülhetett a földbe – a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a földjükről menekülő őslakosok rejtették el őket, később pedig már nem volt lehetőségük visszatérni értük.
Kiemelt képünkön: a nagyszentmiklósi kincs bikafejes ivócsanakja. A kép forrása: Wikipedia Commons/ Kunsthistorisches Museum