Hé, Európa, nem vagy istenképmás!
Eperjes Károly a Kontextus című műsorban adott interjúja sok fontos kérdéssel foglalkozott Európával kapcsolatban. Azt mondta, elszavalta volna a Békemeneten – melyen részt vett – Szabó Lőrinc Hazám, keresztény Európa című versét, de nem kérték rá. Aztán megszólította kontinensünket: „Hé, Európa, nem vagy istenképmás!”
Nyilván ez Európa legfőbb problémája, ebből származik minden baja. Kifejtette, hogy az igazi művészet szakrális. Melyiket építjük? Mi a halál civilizációját építjük, az élet kultúrája helyett. Két legfőbb bűn, az abortusz és az eutanázia. Mindkettő Isten művébe kontárkodik. Az ember Isten dolgába avatkozik bele. Az orvos csak akkor kap diplomát, ha öl.
És mennyire igaza van! Amelyik nőgyógyász nem hajlandó abortuszt végezni, az nem gyakorolhatja hivatását. Erre már vannak precedensek Nyugaton. Az abortusz emberi joggá nyilvánítása már létező dolog, az abortusz kiterjesztése is folyamatosan zajlik. A nők nagy része ma már fel sem fogja, hogy bűnt követ el, tüntet az ölés jogáért. Azt mondja, „az én testem, az én döntésem”. Az erősen katolikus Lengyelországban példásan szigorú abortusztörvényt hoztak, ebbe bele is bukott a kormány. Az elemzők szerint főként ennek következménye, hogy a liberálisok jutottak hatalomra, akik megengedőek az abortusszal kapcsolatban. Itt tart ma Európa, még egy keresztény országban is.
A másik az eutanázia, amikor az ember akarja Isten helyett eldönteni, mikor haljon meg. Nem akarnak szenvedni, méltó halálról, emberi jogokról beszélnek az emberek és még a magukat vallásosnak mondók is. A szemünk előtt zajlik Karsai Dániel esete, aki társaival együtt mindent elkövet, hogy kivívja az eutanázia jogát.
Strasbourghoz fordult, és még csoda, hogy elutasítást kapott ebben a liberális érában. De nem nyugszanak, tovább harcolnak az asszisztált öngyilkosság jogáért. Mindent megmozgatnak ezért, beviszik a parlamentbe Karsait, Orbán Viktortól találkozót kérnek, szidalmazzák a kormányt, amely szilárdan kiáll keresztény értékei mellett, és elutasítja az eutanáziát. A világban már vannak az eutanázia engedélyezésére példák, és ez egyre terjedni fog. Valószínű, mind több országban fogják engedélyezni. Egyelőre, Svájcba járnak elvégeztetni az öngyilkosságot, de Kanadában is működnek ilyen klinikák, ahol a méltóságteljes halál címszóval elvégzik az ember átsegítését a túlvilágra. Ezek a klinikák hirdetéseket adnak fel, adományokat kérnek a működésükre, és bizony sok tehetős idős ember adakozik, mert arra gondol, idővel igénybe veszi a szolgáltatást. Így aztán Eperjes Károly nagyon is időszerű témáról beszélt, amikor korunk két legnagyobb bűnének nevezte az abortuszt és az eutanáziát.
Abban is igaza volt, amikor korunk legnépszerűbb izmusáról, a relativizmusról beszélt. Nem lehet mindent relativizálni, nem lehet mindenkinek igaza. Jézus azt mondta:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet”
– hallottuk az interjúban. Igenis, létezik egyetlen igazság, ez pedig a Jézus által mutatott út.
Eperjes Károly katolikus, Kossuth-díjas színész, rendező szavai inspirálják gondolatainkat: a XX. század filozófiája a posztmodern, ami a mai napig él, s azt mondja, ez is igaz, az is igaz, nincs egyetlen igazság. Ezt mondhatjuk relativizmusnak is. Ebből nőtt ki az a vallástudományi állítás, hogy minden vallás egyenlő, mind ugyanoda visz. Ez azonban hazugság, mert csak a jézusi megváltás visz az Atyához, az örökkévalóságba („csak általa”). Ugyancsak e posztmodern mondja azt, hogy nincs a jó-rossz, az igaz-hamis, a természetes-természetellenes között különbség. Ez utóbbi gondolat tette természetessé, mi több megtapsolni valóvá a homoszexuális cselekményt. Aki pedig ezt elítéli, azt pejoratív módon homofóbnak nevezik. Így ma már a rosszat jónak, a jót rossznak nevezik, és tagadják a bűnt.
Eperjes Károly hangsúlyozta, hogy Európában egyedül nekünk van keresztény alapú alaptörvényünk. Ez tisztázza az apa, anya, férfi, nő és a házasság fogalmát, ami ma összezavarodott.
Vissza kell vinnünk, Európába a kereszténységet!
– szólított föl Eperjes Károly.
Az irány jó, amit a kormány képvisel, ha másban vannak is hibák – fogalmazott Eperjes.
Szent István óta, mi vagyunk a világ, engesztelő népe
– mondta. Hozzátehetjük, hogy sok engesztelő imaközösség működik hazánkban, a Szent Anna-réti kápolna felépülése óta még hatványozottabban folyik hazánkért az imádság. Régen a bikák vérét áldozták Istennek engesztelésül a bűnökért, ma már erre nincs szükség, csak a keresztények engesztelő imádságaira, ami fellendíti hazánk sorsát. Aki bűnt követ el, annak Jézus bocsánatát kell kérnie, de aki ezt nem teszi, azért imádkoznunk kell.
Az engesztelő emberek és imacsoportok léte, reménységgel tölthet el bennünket.
„Végezzen engesztelést a szentek szentjéért; a kijelentés sátráért és az oltárért is végezzen engesztelést. A papokért és a gyülekezet egész népéért is végezzen engesztelést.” (3Móz16,33)
Pók Katalin
Címlapkép: Eperjes Károly színművész. Fotó: MTI/Mohai Balázs
