Az ifjú Orbán Viktor miniszterelnök első hivatalos amerikai látogatásakor a protokoll szabályaival nem törődve oda lépett Bill Clintonhoz és átadott neki egy dossziét, valami efféle szöveg kíséretében: …Tisztelt elnök úr, úgy tudjuk, hogy jövő héten megkezdik a délszláv területek bombázását. A térképeken bejelöltük a magyarlakta településeket, ezeket legyenek szívesek nem bombázni.

Nos, a fentiek ismeretében talán jogos lenne Magyarország követelése, miszerint a Kárpátalja ne váljék hadszíntérré és a magyar nemzetiségű férfiakat ne sorozzák be az ukrán hadseregbe.

Persze, ne legyünk naívak, ennek a követelésnek aligha lenne bármiféle foganatja, de akkor is…

A kormány kénytelen úszni a nyugati-politikai árral, ez világos – ha már tagok vagyunk –, de a nagy kiállás, meg elítélés mellett én különösebben nem féltem az ukrán hadakat. Nagyon erősek ők. Az elmúlt időszakban nemegyszer szóltak be nekünk, valahányszor felemeltük szavunkat a kárpátaljai magyarokkal történt szemétkedéseik ellen, hogy

ne nagyon ugráljunk, mert ha akarják, fél nap alatt a Balatonnál lesznek. A mai konfliktusban az is megnyugtató, – az ukrán csapásmérő erőt illetően –, ha visszaemlékszünk a néhány hónappal ezelőtti szövegükre, mely szerint  egyetlen ukrán dandár egy nap alatt péppé veri a teljes magyar haderőt.

hirdetés

Az oroszok hangsúlyozzák, hogy kizárólag katonai célpontokat támadnak, de én ezt nem hiszem el, látva a fotókat erkélyein, ablakain részben megrongált panelházról, megrongált panelház mellett síró-vérző öreg néniről, egy panelház mellett romokban heverő buszmegállóról, egy panelház alján felkapott lángokat oltó tűzoltókról – és olvasom a rettenetes eseményeket magyarázó képaláírásokat: ukrán biztonsági erők kísérnek egy sebesült férfit, miután légitámadás ért egy lakóparkot az ukrajnai harkivi területen lévő Csugujevben; kordonnal elkerített lövedékmaradványok Kijev egyik utcájában; bombázzák az oroszok Kijevet; tűzoltók állnak az egyik ház előtt, amely a Kijev fölött lelőtt orosz rakéta maradványai miatt kigyulladt. Az utolsó képaláírás azért megnyugatatott, merthogy minden fotón ugyan az a sérült épület volt látható, különböző szögből nappal és este.

Az emberveszteségről szóló (ukrán!) híradások is jobbára az orosz lelőttek számáról szól, szerencsére az összecsapás eleddig nem nagyon emleget civil áldozatokat.

Igazságot nem tehet senki. Ennek a két testvérnépnek a háborúja amolyan családon belüli erőszak.

És akiknek ehhez legfőképpen nincs semmi köze, azok mi, magyarok vagyunk – leszámítva a kárpátaljai magyarok biztonságának, befogadásának szavatolását.

Szinte nulla annak a valószínűsége, hogy a háború átlép a magyar-ukrán határon, lévén az oroszoknak eszük ágában sincs Európát, vagy a NATO-t belerángatni a balhéba. Zelenszkij viszont nagyon szeretné, így aztán nem biztos, hogy nekünk nagyon rossz, hogy a csernobili erőművet Putyinék elfoglalták. A szarkofág végzetes következményekkel járó megrongálásával ugyanis Európa szinte biztosan belekeveredne az orosz-ukrán hadakozásba.

A címlapkép illusztráció. Fotó: MTI Fotó: Balázs Attila