Ribárszki Ákos evangélikus lelkész a Vasárnapnak: Krisztus feltámadt, és azt ígéri, hogy mi is ott leszünk, ahol ő van

„Nekünk élő Krisztusunk van, olyan, aki feltámadt, aki velünk van, közöttünk van, aki él, akinek ereje van, akinek hatalma van” – mondta Ribárszki Ákos, a Pusztavám–Móri Evangélikus Egyházközség lelkésze, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye espereshelyettese a Vasárnap.hu-nak. Pusztavámon beszélgettünk a fiatal lelkipásztorral, hitoktatóval.

– Az evangélikus egyház a harmadik legjelentősebb egyház Magyarországon. Viszont Fejér vármegyének ezen a szegletén Pusztavám és környéke, amely a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye része, kifejezetten erős bástyája az evangélikus egyháznak. Mi ennek a történelmi és mi a jelenkori oka?

– A legutóbbi népszámlálás szerint 180 ezer fő vallotta magát az országban evangélikusnak, ezzel valóban a harmadik legnagyobb történelmi egyház vagyunk a római katolikus testvérek és a reformátusok után. Az evangélikusság eloszlása Magyarországon inkább területfüggő, s ennek megvan a maga történelmi háttere és oka. Ha nagyon nagy evangélikus részeket nézünk az országban, akkor ki kell emelni azt a részt, ahonnan én is  származom: kondorosi vagyok, Békés megyéből érkeztem ide, Pusztavámra. Békéscsaba, Tótkomlós, Szarvas, Orosháza, Kondoros, Mezőberény – mind olyan település, ahol nagyon erős evangélikus gyülekezetek vannak. Főként a tót ősök azok, akik az evangélikusságukat, a hitüket hozták. Hasonló okokból jelentős a Nyírség, Nyíregyháza és környéke. A Dunántúlon viszont a svábok, illetve a németek törökdúlás utáni ideköltözése hozta magával az evangélikus hit térnyerését. Pusztavámon is így van jelen az evangélikusság. Bakonycsernye – szlovák gyökerekkel rendelkezik –, Nagyveleg, Pusztavám, Bokod, Szákszend, Székesfehérvár, ezek azért mind erős evangélikus gyülekezetek. Fejér déli részén tulajdonképpen két gyülekezetről beszélhetünk. Az egyik Lajoskomárom, a másik pedig Sárbogárd, illetve Sárszentmiklós. Amit még el kell mondani ehhez kapcsolódóan, hogy a Dunántúlon a sváb településeken jellemzőbb az evangélikusság, de éppen ebből ered egy nagyon nagy szomorúság is, a kitelepítéseknek a története, ami Pusztavámot és Mórt sem kerülte el. Somogyban hatalmas régi gyülekezetek voltak, amelyek szinte teljesen elnéptelenedtek. Evangélikus templomok állnak üresen, mert a gyülekezeteket gyakorlatilag teljes egészében kitelepítették 1947-48 körül.

– Hogy sikerül mégiscsak megőrizni ezeket az erős, komoly közösségi élettel rendelkező evangélikus gyülekezeteket? Például itt, Pusztavámon?

– Hála a megtartó Istenünknek és a megtartó erejének, hogy ezek a gyülekezetek létezhetnek. Ez az elsődleges, amiért hálát adhatunk. A második pedig az, hogy a közösségi szolgálat, az egymásra figyelés hathatósan jelen van a gyülekezetünkben. Erre tudatosan odafigyelünk. Az emberek egymást is bátorították itt akkor is, amikor mélység volt és szomorúság és nehézség, és ugyanúgy a vidámságban is együtt tudtak örülni. Megélhették és megélhetik, mit jelent egy közösség tagjának lenni – mindezt egy megtartó kegyelemben.

– Télen a Vasárnap.hu is megírta, mézeskalács-kiállítás volt a faluban, ami évről évre megújul és a helyi környezetet ábrázolja. Látjuk a nyomait itt a gyülekezeti házban, hogy ugyanilyen volt legóból is. Evangélikus templom is épült az építőkockákból. Húsvét idején van valami olyan szokás, ami a pusztavámi evangélikus gyülekezetet jellemzi?

Mézeskalácsokból épült falu látható vízkeresztig a pusztavámi evangélikusoknál

– A húsvétot megelőző böjti időszakban vannak olyan alkalmaink, amelyek segítenek a böjti felkészülésben, az elcsendesedésben. Ezek közül, azt hiszem, kiemelkedik az ökumenikus Taizé alkalom, amit katolikus, református testvéreinkkel együtt tartottunk. Ezek elcsendesedős, illetve éneklős alkalmak. Illetve a gyerekekre is gondolunk mindig: idén először a húsvéthétfői ünnepi istentiszteletünket, ha úgy tetszik, átengedjük a legkisebbeknek, ugyanis az ovisokat hívjuk most meg. Egyébként rendszeresen vannak gyermek istentiszteleteink, és családi istentiszteleteink, de ez most nagyon más lesz. Hála Istennek sok ovis hittanosunk van.

Pusztavámon több mint 20 gyermek jár ovis hittanra, a szomszédos városban, Móron pedig majdnem 35 ovis van. Családjuk révén nem mindenki kapcsolódik a gyülekezethez, szeretnénk nyitni feléjük, megmutatni, hogy kik vagyunk, elhívni őket, hogy a húsvét örömét együtt éljük át.

Kicsi ovisoknak szóló liturgiával, nekik szóló formában, mutogatós énekekkel, udvari tojáskereséssel készülünk.

– Pusztavámon vagy Móron működik evangélikus fenntartású óvoda?

– Nem, ezek állami fenntartású óvodák, illetve egész pontosan Pusztavámon német nemzetiségi óvoda van, ez a német önkormányzathoz tartozik. Móron pedig önkormányzati óvodák vannak, de annyira nyitottak és kedvesek, hogy örömmel várnak minket délutánonként a foglalkozások után, és tarthatunk náluk ovis hittant. Móron először még csak egy-két gyermek jelentkezett, aztán az az egy-két ovis hozta a barátját, majd még többen kedvet kaptak, úgyhogy most már ott tartunk, hogy a két településen több mint 50 ovis hittanosunk van.

– Akkor ezek szerint az óvodás gyermekek előbb-utóbb hozzák magukkal a szüleiket is?

– Ez így van. A gyerekek, az ovisok hozzák a szüleiket, van ennek az alkalomnak egy missziós jellege. De tényleg azt szeretnénk, hogy találkozzanak velünk, bejöjjenek, lássák, természetes ez a közeg, be lehet menni egy templomba, egy lelkészt fel lehet hívni, oda lehet menni hozzá, lehet vele beszélgetni, nincs ebben semmi feszélyezettség.

– Húsvét idején ez egy kötelező kérdés, de azt hiszem, hogy nem felesleges: Milyen üzenete van a húsvétnak korunk embere számára?

– A húsvéti történetnek rengeteg üzenete van. Egy-egy mozzanatot szívesen kiemelek. Az egyik az a rész, amikor az asszonyok húsvét hajnalban, reggel a sírhoz igyekeznek. Egyébként már ez maga döbbenetes: Krisztus születésének a legelső tanúi pásztorok voltak. A pásztorokat a zsidók átkozottaknak nevezték, és nem is tanúskodhattak a bíróságon, mert szavahihetetlen, tanulatlan embernek tartották őket azért, mert a szombatot nem tudták betartani; kint voltak a mezőn szombaton, akkor is kellett dolgozni. Krisztus születésének legelső tanúi az akkori kor szerint szavahihetetlen, lenézett, megvetett emberek voltak. És elérkezünk a feltámadáshoz, a legnagyobb csodához. A feltámadás legelső tanúi nők. Ezt talán nem is kell részletezni, a nők abban a korban ugyancsak nem tanúskodhattak a bíróságon, nem tartották őket szavahihetőnek. Nem is voltak olyan szinten a társadalomban, mint a férfiak, ez egy patriarchális közösség volt.

Micsoda fricska azért az Isten részéről, hogy a születéskor a pásztorok, a feltámadáskor pedig a nők, az asszonyok, akik először ott vannak!

Amikor mennek a sírhoz, azon tanakodnak, hogy ott van egy hatalmas nagy kő. Mi lesz ezzel a kővel? Azt hiszem, hogy az életünkben is annyiszor előfordul, hogy aggódunk egy kő miatt; értsük a kő alatt az élet nehézségeit, a kihívásokat, a problémákat, amelyek néha tényleg mázsás kövekként nehezednek ránk. Mire ezek az asszonyok odaérnek, azt látják, hogy a kő el van hengerítve. Nincs is részletezve tovább, eltűnt onnan. Az az óriási nagy aggodalom, ami bennük volt, megoldódott. Az életben nagyon sokszor van így, hogy talán túl is aggódunk dolgokat. Nagyon sokszor utólag visszanézünk, és akkor látjuk meg, hogy „aha, ott volt az Istennek a megtartó keze, nem láttam még, nem értettem, de ott volt. Most már igen, most már értem utólag”. A másik nagyon szép rész, amikor az angyal azt mondja, hogy „ne féljetek”. Érdekes, a születéstörténetkor ugyanez hangzik el a pásztorok felé, „ne féljetek„. Áthatja azért az életünket és a társadalmunkat a félelem, az aggódás a körülmények miatt, a helyzetek miatt, és olyan megnyugtató ez a mondat. Nem véletlen, hogy II. János Pál pápa is azzal kezdte anno egy ünnepi beszédét, hogy „ne féljetek, tárjátok ki a kapukat, nyissátok ki a szíveteket”. A harmadik pedig az egésznek a csúcsa, maga a feltámadás ténye, ami tényleg más megvilágításba helyezi az egész életünket. Az a mozzanat, amikor az angyalok azt kérdezik, hogy „Miért keresitek a holtak között az élőt?” Mi egy halott Krisztust keresünk ma, vagy egy élő Krisztust? Mert ha halott Krisztust keresünk, azt nem fogjuk megtalálni.

Nekünk élő Krisztusunk van, olyan, aki feltámadt, aki velünk van, közöttünk van, aki él, akinek ereje van, akinek hatalma van.

Ez teljesen más megvilágításba helyezi az emberi életet, mert más perspektívát jelent a napi gondok, a napi aggódások felől. Ezt jelenti húsvét, ez az üzenete, ez a csodája: Krisztus feltámadt, és azt ígéri, hogy mi is ott leszünk, ahol ő van. És erre az örömre, erre a vigasztalásra, azt hiszem, hogy nagyon-nagyon nagy szüksége van a mai embernek.

– Mi az egyedisége, különlegessége az evangélikus húsvéti istentiszteleteknek?

– Nagypénteken az evangélikus templomokban az oltárképet nagyon sok esetben fekete lepellel takarják le. Nincsen más virág az oltáron, csupán egy szál, Krisztus vérét jelképező vörös rózsa a kereszt aljában. A húsvétvasárnapi istentiszteletek pedig az ünnepi istentiszteletek körébe tartozva mindig az úrvacsorának az ünneplésével történnek. Illetve most már egyre több gyülekezetben szokás, nálunk is, hogy húsvétkor hajnali istentiszteletet tartunk. Igazából ez egy elcsendesedés, reggel 5 órakor találkozunk a templomban, teljes sötétségben kezdünk, és Taizé énekeket énekelünk, közben egy-egy igeszakaszt olvasunk fel, és utána, 6 órakor átjövünk a gyülekezeti házba, és egy közös reggelit költünk el a gyülekezeti tagokkal.

Még a sötétben érkezünk a templomba, de már világosban megyünk ki. Ez egy egészen hátborzongató pillanat: az ember így átéli a napfelkeltét, és így köszönti a feltámadott Krisztust a felkelő nappal, a napsugárral.

Prőhle Gergely a Vasárnapnak: Pál apostol története izgalmasabb, mint a legújabb Netflix-sorozat

Vezetőkép: Ribárszki Ákos, a Pusztavám–Móri Evangélikus Egyházközség lelkésze, a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye espereshelyettese. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona