A németség úgymond szervezett és humánus áttelepítése emberiség elleni gaztett, bűn volt – jelentette ki Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára pénteken a Veszprém vármegyei Márkón, a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja alkalmából tartott szentmisét követően.

Soltész Miklós kiemelte: a kollektív bűnösség teljes mértékben elfogadhatatlan. Az államtitkár hangsúlyozta: az első és a második világháború pusztításai, az azokat követő – béketárgyalásoknak nem nevezhető – diktátumok, valamint a két szörnyű ideológia – a nemzeti- és az internacionalista szocializmus – milliók szenvedését és nyomorát okozta.

Majd arról beszélt: ami most zajlik a világban, egy újabb, de még pusztítóbb világégéshez vezethet.
Ma is – mint a huszadik században – nagyhatalmak packáznak kis nemzetekkel, gazdasági érdekek felülírnak óhajtott tűzszünetet, békét. Nagyhatalmak vezetőinek és szűk érdekcsoportjainak önző döntései millióknak okoznak szenvedést, nyomort, pusztulást, halált. A teremtett világ rendjétől távol álló ideológiákat és háborúkat akarnak diktatórikus módon ráerőltetni nemzetekre, mint annak idején a nácik és a kommunisták – fejtette ki.

Miért nem lehet elismerni a másik nép, nemzet, vagy nemzetiség élni akarását, önálló kultúráját, őseitől örökölt nyelvét, keresztény, zsidó vagy más felekezetű istenhitét? – tette fel a kérdést Soltész Miklós.

Közölte: a jogállami mechanizmus nem más, mint a huszonegyedik század diktatorikus eszköze.
Mondjuk ki, hogy mi, magyarok, németek, szlovákok, lengyelek, szerbek, horvátok, bolgárok, románok, és a többi közép- és kelet-európai nép békességben akarunk élni – jelentette ki.

hirdetés

Hozzátette, nem kérünk az olyan döntésekből, amelyek miatt újra és újra csak a szenvedés és a pusztulás következik. Nincs szükségünk olyan nagyhatalmi háborúkra, amelyek a nehezen újraépített együttműködést szétveri, majd később az állítólagos győzteseket és veszteseket ugyanazzal bünteti: elűzetéssel, elhurcolással, évtizedes diktatúrával.

Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke a megemlékezésen elmondta: 1946-ban január 19-én hagyta el az első vasúti szerelvény a megalázott, jogaiktól és vagyonuktól megfosztott német származású magyar állampolgárokkal a budaörsi pályaudvart. Ezzel az évszázadokkal korábban választott hazájuk cserbenhagyta őket – fogalmazott.

Hozzátette: ezt a vonatot még számos másik követte, de megelőzte több, keletre induló, amelyek a Szovjetunióba, kényszermunkatáborokba szállították a magyarországi németeket. Az elűzetésről és elhurcolásról szólva megjegyezte: alig van család, akiket nem érintett volna egyik vagy másik csapás. Ezért fontosnak nevezte, hogy legyenek helyek, ahol emlékezhetnek, elhelyezhetik a kegyelet virágait.

A küzdés a német nemzetiség fennmaradásáért ezért kötelesség intézményi és családi szinten is – jelentette ki Englenderné Hock Ibolya. A Nagy Károly apát által celebrált szentmise előtt Hartmann Antal (Fidesz-KDNP) Márkó polgármestere a helyi svábok kálváriájáról beszélt, akiket 1948 januárjában előbb a szomszédos herendi vasútállomásra vittek, majd innen a lakosság 55,28 százaléka Németországba, 30 százaléka pedig Magyarországon belül más településre lett elhurcolva.
A szentmisét és a beszédeket követően a résztvevők megkoszorúzták a márkói templom kertjében az elhurcolt németek emlékművét.

(MTI)

A címlapképen Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelõs államtitkára mond beszédet a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen a márkói Szent Márk-templomban 2024. január 19-én.
MTI/Vasvári Tamás