A teljes európai politika szempontjából nagyon jelentős esemény volt szombaton, amikor beiktatták hivatalába Olaszország új miniszterelnökét, Giorgia Melonit. Az Olasz Testvérek elnöke egy hárompárti, konzervatív koalíció élén vezeti mostantól az EU egyik legnagyobb népességű államát és ez felülírhatja az eddigi erőviszonyokat.
Meloni ugyanis már az első pillanatban szövetséget ajánlott Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, ami nem meglepő annak fényében, hogy már ellenzéki vezetőként is többször találkozott a magyar kormányfővel. Üdvözölte Meloni beiktatását ugyanakkor Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is, ami az elmúlt hónapok tükrében egy kifejezetten pozitív fordulat. Varsó ugyanis az orosz-ukrán háború kitörése után – kemény oroszellenes politikája miatt – elfordulni látszott a korábban építgetett európai konzervatív szövetségtől.
Most azonban visszarendeződés és a korábban megkezdett építkezés folytatása jöhet az európai konzervatív politikában.
A szövetségkeresésnek a geopolitikai helyzet kiéleződése, majd az orosz-ukrán háború kitörése vetett véget, ebben ugyanis nem egyeztek a felek álláspontjai. Pedig jó úton haladtak: Portugáliától Spanyolországon, Franciaországon, Olaszországon, a Benelux államokon át Közép-Európáig nyúlt már az az egyre szorosabb szövetségi háló, amelyet a konzervatív, nemzeti politizálást folytató erők képviselői ki tudtak alakítani. És bár a háború kitörése visszavetette az építkezést; most, hogy Európa egyre keményebb idők elé néz, újra megerősödhetnek a szövetségkeresést hangsúlyozó gondolatok.
hirdetésFőleg, hogy valódi megoldást az emberek mindennapi gondjait érintő kérdésekre csakis a nemzeti, konzervatív pártok képesek adni.
A magyar kormányzás jól mutatja, hogy ezek az erők képesek az állampolgárok érdekeit a geopolitikai és a ki tudja milyen üzleti körök érdekei elé helyezni. Hiszen miközben egyesek hatalmasat kaszálnak az európai szankciókon, addig egyre többen nyomorognak Európában, megjelent a szankciós infláció és egyre komolyabb tüntetések vannak a kontinensen. Brüsszel, az európai elit és a globalista érdekeket kiszolgáló kormányok tagjai ugyanakkor a fülük botját sem mozdítják.
A valódi megoldást kínáló konzervatív erők közben Európa-szerte erősödnek. Éppen ezért van óriási jelentősége, hogy össze tudnak-e fogni.
Brüsszelt és a mostani válságban is felgyorsuló központosítási törekvéseit ugyanis csak úgy lehet hatékonyan és hosszú távon megfékezni, ha az Uniós döntéshozatal minél több szintjén van egységes és egyre nagyobb hangja a konzervatív erőknek. Az ide vezető úton lehet egy nagyon fontos lépés Giorgia Meloni hatalomra kerülése, hiszen ezzel az egyik legjelentősebb Uniós szereplő, Olaszország “áll át” kormányzati szinten is a konzervatív oldalra. Ráadásul látva azt, hogy Brüsszel továbbra is az elhibázott szankciós politikát erőlteti, ne legyenek kétségeink, hogy további országok csatlakoznak majd a sorba. A lehetőség tehát történelmi, a tét pedig óriási: Európa jövője van ugyanis a konzervatív vezetők kezében.
