A liberalizmus okozta az áramszünetet – „Kinek, mit intézett a kormánya…”

Hétfőn reggel óriási áramszünet volt Spanyolországban, Portugáliában és Franciaország déli részén, ami óriási káoszt okozott. A bankautomaták nem működtek, csak azoknak volt némi szerencséjük, akik készpénzzel tudtak fizetni – ez pedig jól példázza, mennyire fontos a készpénz védelme  – a repterek bezártak, a kórházakban csak a sürgősségi műtéteket végezték el, a mobilhálózat és az internet megbénult.

A hét eleje óta pedig szárnyra kaptak a legkülönbözőbb hamis narratívák és rémhírek. A REN portugál áramszolgáltató azzal járt az élen, hogy a saját honlapján egy „ritka légköri jelenségnek” tulajdonította az összeomlást. Ez aztán villámgyorsan elterjedt a világhálón, majd ugyanolyan sebességgel kifigurázták a hozzászólók. Erre a REN ezt a magyarázatot le is vette a honlapjáról. 

Szép számmal megjelentek olyan írások, podcastok is, amelyek azt fejtegették, hogy vajon ki „támadta meg” a hálózatot? Szóba került itt Oroszország, Ukrajna, az Európában élő palesztinok és így tovább. Semmit sem zárhatunk ki, de szerintünk ezek butaságok.

Az igazsághoz közel járhat az a cikk, amelyet Szakács Árpád talált meg az RT oldalán, és amelyben Dr.Karin Kneissl, korábbi osztrák külügyminiszter (2017-2019) ezt írta:

„Spanyolország és Portugália a zöld energia bajnokai az EU-ban, és az áram 80 százalékát megújuló energiaforrásokból szerezték be, mielőtt hétfőn bekövetkezett az áramkimaradás. A hálózatot fenyegető legnagyobb veszélyt pedig a túl sok napsütés és szél miatti túltermelés jelenti.”

Hirdetés

Hozzáteszi:

Az alapvető probléma a villamosenergia-átvitelben, nem pedig a villamosenergia-termelésben rejlik. Az EU-ban meglévő hálózatok nagy része az 1950-es és 1960-as években épült, amikor a második világháború utáni városokban még viszonylag könnyű volt infrastruktúrát építeni. 

Majd kifejti: a jelenlegi hálózat viszont nem alkalmas a folyamatosan növekvő mennyiségek befogadására. Az energiatermelés és -fogyasztás minden formájának “villamosítása”, mindenekelőtt a mobilitás terén, komoly problémát jelent a meglévő hálózatok stabilitása szempontjából.”

 

 

Kneissl, Németország délnyugati részét említette, mint korábbi elrettentő példát, ott már számos áramkimaradás történt, amelyet mindig a túlkínálat és a helyi hálózat túlterheltsége okozott. Majd így folytatta:

Az igazi dráma az, hogy a számos németországi naperőművet nem lehet ellenőrizni, szabályozni vagy akár lekapcsolni a hálózatról, amikor az áramtermelés meghaladja a keresletet. Ha sok napsütés van – esetleg sok szél kíséretében – egy olyan délutánon, amikor alacsony az áramigény.” 

Mindez azt jelenti – tesszük hozzá – ,hogy a „zöld energia” erőltetése nyakló és minden fék (tartalékolás, tárolás) nélkül, elsősorban azért veszélyes, mert előtte (!!)  milliárdokból fel kellett volna újítani a hálózatot. Németországban, Angela Merkel uralkodása idején ez szóba is került, de miután a költsége körülbelül 1 billió euró lett volna, lassacskán elfelejtették.

Ehhez a gondolatmenethez csatlakozott Hugo Dionisio portugál jogász és kutató, aki egy tegnapi cikkének ezt a címet adta: „A liberalizmus okozta a portugál áramszünetet”. 

Arra hivatkozott, hogy miután liberalizálták az áramszolgáltatást, Portugáliában két vállalat, az EDP és a fent említett REN, mesés nyereséget ért el. Minimális befektetéssel, maximális hasznot húztak a fogyasztókból, a kapitalizmus törvényszerűségének megfelelően. Ez azt is jelentette, hogy – a kormány segítségével – a fogyasztókat kitették a „mindenható piac” szeszélyeinek és a rövid távú gondolkodás sebezhetőségének. A privatizáció óta a portugál lakosság a 10. legdrágább árat fizeti az áramért, ellentmondva Ursula von der Leyen propagandájának, aki olcsó energiát ígért az európaiaknak.

Ráadásul – írta Dionisio – a piaci logika arra ösztönözte a privatizált vállalatokat, hogyha szükségük volt rá, külföldről is vegyenek áramot. Az európai villamosenergia-szektor liberalizált és privatizált modelljét a költségek és beruházások csökkentésére „tervezték”, ezért a gyakorlatban minimális redundanciával, borotvaélen működik. Ezért nem tudnak reagálni a súlyos hibákra.

Most már talán jobban megérthetjük, Orbán Viktor és Robert Fico miért nem akar von der Leyen kegyelmére kiszolgáltatva lenni. Energia-szuverenitásunk nélkül nemzeti szuverenitásunk súlyos veszélyben van. Amikor azt halljuk, hogy Spanyolország miniszterelnöke meg akarja vitatni a kérdést, csak egy dolgot kérdezhetünk: miért tartott ilyen sokáig, hogy felismerjük a veszélyt amelyben élünk? 

Vezetőkép: X.com