Sayfo Omar a Vasárnapnak: Oroszország szurkol Iránnak
Irán a mostani helyzetből akkor jöhet ki a lehető legkevésbé rosszul, hogyha nem válaszol, vagy csak szimbolikus módon válaszol az amerikai támadásra, majd informális csatornákat használva, tehát különböző közvetítő országokon keresztül békejelet küld az Egyesült Államok felé – mondta a Vasárnap.hu-nak Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézeti kutatási vezetője.
– Milyen választ adhat Irán az USA részéről az urándúsító létesítményeiket ért támadásra?
– Irán részéről alapvetően három forgatókönyv tűnik reálisnak. Az egyik az, hogy teljesen válasz nélkül hagyja a támadást; ez kevésbé esélyes. A másik, hogy folytatja a támadásokat Izraellel szemben, ezzel azt üzeni, hogy nem akar az Egyesült Államokkal közvetlen konfrontációt nyitni. Ez már reálisabb. A harmadik pedig az, hogy az Egyesült Államok közel-keleti érdekeltségeit veszi tűz alá. Itt elsősorban a különböző amerikai bázisokra gondolhatunk az Öböl-menti országokban, valamint Irakban. Erre Iránnak megvan minden kapacitása, de ha ezt megteszi, azzal eszkalálja a konfliktust. Látható, hogy Irán nem érdekelt az eszkalációban. A külügyminiszter és több vezető már a mostani konfliktus kezdete óta több alkalommal elmondta, amennyiben Izrael felhagyna a támadásokkal, akkor ők is felhagynának a válaszcsapásokkal. Iránnak kevés eszköze van. A légterét gyakorlatilag már Izrael ellenőrzi. Emellett Irán elvesztette azon proxijait, akiken keresztül hatékonyabb támadást tudott volna végrehajtani Izraellel szemben. A palesztin Hamász árnyéka önmagának, ha hihetünk a becsléseknek, a 90 százalékát elvesztette már a katonai potenciáljának, a túlélésért küzd. Libanonban a Hezbollah – amelynek korábban 50 ezer harcosa volt és 150 ezer rakétája – meggyengült, és szintén a belpolitikai problémák kötik le a figyelmét. Szíriában megbukott az Aszad-rezsim. A húszi lázadók és egyes iraki síita milíciák azok, akikre Irán támaszkodhatna, de rájuk sem a végtelenségig és bármilyen mértékben. Hiszen ezek is, amellett, hogy Irán szövetségesei, egyben helyi szereplők, és nekik is mérlegelniük kell a képességeiket és a tetteik várható következményeit.
Irán gyakorlatilag egyedül maradt.
Vannak még rakétái, de egyre csökkenő intenzitással intézi válaszcsapásait a zsidó állammal szemben. Közben a Vaskupola, a jordán légvédelem, illetve az amerikaiak iraki bázisaiból kiinduló légvédelmi ütegek több mint 90 százalékát leszedik ezeknek a rakétáknak, és amelyek célba érnek, azok sem precíziós csapásokat hajtanak végre, hanem csak úgy leesnek valahova, több-kevesebb kárt okozva.
– Meglépi-e vajon Irán a Hormuzi-szoros lezárását? Ez milyen következményekkel járhat?
– A Hormuzi-szoroson halad át a világ tengeren szállított olajkereskedelmének nagyjából 30 százaléka, tehát a szoros lezárását nagyon megérezné a globális energiapiac. Már a háború megindulása is egy hozzávetőleg 10 százalékos növekedést hozott az olajárakban.
Becslések szerint a Hormuzi-szoros lezárása rövid távon 30-50 százalékos olajár-növekedést is eredményezhetne, ha pedig hosszú távú blokád alakul ki, akkor akár 150 dollárra is nőhetne az olaj világpiaci ára, de ez egy vészforgatókönyv.
Azért Irán szintén olajból él, a Kínával való olajkereskedelmének a java a Hormuzi-szoroson keresztül halad át, tehát Iránnak sem feltétlenül érdeke lezárni teljesen a szorost. Arról nem is beszélve, hogy az olajár-emelkedés sem feltétlenül biztos, hogy bekövetkezne. Ez azon múlna, hogy az OPEC (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) egyéb országai, elsősorban Szaúd-Arábia miképpen növelné a kitermelését. Ne felejtsük el, hogy a szaúdi Aramco, ami Szaúd-Arábia legnagyobb olajvállalata, eddig mindig tudta teljesíteni a vállalásait. Van kapacitásuk arra, hogy növeljék a termelést, valamint rövid- és középtávon kielégítsék a piaci igényeket. Az Egyesült Arab Emirátusok az Ománi-öbölbe szárazföldi vezetéken keresztül, meg egyéb módon is ki tudja juttatni az energiahordozóját, tehát meg tudják kerülni a Hormuzi-szorost. Végszükség esetén, hogyha az iráni rezsim olyan mértékben szorongatva érzi magát, akkor ezt bevállalná. Ez elsősorban Oroszországnak jönne jól, hiszen az orosz gazdaság szintén olajexportokból meg energiaexportból él elsősorban, tehát hogyha az energetikai piacon probléma van, az növeli Európának az oroszok irányába való kiszolgáltatottságát, és növeli Vlagyimir Putyinnak a lehetőségeit arra, hogy az ukrán fronton folytassa a felőrlő háborúját.
– Ezek szerint az Öböl-menti országok nem érdekeltek Irán megsegítésében, az oroszoknak pedig kapóra jön az Iránt ért támadás?
– Az oroszoknak lehetőségeket és veszélyeket is rejt ez a mostani helyzet. Moszkva számára Teherán egy megbízható szövetséges, sok közös érdekük van egyebek mellett a Kaukázusban, a Közel-Keleten, az energetika terén.
Oroszország számára kifejezetten nagy csapás lenne, ha egy rezsimváltás következne be Teheránban,
különösen azért, mert éppen a közelmúltban veszítették el az egyik fontos állami szövetségesüket a Közel-Keleten, amikor megbukott az Aszad-rezsim Szíriában, tehát diplomáciailag az oroszoknak nem szerencsés ez a helyzet. Ugyanakkor a már említett energetikai okokból ez előnyhöz juttatja őket, és az is pozitív a számukra, hogy most a világ figyelme nem Ukrajnára koncentrál, hanem a Közel-Keletre. Oroszország támogatja Iránt, de nincs kapacitása tényleges támogatásra, nem nyílt légihíd Teherán és Moszkva között. Oroszország szurkol Iránnak, nagyjából ebben merül ki ez a dolog.
Ami az arab országokat illeti: az 1979-es iráni iszlám forradalom óta meglehetősen fagyos, de finoman szólva is ingadozó a kapcsolat Teherán és a különböző arab monarchiák között.
Ezek az országok alapvetően örülnek annak, ha Irán gyengül, viszont tisztában vannak azzal, hogyha a háború véget ér, Irán ott marad a szomszédban. Amikor ilyen mértékben szorongatott helyzetben van Irán, akkor stratégiai okokból nem kívánnak állást foglalni ellene, éppen ezért diplomáciailag elítélik az amerikai és az izraeli támadásokat, szóban támogatásukról biztosítják Iránt, de összességében nem fáj nekik az, hogy most tovább gyengül a teheráni iszlamista rezsim.
– Hogyan lábalhat ki ebből a válságból a teheráni rezsim?
– Irán a mostani helyzetből akkor jöhet ki a lehető legkevésbé rosszul, hogyha nem válaszol, vagy csak szimbolikus módon válaszol az amerikai támadásra, majd informális csatornákat használva, tehát különböző közvetítő országokon keresztül békejelet küld az Egyesült Államok felé, ezáltal él azzal a lehetőséggel, amit Donald Trump már pedzegetett a közösségi média felületén a fordói atomlétesítmény elleni csapást követően, miszerint eljött a béke ideje.
Teherán reménykedhet abban, hogy az amerikai elnök visszafogja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, így létrejöhet valamiféle tűzszünet, az iráni rezsim pedig levegőhöz juthat.
– Teherán fel fogja adni az atomképességei újbóli fejlesztését?
– Irán a saját bevallása szerint nem atomfegyveren dolgozik, hanem kizárólag polgári célú felhasználásra korlátozza az atomprogramját. Valójában nem a szándék az, ami döntő, hanem a képesség. A mostani helyzetben Iránnak nincs képessége, nincs kapacitása atomfegyvert fejleszteni. Nincs légvédelme, tehát ha meg is próbálja, akkor ismét célpontjává válik az izraeli légierőnek.
Kapcsolódó:
Kórházat és lakóépületeket ért iráni rakétatámadás Izraelben
Vezetőkép: Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézeti kutatási vezetője. Forrás: Facebook/Sayfo Omar
