Egy szívdobbanás az élet

Gyönyörű történetet osztott meg egy fiatal nő a Facebookon egy kismamáról, aki kisbabájának szívhanjgát meghallva döntött úgy, hogy nem veteti el gyermekét. A valós mese szereplője a megszületett gyermek, aki időközben érett, gyönyörű nővé cseperedett, és most készül első gyermeke születésére. A címben szereplő várandós anyuka pedig nemsokára boldog nagymama lesz – a szívbemarkoló történet napjainkban nem is lehetne aktuálisabb.

Napjainkban a „biztonságos abortusz” és az elfogadás, ítélkezésnélküliség jegyében egyre inkább az válik trenddé, hogy a terhességmegszakításon gyorsan túl kell esni: akár otthon, orvosi felügyelet nélkül, gondolkodási időt sem hagyva a nőnek. Komoly egészségügyi szervezetek és politikusok állítják, hogy az abortusz egészségügyi ellátás, holott egy emberélet megszűnik a következtében, s a magukat felelősségteljesnek nevező kormányok döntenek arról, hogy egy gyermeklány is áteshet rajta szülői beleegyezés nélkül.

Ma, amikor a világunk azt hirdeti, hogy a magzat nem ember, és akár a születésig kioltható az élete (hiába az egyre szélesebb körű biológiai ismeretek) s inkább bele sem szabad gondolni abba, hogy egy apró élet növekszik bennünk, nagyon fontos üzenetet hordoz Olivia Bridewell története.

A kisfiával várandós anyuka a Facebookon mesélt arról, hogyan köszönheti életét annak az „avítt módszernek”, amely során egy abortuszra jelentkező anyukával meghallgattatják gyermeke szívhangját. 

A szívhangtörvényt itthon nem sikerült bevezetni, egyes vélemények szerint ugyanis sérthetné az édesanya érzéseit (a magzat érzéseit természetesen ezek a hangok nem veszik figyelembe), éppen ezért egész társadalmunk számára fontos üzenetet hordoz a történet, amely szelíden, ítélkezésmentesen beszél egy édesanyáról, aki végül lánya hősnőjévé vált.

„Anyukám elment abortuszra, amikor terhes lett velem. Már ott feküdt a műtőasztalon, amikor a nővér megkérdezte tőle, nem szeretné-e meghallgatni a szívhangomat. Ő úgy döntött, hogy meghallgatja, és egy pillanat alatt megváltoztatta a döntését: elhatározta, hogy megtart engem. Ha akkor az a nővér nem kérdezi meg az anyukámtól, hogy meghallgatja-e a szívdobbanásomat, akkor én ma nem lennék itt. Először úgy döntött, hogy örökbe ad; egészen addig a pillanatig ezt gondolta, amíg megszülettem, és a kezébe fogott. Abban a pillanatban ugyanis elszállt a benne lévő félelem és bizonytalanság, amely addig szorongatta, és úgy döntött, örülni fog a váratlanul jött anyaságnak.  

Tudom, hogy nem minden nő története végződik így.

Azt is tudom, hogy mennyire hálás lehetek annak a nővérnek, aki felajánlotta anyukámnak, hogy meghallgassa a szívverésemet. És azt is tudom, hogy anyámnak is hálás lehetek, amiért bátran szembeszállt a félelmeivel.

Most én is első kisbabámat várom – egy kisfiút. És érzem, milyen értékes az a kis élet, amely bennem fejlődik. Annyira nyilvánvaló, hogy Isten az, aki kezdetektől szövi bennem a testét ennek a még meg sem született gyermeknek.

Remélem, elér azokhoz a történetem, akiknek szükségük van rá. Ha csak egy nőhöz eljut az üzenetem, már boldog leszek. Ha azon gondolkodsz, hogy elmenj-e abortuszra, nagyon fontos, hogy tudd: Isten a legsötétebb órában is veled van és támogat. Gyönyörű és csodálatos dolgokat alkot hamuból, és még akkor is képes utat nyitni az új, a megváltás felé, amikor mi nem is látunk ki a gödör aljából. 

Nem lennék ma itt, nem lenne életem, ha édesanyám nem áldozza fel az övét értem. Ez a valódi szeretet, odaadni az életedet valakiért.”

A címlapkép forrása: Facebook/Olivia Bridewell 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!