Missziónk az ige hirdetése – így indult a Szeretetláng hódító útjára Budapesten

Február másodika a Szeretetlángot szívükbe fogadók nagy ünnepe világszerte. A Szűzanya ugyanis kétezer évvel ezelőtt a Jeruzsálemi Templomban Simeon kezébe adva bízta az emberiségre Jézust. Ezért vasárnap az ország számos pontján lehetőségünk volt részt venni Szeretetláng átadáson. A fő helyszínen, Budapesten, a Szeretetláng „bölcsőjének” tekinthető Budapest Máriaremete Kisboldogasszony Bazilikában imaestet tartottak Varga János verbita misszionárius atya vezetésével, aki elmondta, a Szűzanya ma általunk kívánja az Urat az emberiségnek adni.

Február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján Szeretetláng átadással ünnepelték Máriaremetén azt, hogy a Szűzanya kétezer évvel ezelőtt a Jeruzsálemi Templomban az emberiségre bízta Jézust. Az ünnepélyes esemény napján a templomban dicsőítő Szentségimádást tartottak a Szeretetláng lelkiség imáival, amelyet a Szeretetláng dicsőítő zenekar kísért.

Az ezt követő ünnepélyes szentmisét Varga János verbita misszionárius atya celebrálta a zsúfolásig megtelt templomban. Szentbeszédében visszautalt arra az Evangéliumban olvasható momentumra, ahogyan Simeon és Anna találkozik az újszülött Jézussal annak templomi bemutatásakor. Mint mondta, Isten Jézus születésénél, és itt is az egyszerűségre törekedett, és Jézus működése is ennek jegyében zajlott.

Rámutatott: Jézus születéséről csupán néhány pásztor hallott, akik hittek az angyalnak, és Heródes, aki nem tudta jól értelmezni az eseményt. Amikor pedig elteltek Mária tisztulásának napjai, és bemutatták a Kisjézust, amikor megszületett az Istenember, ennek a csodálatos pillanatnak is csupán két szemtanúja volt, méghozzá, két idős ember, Simeon és Anna prófétanő.

Ez az egyszerűség azonban nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok elsikkadnak, hiszen kétezer év elmúltával is itt vagyunk, és ünnepeljük az eseményt. Nemhogy feledésbe nem merült, de egyre nagyobb ünnep ez nekünk – világított rá Varga János.

Mint mondta, az ember nem ismerheti Isten gondolatait, és sokszor megütközünk azon, hogy miért enged meg dolgokat. Aztán csak később eszmélünk rá, hogy az Úr ezek által erősített meg minket.

Miért fontos a Szeretetláng és annak átadása? Figyeljük meg, hogy a hívek már Jézus bemutatásakor is idős emberek által voltak képviselve, ők látták meg benne az Üdvözítőt. Ne csodálkozzunk rajta, ha ma megint egy olyan idő jött el, ahol a nagypapák és nagymamák indítják majd el a megtérési hullámot, az engesztelési áradatot – vont párhuzamot a verbita atya napjainkkal, hozzátéve, hogy az Úrnak mindennel tervei vannak.

A helyszínen lévő nagy számú idős hívőről szólva elmondta, hogy milyen fönséges hivatást kaptak az Úrtól: nem kevesebbet, mint hogy elkezdjék kiimádkozni a nép, Magyarország megtérését. Azért gyújtják meg a gyertyákat, hogy a lángot átadva az másokban is fellobbanjon és világosság gyúljon. Isten és a Szentlélek ilyen egyszerű mozzanatokon keresztül tud működni, nem kell neki a nagy csinnadratta, de kell neki a mi tiszta szívünk, hitünk és szeretetünk, állhatatosságunk. Így indul a Szeretetláng hódító útjára.

A mise végén ünnepélyesen meggyújtották a Szeretetlángot, amelyet minden hívő hazavihetett. A templom előtt Varga János atya megáldotta a távozó híveket, hogy az apró lángok valódi hitet vigyenek az otthonokba.

Az eseményről készült videót megtekinthetjük a Szeretetláng Mozgalom Facebook-oldalán.

Evangélium 2025. február 2-án, Urunk bemutatásának, Gyertyaszentelő Boldogasszonynak napján:

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Vezetőkép forrása: Facebook/Budapest Máriaremete Kisboldogasszony Bazilika Plébánia