Ungváry Zsolt: Filmszínházunk (ismét) bemutatja

1990 őszén Hanák Péter történész felesége azzal keltett feltűnést a sajtóban, hogy állítása szerint a nyitott ablakon keresztül megszúrták (bőrfejűek, mérgezett golyóstollal…), amiből hosszas polémia keletkezett. A pár hónapja, negyvenévnyi baloldali diktatúra után végre megalakult nemzeti kormány ellen a folyamatos hazai és nemzetközi támadások egyik meghatározó eleme volt, hogy antiszemitizmussal, szélsőségességgel vádolták Antall József kabinetjét.

Ebbe illeszkedett bele a Hanákné-sztori is, amire minden jóakaratú ember azt mondta, csakugyan nem kéne idős hölgyeket nyitott ablakon át megszúrni. Talán még bocsánatkérések is történtek, a nemzeti oldal szokás szerint meaculpázott egy sort, elhatárolódott, megbélyegezte a radikálisokat, mígnem kiderült, hogy a sokadik emeleten lévő ablakon át röpképtelen emberek nem tudnak megszúrni senkit. Az asszony ekkor már egyébként is alkoholproblémákkal és egyéb súlyos idegi zavarokkal küszködött, amit nyilván környezete tudott róla, mégis az SZDSZ végigverte a korabeli magyar társadalmon és politikán a szélsőségesség vádját.

Csaknem ugyanekkor zajlott a hordó-ügy is. Az SZDSZ frakcióvezetőjének parlamenti beszéde közben a később sokat elemzett közvetítésben egyesek azt vélték hallani, hogy valaki azt kiabálta: „Hordót a zsidónak!” Ugyancsak elnézéskérések, elhatárolódások, önostorozások után sem derült ki pontosan, megtörtént-e a dolog, illetve hogy nem a sokkal odaillőbb „Hordót a szónoknak!” hangzott-e el.

Göncz Árpád 1992. október 23-án nem tudta elmondani ünnepi beszédét, mert a hallgatóság – döntően volt ’56-osok – kifütyülték a forradalmat vérbe fojtó kommunisták utódpártjával egy követ fújó, a nemzeti érdekeket megtagadó köztársasági elnököt. Ezt a korabeli balos híradó (Egyenleg) olyan vágóképekkel hamisította meg, amelyen másutt lévő szkinhedeket mutatott fütyülés közben, azt sugallva, hogy ismét szélsőséges provokáció történt. A magyar társadalom pedig – s benne a jobboldal is – szörnyülködött, elhatárolódott, fejét csóválta.

A 2002-es választások kampányában Kövér Lászlónak egy erős, ám egészen más kontextusban elhangzó mondatát a gyűlöletgépezetet működtető baloldal szándékosan félreértelmezve úgy tálalta – mint ezt utólag Gyurcsány elismerte, sőt elhencegett vele –, mintha Kövér azt mondta volna, hogy aki nem rájuk szavaz, az akassza fel magát. A hamis narráció hozzájárulhatott, hogy a jobboldal – egészen minimális – vereséget szenvedjen, s következzen a 2002-től 2010-ig tartó balos uralom devizahitelezéssel, IMF-hitellel, gazdasági összeomlással, rendőrterrorral, szemkilövéssel, a nemzeti vagyon kiárusításával stb.

A 2026-os választásokat megelőzően hónapokon keresztül azzal traktálták a közvéleményt, hogy egy bizonyos „Zsolti bácsi”, a kormány fontos, befolyásos szereplője mindenféle ocsmány szexuális visszaélést követett el. „Nem zörög a haraszt”, dünnyögték még jóravaló kormánypártiak is, ekkora hazugságot ugyanis nem lehet kitalálni. Gondolta a magyar társadalom. És kiderült, hogy de igen, lehet. Az egészből egyetlen szó sem volt igaz. Csak azóta már lezajlottak a választások.

Ehhez képest újra és újra lejátsszák nekünk a lemezeiket, és a népesség jelentős része ezeket ismét bekajálja. Most éppen páncélszekrényt találtak az egyik volt miniszter otthonában, kilencmilliárd forinttal. Felháborító, ijesztő, gyalázatos. Aztán kiderül, hogy nem a lakásában volt, sőt nem is az ő irodájában. És nem is volt benne pénz, csak a kutyák ugatták ki a kilencmilliárdot. Nekem nincs kutyám, így fogalmam sincs, vajon hogyan ugatja a kutya azt, hogy kilencmilliárd forint. (Később kiderült, amikor az erdőben kiásták, hogy nem is jól ugatták, mert volt közte euró és dollár is.)

Hétvégén feltálalták aztán ezt a rosszul megírt és csapnivalóan megrendezett krimit – egymásba akadó ásókkal és makulátlan bankjegyekkel –, ahogyan egy fantáziátlan, gyenge író elképzeli, aki még sosem rendelkezett ekkora summa felett, vajon mit kezdene a szajréval. Elásná, mint a Verne regényekben. Logikus.

Én nagyon szeretem az iróniát, művészeti alkotásokban a szürreálist és az abszurdot is. Ezt, ami nálunk folyik azonban nehéz visszaadni a valóságot kiforgató groteszk képekkel, mert ott a vicc a valóság eltorzításából keletkezik, de itt maga a valóság torzult el.

Egyszer majd valakik sokat fognak értetlenkedni, szörnyülködni, szánakozni vagy nevetni azon, amit a magyar társadalom többsége itt a huszonegyedik század húszas éveinek közepén elhitt.

Ha lesznek még, akik értetlenkedhessenek.

Vezetőkép: Illusztráció. Forrás: unsplash.com

'Fel a tetejéhez' gomb