A Petőfi-bicentenáriumra készült Mesterkód című musicalről kérdeztük a mű szerzőit, az énekes előadóművész Molnár Ferenc Caramelt és Lutter Imrét a Magyar Versmondók Egyesületének elnökét.
– Mit takar a cím, miért Mesterkód?
– Caramel: Mert a legtöbb esetben nem vesszük észre, hogy a megoldás a szemünk előtt van, mi pedig ezzel a különleges előadással megpróbálunk rávilágítani mindannyiunk hétköznapi helyzeteire, ahol ott a mesterkód, ami segít visszatalálni emberi érzéseinkhez, vágyainkhoz, és a szeretethez. Tehát valójában az emberi közönnyel szemben a szerelem, a valódi boldogság kulcsát nyújtjuk át a nézőknek, miközben ugrálunk az idősíkok között és egy mesterséges intelligencia, a Lélekdonor (a darabban LD) segít a férfi főhősnek megkeresni a boldogságot.
Látunk hivatali környezetet, utcát, pályaudvart, s mindenütt zakatol a világ, minden csak adat, de közben fel-felcsillan a remény, hogy mehet ez másképp is.
Az előadásban a színházi jelenetek fel vannak fűzve a dalokra, elképesztően izgalmas látványvilággal mutatjuk meg a főhőst alakító Palcsó Tamásnak, hogy hogyan sétált el a boldogságot jelentő emberek mellett és vélhetően milyen hibákat követhet el a jövőben, ha így folytatja.
Lutter Imre és Molnár Ferenc Caramel (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– A musical fő témája tehát a szerelem és a boldogságkeresés. Hogyan találták meg a kapcsolódási pontokat a mai világ és a kétszáz éve született fiatal költő, Petőfi között a bicentenárium kapcsán?
– Lutter I.: A szerelem olyan érzés, ami mellőzhetetlen minden korban és minden ember életéből. Petőfi költészetében is erősen érződik, hogy a szerelem milyen bensőséges, mégis rendkívül hétköznapi módon volt jelen az életében. Versein keresztül, a költészet szárnyán igyekeztünk elmozdulni attól az általános Petőfi-képtől, amely az emberekben él.
Az iskolában megtanultakon túllépve megmutatjuk a szerelmes férfit, a költőt, aki verseivel ma is útmutatást adhat életünkhöz.
Petőfi múltból szóló üzenetei a mai generációknak is éppen olyan időszerűek, mint saját korában. A versek egyértelműen, és tisztán szólnak arról, hogy az emberi boldogság valójában két ember tiszta, őszinte és egymás iránti bizalmi kapcsolata által jöhet létre. Nemcsak a szerelemről szól az előadás, hanem sokkal inkább arról a boldogságkeresésről, amely az életünk legmeghatározóbb része. Vágyak nélkül mit sem ér az élet, a vágyak segítenek hozzá a boldogsághoz, ami a legtöbb esetben egy másik ember viszonzott szeretete. S ha már így van, merjük kimondani: a szerelem a legnemesebb emberi kapcsolat és egyben az az érzés, amit a legszebben a tiszta költészet tud megfogalmazni.
hirdetésA darab egyik főszereplője – akit Palcsó Tamás alakít – azt hiszi, hogy a boldogsághoz a gazdagságon keresztül vezet az út.
A darab végére azonban ráébred, hogy az igazi boldogságot a szerelem nyújthatja, amely közelebb van hozzá, mint gondolná. A musicalben szerettünk volna rávilágítani arra, hogy az ember sok mindent képes elrontani egy emberöltő alatt, ha nem figyel kellőképpen embertársaira, ugyanakkor reményt és kiutat is szerettünk volna felvázolni. Meggyőződésem, hogy minden ember szívében ott leledzik egyfajta lelki boldogság, egy olyan kincs, amely kizárólag a Jóisten gondviselése.
– Mint könnyűzenész, hogyan jött az ötlete, hogy egy musical elkészítésébe fogjon bele?
– Caramel: A Megasztár óta eltelt tizennyolc esztendő alatt folyamatosan dolgoztam, s a zenéim soha nem egynyári slágernek készülnek: lehetőségeimhez mérten értékes és izgalmas zenei világuk van és nagyon fontosak a szövegük. A dalaim ugyanakkor önállóan élnek, s ha az ember egy hosszabb lélegzetvételű történetet szeretne megosztani másokkal a saját szűrőjén, tapasztalatain, hitén keresztül, annak vannak még komolyabb formái. A könnyűzene sajátossága, hogy a közönség igényeivel, ízlésével mindig találkozni kell az előadónak – ez viszont gyakorta szűkös keretrendszernek bizonyul. Én a popzene mellett nagyon szeretem a klasszikus komolyzenét, vagy éppen az alternatív dalokat is.
Lutter Imre, Molnár Ferenc Caramel és a Mesterkód rendezője Olt Tamás (Forrás: Magyar Versmondók Egyesülete)
Régóta foglalkoztatott az, hogy a könnyűzene határán túl mennyire ad nagyívű perspektívát egy konkrét sztori és az abba ágyazott dalok.
Ez az egész egyfajta zenei útkeresés is volt az én részemről, hogy megtaláljam azt a zenei kultúrát, azt a zenei köntöst, ami engem és a hallgatóságot egyaránt szórakoztat, kikapcsol, de egy kicsit más, mondjuk úgy, több, mint egy koncert. A zenei útkeresésem akkor vált teljessé, amikor Lutter Imre a költészet területéről több szálon, mondhatni párhuzamosan mutatta a versek lélekfinom útját.
Végül együttesen jutottunk el a Mesterkód című musical megalkotásáig.
Jó pár hónap munkája után azt mondhatom, hogy ez egy termékeny együttműködés volt, amely szerintem nagyon jókor jött mindenkinek, az egész csapat beleadhatta a kreativitását, és csinálhattunk közösen valami egészen különlegeset. Akik eljönnek a musicalre, azok a költészet és a dalok segítségével egy picit más dimenzióba tudnak kerülni. Mi azt szeretnénk elérni, hogy olyan legyen ez az előadás, amely kiragadhatja őket a hétköznapok nehézségéből, szürkeségéből, ami valamit hozzá tud adni az életükhöz.
Caramel, Nika, Palcsó Tamás és Lutter Imre (Forrás: Magyar Versmondók Egyesülete)
– Parádésnak ígérkezik a szereposztás is.
– Tényleg az. Eleve nem mindennapi, hogy énekesek alakítanak nagyon komoly színészi játékkal fontos szerepeket, és hogy jól ismert színészek énekeljenek popsztárokat meghazudtoló módon, hátborzongatóan erősen. A szereplők kiválasztása egyébként Imrével és Olt Tamással, a rendezővel egyeztetve, közösen történt. Palcsó Tamás és Veres Mónika Nika, Szulák Andrea és Trokán Péter, Bakos-Kiss Gábor, Balaskó Bence és Német Klára mellett Lutter Imre és jómagam is színpadon leszünk, eddig sosem látott módon. Különösen bájos és meglepő, milyen fergetegesen őszintén játszanak a gyerekszereplők. A koreográfia sem pusztán táncra épül, hanem a testbeszédre is, és a darab futurisztikus jellegéhez igazodik a díszlet, amelynek jó része virtuálisan jelenik meg, hatalmas óriáskivetítőkön, érvényesítve a Budapest Aréna adottságait.
Ilyen produkciót még nem láttak a nézők, és csak egyszer lesz rá mód, a december 3-i előadás a Budapest Arénában nemcsak ősbemutató, de az egyetlen előadás is lesz.
– A koronavírus-járvány után mennyire van szükség arra a támogatásra, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz?
– Lutter I.: Meglehetősen. Hiába igyekszünk gyorsan túltenni magunkat ezen a víruson, a pandémiától fenekestől felfordult a világunk. Mindannyian mások lettünk: megváltoztak az emberi kapcsolatrendszereink, sok esetben távol kerültünk egymástól, bizalmatlanná váltunk és valljuk be, nehezebben is mozdulunk ki, vagy kommunikálunk másokkal, mint korábban.
Végeredményben jóval távolságtartóbbá váltunk.
Azt gondolom, hogy pont egy ilyen helyzetben a lehető legfontosabb az, hogy ne hagyjuk, hogy az emberek társak nélkül maradjanak: senki nincs egyedül, ha figyelünk egymásra. A párkapcsolatban, a családban, vagy éppen nagyobb közösségekben ez ugyanúgy igaz. Minden nap dolgozni kell a szeretetkapcsolatainkon – főleg, ha azokat az elmúlt időszakban egy kicsit elhanyagoltuk.
Önmagában a pénz, a hatalom egy fabatkát sem ér.
Hiszem, hogy ma még van remény, erről a változásról – a saját magunkon való változásról – szól maga a musical is.
– Ehhez az úthoz adott kulcsokat egykoron Petőfi Sándor?
– Igen, Petőfi „kulcsai”, mesterkódjai ma is képesek ajtókat megnyitni. Kétszáz évvel ezelőtt ugyanis hasonló problémákkal küzdött Petőfi vagy Szendrey Júlia, mint amilyenekkel mi napjainkban. Értve ezalatt a közönyt, a tájékozatlanságot vagy a hamis információk terjedését, de leginkább azt az utálatot, amit egy görbe tükör jelenthet.
Mert végül is ki szereti, ha szembesítik a hiányosságaival?
Képviselőjelöltként – a ma nemzet költőjeként számon tartott – Petőfit kifütyülték saját választókörzetében, és nem választották meg, csak mert kimondta azokat a gondolatokat, amiket igaznak érzett, amikor szembesítette az embereket azzal, hogy csak a pillanatnak élnek és csakis maguknak, nem pedig a közösségért, a hazáért. Ez a musical – ha szórakoztatva is – de igyekszik egy kicsit szembesíteni a mai kor emberét azzal, hogy nem szabad elengedni a boldogságot, s még akkor sem, ha olykor küzdeni kell érte.
– A Mesterkód a szerelem köré épül, de nem éppen a fiatalok életében értéktelenedik el a szerelem fogalma?
– Caramel: Nem értékelődött el a szerelem! Ugyanúgy vannak párkapcsolatok, mint régen és maguk a fiatalok is ugyanúgy keresik a szerelmet, mint az én gyerekkoromban, vagy bármikor máskor, amióta ember az ember. Tudom, hogy elcsépelt dolog azzal előállni, hogy az udvarlási szokások visszaszorultak, mégis ezt mondom. Azaz szerintem csak a megközelítés, a nyelvezet és az emberi kapcsolattartás formái változtak meg – maga az ember, a lélek azonban nem.
Vitathatatlan, hogy a technológiai robbanás óriási változást idézett elő az emberi közösségek – kiváltképpen a fiatalok életében.
Mindez azonban nem a leértékelődött szerelmet és az emberi kapcsolatokat jelenti, hanem csupán annyit, hogy a kommunikáció áttolódott más platformokra. Okostelefonokra, a közösségi média felületeire stb. Meglátásom szerint éppen ezért jó a Mesterkód, amely a költészet nyelvezetére, annak fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem feltétlenül csak a szerelemre, hanem arra is, hogy szemtől-szembe képesek legyünk megbecsülni egymás társaságát. Mi azért éneklünk, hogy felismerjék, hogy vannak költők, akik romantikáról, szerelemről, az érzéseikről szóltak: érdemes ma is meghallgatnunk őket.
– A versek tisztaságát tükröző dalokkal találkozhatunk a későbbiek során is?
– Olyannyira, hogy ezek valóban örökbecsű témákat adnak vissza a legkülönbözőbb stílusokban: pop, rock, rap, hip-hop is van benne, hatalmas éneklésekkel, amit Nika, Palcsó Tomi, vagy akár jómagam is teljes szívvel, teljes lélekkel és minden tehetségünkkel megpróbálunk odatenni. Bátran állíthatom, hogy ha a Szállok a dallal vagy a Lélekdonor című dalom ekkora ívet futott, mint amilyet maga mögött tudhat, akkor ezek a slágerek kitörölhetetlenül befészkelik magukat a nézők, hallgatók fejébe, s ami ennél még fontosabb, a szívébe. Ehhez persze fontos, hogy találkozzunk december 3-án a Budapest Arénában. Az Eventim hálózatában még vannak jó helyre szóló elérhető jegyek.
Címlapkép: Tóth Gábor, Vasarnap.hu
