A háború sokunkat aggodalommal tölt el. Azt mondják, a kialakult félelem leghatásosabb ellenszere az imádság. Ez persze többet kell hogy jelentsen imaszövegek elmormolásán. Jézus esetében azt látjuk, hogy az ima leginkább kapcsolatot feltételez azzal, aki felé az irányul. Amikor tehát összekulcsoljuk a kezünket vagy széttárjuk a karjainkat, kapcsolatba lépünk Istennel. Az ő jelenlétének valósága lesz látható az életünkben, ami vigasztaló számunkra, hiszen nem vagyunk többé egymagunk. A félelem is oszlani látszik, a feltétlen szeretet veszi át a helyét. Nem véletlen, hogy Ukrajnában olyan szép lelki ébredés tapasztalható. Keresztények tömegei fordulnak Istenhez, és a legkilátástalanabb helyzetben is őt dicsőítik.
Miközben a hírekből szinte kizárólag a háborús eseményeket halljuk, nem hallunk az Ukrajnában évek óta elkezdődött keresztény ébredésről. Tömegek fordultak Istenhez, és adták át neki az életüket. A mi szeretett és nagynak vélt dicsőítő rendezvényeink létszámban eltörpülnek az ukrajnai testvérekéhez képest. Szent Pál mondata valóságossá válik ilyenkor, miszerint „ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem”.
Az orosz–ukrán konfliktus minden borzalma ellenére az ukrán keresztények továbbra is azt hirdetik, hogy Isten a megmentő. Fegyverropogás, a szirénák és a bombázások közepette is összegyűlnek, hogy Istent dicsérjék. Persze nem újkeletű ez a jámborságuk. Azt feltételeznénk, hogy kizárólag a mostani nehézségek hozták felszínre bennük az istendicséret fontosságát. Ám ez sokkal korábban elkezdődött lelki megújulás.
Ukrajna 1991-es függetlensége óta megtapasztalható, hogy az ország keresztényei összejönnek, hogy magasztalják Istent. Kezdetben számos külföldi dicséretet fordítottak le a saját nyelvükre. A Hillsong 2006-ban megjelent Mighty to Save című számát szinte azonnal elkezdték Ukrajnában is énekelni.
hirdetésMost ugyanezzel a dallal, lesötétített szobákban a fiatalok összegyűlnek és Istent dicsérik, miközben odakint a csata dúl.
Érdekesség, hogy ezt éppenséggel nem ukránul éneklik, hanem orosz nyelven, hiszen nagyon sokan vannak Ukrajnában magukat ukránnak valló, de oroszul beszélő emberek. Azt mondják, hogy a legtöbb ukrán funkcionálisan, valamilyen mértékben kétnyelvű.
Idővel azonban elkezdtek megjelenni a saját szerzeményű dalok is. Ennek ékes példája Andriy Hryfel Neked című száma. Ez az ének eléggé ismertté vált a keresztények köreiben. A dal szerzője tavaly sajnos váratlanul elhunyt, emiatt különleges hangsúlyt kap az ének refrénje: „Egész életemben vágytam rád, alig várom, hogy találkozzunk a mennyországban”.
Egy másik dal, Maria Kuchurian és Diana Yakovyn Énekelni fogok című szerzeménye első helyezést kapott a keresztény dicsőítő zene kategóriában egy országos megméretésben. Valóban egy igazi istendicsérettel van dolgunk. Még a nehéz helyzetben is, amikor az ember szíve nem felszabadult, akkor is énekkel akarja dicsérni a feltámadt Királyt.
Az ukrán keresztények hite megszívlelendő példa lehet mindnyájunk számára. A legnehezebb élethelyzetben is Istenhez mennek, és neki adnak hálát mindenért.
Istendicséretük szellemi fegyver: nem a Kalasnyikovtól hanem a dicsőítéstől remélik a védelmet.
Istenben bíznak, akinek folyamatosan gondja van rájuk. Lényegében szüntelenül imádkoznak azzal, hogy folyamatosan Isten jelenlétének valóságában akarnak élni. Bátrak és nem félnek, mert az őket – és minket – soha el nem hagyó, szerető Isten lett a mindenük a félelem helyén. Feltételezhetjük, az orosz keresztények is Istent dicsőítik. Háború és béke? A béke csak Istennel és Istenben lehetséges. Hajrá, keresztények, forduljunk közösen őhozzá, és engedjük, hogy a félelmet a szeretet valósága győzze le mindenhol a világon!
