Kaszab Zoltán: A brüsszeli vezetők történelmi bűne

Energiahiány, magasra szökő infláció, egyre nagyobb társadalmi elégedetlenség. Ha a történelemből visszatekintünk majd az Európai Unió 2022-es évére, ezek lesznek azok a kulcsszavak, amelyek a tankönyvek lapjaira lesznek írva.

A fejezet további részében pedig arról írnak majd a krónikások, hogy Brüsszel ezt a helyzetet saját magának idézte elő a rövidlátásával, az életképtelenségével és a washingtoni szirénhangoknak való megfelelési kényszerrel. A szankciók erőltetésével ugyanis az EU a saját polgárait és a saját cégeit teszi tönkre.

Az egekig emelkedő energiaárak és a hiány réme ugyanis ellehetetleníti a háztartások és a vállalatok életét is.

Az emberek már most sincsenek könnyű helyzetben, ugyanis nemcsak a gázért és az áramért kell a sokszorosát fizetniük, hanem a boltokban is többet hagynak ott egy-egy vásárlás során, mint eddig. Ugyanakkor most legalább még fizetésük van. Az elszálló költségek miatt azonban Európa-szerte sok cég a termelés szüneteltetését vagy azonnali beszüntetését tervezi. Ha pedig ez megtörténik, akkor az komoly munkanélküliséghez vezet majd az egész kontinensen, így nem az lesz a baj, hogy adott pénzből kevesebbet lehet vásárolni a boltokban, hanem az, hogy nincs is miből vásárolni. És hogy hogyan jelenik ez meg sok év múlva az említett történelemkönyv lapjain? Mostani állás szerint úgy, hogy

ez a vég kezdete Európában. Az a pont, amikor az itteni cégek végképp elveszítik a globális versenyt amerikai és kínai társaikkal szemben.

Mert míg Európa vállalatai az eddigiek többszöröséért kapják az energiát, addig Kína épp most kezdi el versenyeztetni az oroszokat és Iránt, hogy melyiküktől kap olcsóbban olajat. Moszkva is kényszerhelyzetben van, hiszen az Európának le nem szállított olajat és gázt el kell adnia – jobb híján kelet felé és jobb híján áron alul. Kína tehát dörzsöli a kezeit és olyan előnyre tesz szert a korábbinál – és az európai árnál – jóval olcsóbb energiával, ami évtizedekre meghatározza vezető szerepét a világban.

Jól jár közben a másik „nagy kutya”, az Egyesült Államok is. Már Macron francia elnök és több fontos nyugati ország minisztere figyelmeztette Washingtont, hogy nem elegáns dolog egy szövetségesnek – ebben az esetben Európának – négyszeres áron adni az energiát ahhoz képest, mint amennyiért otthon értékesítik. Persze az üzlet az üzlet, ott nincs helye barátságnak – érvel Amerika a saját szempontjából helyesen.

Az ugyanakkor még sincs jól, hogy ha Ukrajna mellett kell kiállni, pénzt, paripát és fegyvert kell Kijevnek küldeni, akkor Brüsszel Washington legfőbb szövetségese, ha pedig gázt kell vásárolni, ez a fene nagy barátság elillan.

Itt lenne az ideje, hogy ezt végre az Unió vezetése is felismerje. Rájöjjön, hogy csak egy eszköz Amerika globális játszmájában, egy olyan „hasznos idióta”, akit a megfelelő pillanatban félre lehet állítani, de aki addig is elviszi helyette a „balhét”. Oda jutottunk, hogy a brüsszeli vezetők annyira komolyan vehetetlenek, hogy csak ezt a szerepet tudják rájuk osztani.

Közben pedig az EU megszűnik globális játékosnak lenni. Mert elfelejtette azt a több évszázados alapvetést, amelyet még Angela Merkel is tudott: az EU Oroszországgal összefogva, vagy legalábbis energetikailag rá építkezve, az olcsó energiával tud versenyképes lenni a világ többi részével szemben. És ez nem politikai, hanem földrajzi kérdés: Az EU-n belül nem áll rendelkezésre annyi nyersanyag, ásványkincs, amennyire szükség van. Amerikában igen, Kína pedig eddig csak drágán tudta megszerezni. Európa – persze csak gazdasági értelemben – mindig is Oroszországgal együtt alkotott egy egységet. Moszkva nélkül a versenyképessége elvész és gazdasági értelemben a világ süllyesztőjébe kerül. Ezt látják Washingtonban és látják Pekingben is. Megbocsáthatatlan és történelmi bűn, hogy egyedül Brüsszelben nem veszik észre.

A címlapkép forrása: Pixabay.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre