Ez az olimpia – hát, nem tudom…
Természetesen ide is beszivárgott a gendercirkusz, meg a betűleves, hisz mindent támadni kell, amire eddig a normalitás volt a jellemző. A herélt női súlyemelővel indult a felforgatósdi az ellen a világ ellen, amikor még önmagában a homokozás nem számított dicsőségnek, a négerek nem sértődtek meg folyton azon, hogy négerek, nem küldtek haza edzőket ostobaságokért, nem osztogattak a hazaútra ezerszám gumióvszereket – és a tokiói agyamentális sor hosszan folytatható. A keretes szerkezet két végén a papundekli ágyak illetve a gördeszkázás mint olimpiai sportág helyezkedik el.
Olimpiát rendeztek egy olyan országban, amelynek lakói azt majd egy emberként a pokolba kívánták.
Naponta elolvastam a friss híreket a magyar sikerekről, de a korábbiaktól eltérően, semmiféle olimpiai láz nem égette a családot. Hiányzott a gyerekkor óta négyévenként megismétlődő olimpiai hangulat. Te, jó ég, hogy vártuk mindig! Még azt a szörnyűséges, hajnali vekkercsörgéssel tarkított szöulit is. Mert felkeltünk háromkor, hogy élőben lássuk a kedves és szimpatikus Egerszegi Krisztinát (Egérkét), Darnyi Tamást, Gyulayt, Csipest meg Mizsért… A beszélgetésekben mindenhol az olimpia volt a téma – kocsmában, orvosi rendelőben, buszon. Ráadásul nem csak a magyar sportolók számíthattak érdeklődésre. Néztük az ökölvívást, futást, rúdugrást, tornát, meg úgy mindent, cakk-pakk. Egy hónapig Magyarországot hangulatilag kitapétázta a világ legrangosabb sporteseménye.
A hajnali olimpianézéstől álmosan kóválygott a fél ország. A szalagcímek a sportról szóltak, nem a genderbalhékról, meg a rasszizmusvadászatról.
És most? Nem kétlem, hogy sokan végighajnalozták a tokiói olimpiát, azt viszont igen, hogy ez a széles tömegekre jellemző volt.
A magyar sikereket imádtam, a tokiói olimpiát meg utáltam. Bocsánat.
Kíváncsian várom a párizsi ötkarikás játékokat. Abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy rettenetesen figyelni fogják a rasszista megnyilvánulásokat, és az olimpiai falu bejáratánál megtartott táskaellenőrzésen még egy zacskó negróért is kizárás meg főcím jár majd, jócskán megugrik a frissen nővé eszkábált urak nevezése a női erősportokba, pellengérre állítják az olaszokat, mert nincs köztük elég színes bőrű (lásd: foci-Eb), és akit ez zavar, az örvendezzen annak, hogy a tévéközvetítések ezúttal nem a hajnali órákban lesznek.
És még egy örömhír: Párizsban mutatkozik be olimpiai sportágként először a breaktánc.
Mészáros József
A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.
Kiemelt kép forrása: MTI/Czeglédi Zsolt