Vannak a történelemben és a jelenkor politikájában is úgynevezett „rosszul öregedő mondatok”, amelyek hamar elveszítik az igazságtartalmukat. Ezek közé tartozik Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének Ukrajnával kapcsolatos kijelentése is, amely szerint Kijev komoly haladást ért el a jogállamisági aggályok leküzdésében.

A Bizottság elnöke többszer tett már ilyen és ehhez hasonló kijelentést, amelynek az igazságtartalma már akkor megkérdőjelezhető volt. Legutóbb akkor mondta ezt a brüsszeli bürokrácia vezére, amikor bejelentette, hogy a Bizottság a csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolja Ukrajnával, mondván Kijev komoly lépéseket tett meg a demokratizálódás és a jogállamiság útján. Bár sokan már akkor mosolyogtak von der Leyen mondatain, az elmúlt pár napban

több olyan hír is napvilágot látott, amely azt bizonyítja, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna az Európai Bizottság elnöke.

Vitalij Klicsko, Kijev főpolgármestere volt az egyik, aki komoly kritikát fogalmazott meg Volodimir Zelenszkij elnökkel, vezetési gyakorlatával és körével szemben. Kifejtette: attól fél, hogy Ukrajna a tekintélyelvűség útjára lép, egyre inkább Oroszországhoz hasonlóvá, vagyis autoriter állammá válik. Klicsko arról is beszélt az egyik német lapnak adott interjújában, hogy a háború első hónapjaiban az ország vezetés nélkül maradt, teljes volt a káosz és a polgármestereknek volt kulcsfontosságú szerepe abban, hogy egy-egy várost sikerült megvédeni. Kijev főpolgármestere azt is elmondta, hogy

a háború kitörése óta egyszer sem beszélt, még csak telefonon sem az ukrán elnökkel; annak ellenére sem, hogy hivatalaik pár száz méterre vannak egymástól.

Gondoljunk csak bele abba, hogy milyen jogállamisági kritikákat kapna Magyarország Brüsszelből és hogyan rohangálnának a magyar baloldali politikusok feljelentgetni a hazájukat, ha a magyar kormány két éve semmilyen kommunikációt nem folytatna a Karácsony Gergely vezette budapesti városházával? Persze megtanultuk már, hogy ami Budapesten antidemokratikus, az Kijevben a demokrácia virágzása is lehet.

Budapestről szemlélve persze azt is mondhatnánk, hogy az ukrán hatalmi harcok Ukrajna belügyei. Zelenszkij és köre ugyanakkor időről időre bedobja a magyar kártyát is, ha gyűlöletet akar szítani. Így történt ez Petro Porosenko korábbi elnök esetében is, akitől a kijevi vezetés megtagadta, hogy elhagyhassa az országot. Az indoklás szerint azért, mert Orbán Viktor, miniszterelnökkel találkozott volna egy Oroszország által irányított összeesküvés keretében.

Szomorú, hogy mára az ukrán politika odáig jutott, hogy a vélt ellenfeleivel történő leszámolás érdekében azokat sem rest besározni, akik a kezdetektől fogva támogatják a szuverenitásáért vívott harcban.

Magyarország ugyanis a nyugati hatalmi tömb, az Európai Unió és a NATO része, így nem vesz részt semmilyen Putyin által kezdeményezett összeesküvésben. Épp ellenkezőleg: a magyar kormány az elmúlt két évben óriási humanitárius segéllyel támogatta Ukrajnát és a háborútól szenvedő ukrán népet. És ezért mi a „hála”? A sárdobálás.

A kijevi képtelenség másik eleme, hogy Petro Porosenko oroszbarát lenne. A politikus azokban az években volt Ukrajna elnöke, amikor Moszkva már megszállás alatt tartotta a Krímet, illetve a donyecki és a luhanszki régiót. Porosenko nevéhez fűződnek azok, az országban élő kisebbségeket hátrányosan érintő törvények, amelyek a magyarokat is sújtották. A volt elnök hivatali idejében ennek megfelelően nemcsak Oroszországgal, hanem Magyarországgal is mélypontra került Kijev viszonya. Ráadásul Porosenko az orosz offenzíva kezdete óta hevesen kiáll országa szuverenitása mellett. Ezek után komolyan el tudja képzelni bárki, hogy Porosenko, Putyin és Orbán Viktor egy ukránellenes szövetséget épít?!

Van az a pont, amikor egy vezetés annyira megrészegül a hatalomtól, hogy már a legnagyobb képtelenségeit is elhiszi. Itt tarthat most Zelenszkij és köre, amely már-már paranoiásan próbál leszámolni vélt, vagy valós ellenfeleivel.

Ezek után ki gondolhatja komolyan azt, hogy Ukrajna késszen áll az Uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére, vagy hogy Kijevben virágzik a nyugati típusú demokrácia. Azzal, ha Brüsszel továbbra is ezt hangoztatja, a saját értékeit teszi zárójelbe és relativizálja végérvényesen.

Ez a helyzet persze rossz Magyarországnak, rossz az országért tenni akaró belső ellenzéknek, de valójában az ukrán népnek a legrosszabb. Ennyi szenvedés közepette, amelyet a háború okoz, ugyanis a lehető legnagyobb szükség lenne arra, hogy az országot józan döntéseket hozni képes, józan politikusok vezessék, akik mindent megtesznek azért, hogy a harcok befejeződjenek és az ország sorsa jobbra forduljon. Mi innen, Magyarországról ezért és az ukrán népért imádkozunk.