A Donald Tusk vezette lengyel kormány ámokfutása az egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy a progresszív brüsszeli elit még az alapvető jogállami elveket figyelmen kívül hagyó, legantidemokratikusabb lépések felett is lelkiismeretfurdalás nélkül hajlandó szemet hunyni, amennyiben érdekeit és ideológiai törekvéseit feltétel nélkül kiszolgáló politikai erők kerülnek hatalomra – nyilatkozott portálunknak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, akit arról kérdeztünk, a román és lengyel fejlemények ismeretében veszélybe került-e az Alkotmánybíróságok tekintélye, pártatlansága uniós kitekintésben.

Az Európai Unió kétarcú működésének gyakorlata nem ismeretlen a magyar olvasóközönség számára sem, amelynek fókuszába az elmúlt időszakban az alkotmánybíróságok működése is belekerült. Mint arról portálunk is beszámolt, Romániában például nemcsak egy elnökválasztás első fordulóját semmisítették meg külföldi beavatkozásra hivatkozva, de az indulástól is eltiltanák a különben szélsőséges nézeteket valló indulót. Brüsszel ráadásul úgy támogatja ezeket a intézkedéseket, hogy mindeközben szemet huny a lengyel gyakorlat fölött, ahol a Tusk-kormány jelenleg semmibe veszi az alkotmánybírósági döntéseket. A problémakörről ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, a Civil Összefogás Fórum szakértőjét kérdeztük. Néhány fontos megállapítás az interjúból:

• az alkotmánybíróságok befolyásolása súlyos következményekkel járhat a közbizalomra
• a regnáló uniós már teljesen nyíltan szólít fel politikusokat saját hazájukkal szembeni politikai hadjárat megindítására
• Tusk ámokfutása is bizonyítja, hogy a progresszív brüsszeli elit még az alapvető jogállami elveket figyelmen kívül hagyó, legantidemokratikusabb lépések felett is képes szemet hunyni
• a kettős mércének köszönhető, már Donald Trump amerikai elnök is inkább a tagállamokkal kíván tárgyalni a közös ügyekben, mintsem az unió vezetésével
• mindig külföldről érkeznek az olyan ötletek, hogy az alkotmánybírákat el kell távolítani, el kell lehetetleníteni

A román alkotmánybíróságot sem ezért hozták létre

A román példa ismeretében elsőként arról érdeklődtünk, mennyiben tekinthető aggályosnak, ha egy Alkotmánybíróság beleavatkozik egy elnökválasztásba eltiltva egy jelöltet az indulástól. Mint ifj. Lomnici Zoltán elöljáróban kiemelte, bár az egyes feladat-és hatáskörök a különböző országokban eltérőek lehetnek, ennek ellenére általánosságban elmondható, hogy a modern alkotmányos demokráciákban az Alkotmánybíróságok rendeltetése a demokratikus jogállam, az alkotmányos rend, az alkotmányban (alaptörvényben) biztosított jogok védelme, a jogrendszer belső összhangjának megőrzése,

nem pedig a politikai folyamatokba és a demokratikus versenybe történő közvetlen beavatkozás.

Az ilyen fellépések ugyanis megkérdőjelezhetik az Alkotmánybíróságtól elvárt pártatlanságot és függetlenséget, ezáltal pedig a demokratikus értékekre és a népszuverenitás elvére is rombolóan hathatnak.

Adott esetben a társadalom részéről felmerülhet, hogy a testület politikai aktorként jár el, politikai igényeket szolgál ki, amely súlyos következményekkel járhat az intézménybe vetett közbizalomra nézve is.

– fogalmazott, hozzátéve, ez az oka annak, hogy a pártatlanság és a függetlenség követelménye, valamint a politikai tevékenység folytatásának tilalma mind a román alkotmányban, mind pedig a román Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről szóló 47/1992-es törvényben megjelenik. Utóbbi jogszabály rögzíti,

hogy az Alkotmánybíróság valamennyi közhatalmi szervtől független, továbbá hogy az alkotmánybírói tisztséggel minden politikai tevékenység összeegyeztethetetlen.

Szintet léptek a beavatkozási kísérletek a tagállami választásokba

Mint felvetettük, amennyiben Brüsszel nem emelt szót az eltiltás ellen, kell-e tartani attól, hogy általános gyakorlattá válik az EU-ban, hogy brüsszeli sugallatra egyes politikusok vagy pártok indulását tagállami szinten megakadályozzák (ahogy történtek erre való utalások a német AfD esetében is). Az alkotmányjogász szerint Az olyan jellegű intervenciós kísérletek, mint meghatározott politikusok és pártok Brüsszel igényei szerinti kizárása a nemzeti választási versenyekből,

a belpolitikai folyamatokba történő beavatkozás egyik legszélsőségesebb formája lenne, amelyet a nemzetközi, az uniós és a tagállami jogok egyaránt tiltanak.

Ugyanakkor a nemzeti hatáskörökkel (pl. határvédelem), illetve az úgynevezett jogállamisági viták óta,

mi magyarok tudjuk a legjobban, hogy Brüsszel nem válogat a fegyvernemek között, ha politikai céljainak elérése a tét.

Ifj. Lomnici Zoltán kiemelte, e tekintetben a tavaly októberi strasbourgi vita – amely során a regnáló uniós elit Magyar Péter személyében már teljesen nyíltan szólított fel egy politikust a saját hazájával szembeni politikai hadjárat megindítására –

egyértelműen a beavatkozási kísérletek szintlépéseként értékelhető, és sokkal inkább előrevetíti, mintsem kizárja a még elvetemültebb brüsszeli lépéseket a jövőre nézve.

A brüsszeli elit lelkiismeret-furdalás nélkül szemet huny politikai szövetségesei ámokfutása fölött

Portálunk megjegyezte, Lengyelország viszonylatában ugyanakkor pont az látható, hogy szintén Brüsszel beleegyezésével a kormány semmibe veszi az Alkotmánybíróság döntéseit. Mindezek alapján fölvethető a kettős gyakorlat megléte, hiszen Brüsszel csak akkor támogatja az Alkotmánybíróságok döntéseit, ha azok a nekik kedvező folyamatokat segítik elő. Az alkotmányjogász kiemelte,

a Donald Tusk vezette lengyel kormány kicsit több mint egy éves ámokfutása az egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy a progresszív brüsszeli elit még az alapvető jogállami elveket figyelmen kívül hagyó, legantidemokratikusabb lépések felett is lelkiismeretfurdalás nélkül hajlandó szemet hunyni, amennyiben érdekeit és ideológiai törekvéseit feltétel nélkül kiszolgáló politikai erők kerülnek hatalomra.

Hozzátette, ennek az erkölcsi deficitnek tudható be többek között az is, hogy miközben Magyarország továbbra sem juthat hozzá a neki jogosan járó uniós források egy részéhez, addig az Európai Bizottságot a lengyel közmédia erőszakos letarolása vagy a kormányzópárt politikai ellenfeleivel szembeni karhatalmi erő alkalmazása sem akadályozta meg abban, hogy felszabadítsa a konzervatív PiS kormányzás alatt politikai alapon befagyasztott helyreállítási és a kohéziós pénzeket. Ifj. Lomnici Zoltán kiemelte, ezek a fejlemények nemcsak a regnáló uniós elit integritását, hanem a jogállamisági viták, illetve azok eszközeinek (pl. a jogállamisági jelentések) szakmai komolyanvehetőségét is beárazzák, felhívva a figyelmet azok vegytiszta politikai jellegére.

Végsősoron pedig ennek a kettős mércének és attitűdnek köszönhető az, hogy Donald Trump amerikai elnök, ahol lehet, sokkal inkább a tagállamokkal kíván tárgyalni a közös ügyekben, mintsem az unió vezetésével

– összegzett.

Valahogy mindig kívülről jön az Alkotmánybíróságok befolyásolásának ötlete

Mint megjegyeztük, általánosságban is arra utalnak a jelek, hogy a jövőben oda kell figyelni arra, a politika igyekszik rátelepedni az Alkotmánybíróságokra, nem riadva vissza akár attól sem, hogy összetételüket befolyásolja. Ifj. Lomnici Zoltán felvetésünkre úgy reagált, „mivel a magyar demokratikus berendezkedés permanens támadásoknak van kitéve Brüsszel és a balliberális politikusok részéről„, így a kérdés kapcsán mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy

az Európai Unióban számos olyan, „fejlett demokráciaként” hivatkozott tagállamot találunk, amely egyáltalán nem ismeri az Alkotmánybíróság intézményét. Ezek közé tartozik például Hollandia, vagy a skandináv országok, mint Svédország, Finnország és Dánia.

Ugyanakkor azokban az uniós országokban, ahol a közjogi intézmény létezik, általánosságban elmondható, hogy szigorú alkotmányos, illetve törvényi előírások hivatottak biztosítani a függetlenségét és pártatlanságát. Az alkotmányjogász kiemelte, természetesen ahhoz, hogy mindez a gyakorlatban is érvényesüljön, nélkülözhetetlen az alkotmányos és jogszabályikeretek, normák tiszteletben tartása,

amellyel összefüggésben mind a nemzetközi, mind a hazai baloldal részéről jelentős hiányosságokat tapasztalhatunk.

Hozzátette, a már említett „Tusk-i demokráciafelfogás” mellett, ennek kapcsán érdemes megemlíteni a magyar ellenzék holdudvarának részéről nem is olyan régen megfogalmazott azon ötletek is,

mint az – egyébként 12 évre megválasztott -alkotmánybírák azonnali, „gyors, minimalista, sebészi pontosságú beavatkozással” történő eltávolítása. Mindezt természetesen a szükséges parlamenti többség hiányában.

Azt pedig a történelem, de a közelmúlt eseményei is számos alkalommal megtanították a magyar nemzet számára, hogy

az ilyen és ehhez hasonló képtelen ötletek külföldi csatornákon keresztül áramolnak a hazai baloldalhoz. Éppen ezért az Alkotmánybíróságokkal összefüggésben is érdemes lesz figyelni az uniós szintér fejleményeire.

A magyar példa bizonyítja, van mód fellépni a külföldi befolyásolás ellen

Végezetül arról is érdeklődtünk ifj. Lomnici Zoltántól, hogy bár a magyar Alkotmánybíróság eddig sosem avatkozott a választáson induló politikusok névsorába, a külföldről hazánkba áramló külföldi pénzek ismetretében mérlegelnie kellett volna e egy ilyen típusú fellépést. Az alkotmányjogász válaszában leszögezte,

a politikai céljait a külföldi érdekek kiszolgálásában megtaláló ellenzéki attitűd ismeretében – melyet Magyar Péter mesterien elsajátított baloldali elődeitől – mindenekelőtt érdemes rögzíteni, hogy Magyarország szuverenitása minden olyan esetben sérül, egyúttal pedig kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot is hordoz magával, amikor a politikai hatalom olyan személyek, szervezetek kezébe kerül, akik és amelyek függőségi viszonyban állnak bármely külföldi hatalommal, szervezettel vagy személlyel.

Mint hozzátette, Magyarország Alaptörvényének 24. cikke, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény értelmében, azonban az Alkotmánybíróság, mint az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve feladat- és hatáskörei az alkotmányosság védelmére, vagyis elsődlegesen annak vizsgálatára terjednek ki, hogy a jogszabályok, bírói döntések és más jogi aktusok megfelelnek-e, illetve összhangban állnak-e az Alaptörvény rendelkezéseivel. Ugyanakkor kiemelte,

ez nem jelenti azt, hogy a visszaélések (pl. tiltott külföldi finanszírozás) esetén más szervek részéről ne lenne mód és lehetőség a fellépésre.

Bár az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése politikai alapjogként határozza meg a választójogot: minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó (aktívválasztó jog) és választható (passzív választójog) legyen. Ettől függetlenül a választójog nem korlátlan alapjog, érvényesülését korlátozhatják az ún. természetes kizáró okok, amit maga az Alaptörvény is deklarál: többek között nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság a választójogból kizárt (XXIII. cikk (6) bekezdés). Ifj. Lomnici Zoltán hangsúlyozta, a jogalkotó a közelmúltban a Magyarország szuverenitását egyre gyakrabban érő jogellenes támadások, az ellenzékhez külföldről közvetlenül érkező pénzek mentén megvalósulóbefolyásszerzési kísérletek következtében új büntetőjogi tényállást („választói akarat tiltott befolyásolása”) iktatott a Büntető Törvénykönyvbe.

A választói akarat tiltott befolyásolásának bűncselekményét valósítja meg, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölő szervezet azon tagja, felelős személye vagy vezető tisztségviselője, valamint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölt, aki tiltott külföldi támogatást, vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel

– idézte a vonatkozó törvényt az alkotmányjogász.

Vezetőkép: Ifj. Lomnici Zoltán, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) szóvivője beszél a 2024. június 1-re meghirdetett Békemenetről tartott sajtótájékoztatón a Polgárok Házában 2024. május 22-én. Fotó: MTI/Lakatos Péter