„Már megint csalt a Fidesz!”
Azt olvasom a személyi számítógépemen (IBM), azon belül is a tulajdon Facebookomon, hogy a Fidesz elcsalta a magyarországi EP-választást. Mit elcsalta! (mit az EP-választást), meghamisította teljes vonatkozó létezésünket, az ország összes szavazókörében egy szem fradista nénike hömpölygött urnazárásig – föl-alá rohangált irgalmatlan szabadságában, harmadik farkakat rajzolt a kétfarkú kutyákra, s valamint
gonoszul és hosszan röhögött, valahányszor ismertette a televízió az úgynevezett részvételi adatokat.
„Én még élő fideszest nem láttam!”, írja egyik kedves ismerősöm, „Ti értitek ezt? Sehol nem látni őket! Átverés ez az egész!”, közli egy másik zavartalanul. Bemutatkoznék nekik, ám félek, úgyse hinnék el létezésem, ahhoz túlságosan erős az ő létezésük – s ha netán mégis hinnének, hát csak annál rosszabb lenne nekem. (Vö. nénis szál). Szóval terjed és terjed a pletyka tovább rendületlenül… Gyanakvóink sorra veszik a gyanús jeleket (nem mintha túl nagy szükségük lenne rá), Tolnában nagyon alacsonyan repdestek a fecskék, magasan a darvak a fasiszta jellegű áramkimaradás ideje alatt, és hát a Németh Szilárd is – most őszintén! – mit mosolygott ott a parlament folyosóján még 2017. márciusában, bizonyos értelemben évtizedekre a legutolsó disznóvágástól, hadd ne mondjam: esős időben? Igen, ő már akkor pontosan tudta, hogy mi lesz tegnap –
hűvös ajkak mondták bele neki az elülső fülébe egy elmaradt bizottsági ülésen, hogy figyeljél, Szilárd, figyeljél te rettenetesen, mert hamarosan megint megcsináljuk azt a kommodorosat.
Orbitálisan nagy ostobaság ez az egész – ami azt illeti, a kérilaciánus elemzőhagyomány talán legrangosabb kortárs képviselője, Kéri László is elmondta már legalább kétszer az Egyenes Beszédben. És elmondta rajta kívül kb. mindenki. Nem történt csalás, se most, se a 2010 utáni többi választáson. Csakhogy a politikában – megfigyeltük-e? – újabban felfelé esik az eső; amivel nemcsak azt szeretném mondani, hogy jaj,
rózsáink elhervadtanak,
hanem azt is, hogy a hülyeség tényleg lélegzetelállítóan hatalmas úr lett, a kommentelőnek meg főszabály szerint mindig igaza van. Vagy lesz.
A hülyeség lassan felszivárog, ott lobbot vet csúnyán, aztán kommunikációs program sarjad belőle az alkalmas politikusi agyakban néhány könnyű pillanat alatt.
Ha én fideszes volnék, ezentúl tájékoztatásul közölném, hogy vagyok. Csak bátran. Ki tudja, előbb-utóbb még az is előfordulhat, hogy elegen leszek a választási győzelemhez.
***
