Mészáros József: Jóbarátok járhatnak külön utakon

Az ukrajnai cécóval kapcsolatban jó néhány ismerősöm néz zavartan maga elé, amikor a lengyel, illetve a magyar hozzáállásról olvas. Mármint, ezek különbözőségéről.

Az északi félteke meglehetősen megosztott az ügyben: a brüsszelizmus feltétel nélkül támogatja az USA azon törekvését, hogy az összes NATO-tagországot behúzza maga mellé a konfliktusba – a kizárólagos amerikai stratégiai célok álcázásaképpen. Így aztán ki rohamsisakokat, ki páncéltörő rakétákat, ki pedig vagonszámra lőszert tukmál – baráti jókívánságaival egyetemben – Ukrajnára.

Atombombának valószínűleg jobban örülnének, de azt Amerika maga szereti ledobálni, meg hát, ki a kicsit nem becsüli…

Szóval, ahogy a bevezetőben említettem volt, lengyel testvéreink hadianyaggal támogatják azt az országot, amelyiket mi pont úgy szeretünk, ahogy ő szereti a Trianon után hozzájuk szakadt magyarságot. Putyin titkon nyilván örül ennek,

hisz a kárpátaljai magyarokkal szemétül bánó Ukrajna NATO-tagfelvételi kérelmét Magyarország a büdös életben nem fogja megszavazni, így a NATO ilyetén való terjeszkedésétől az oroszoknak nem kell tartaniuk.

De miként vélekedjünk a már említett lengyel–ukrán lőszerbarátságról? Semmiként. A lengyelekkel való különös testvériséget sosem tépázták meg a történelem viharai, függetlenül attól, ki hol állt az aktuális csetepatékban. A lengyel–magyar perszonálunió óta számtalan esetben adta tanújelét a két nép annak, hogy lehet így, lehet úgy, de a haverságunk – tabu.

Nagy Lajos, a lovagkirály, a Jagelló-ház, Rákócziék, 1848–49, II. világégés (amikor mi épp kezdtük még a levegőt is a németek fenekéből venni), a két nép mindig egymás javára létezett szükség idején.

Számít néhány vagon lengyel lőszer? Vagy bármi? Ugyan már…

A lengyelek utálják az oroszokat (teljes joggal). Némi averziónk nekünk is jogos velük szemben, de közel sem annyi, mint a lengyeleknek.

Aktuálisan azonban az ukránok nem lengyel százezrekkel viselkednek aljas módon, hanem magyarokkal.

Szóval, ahogy eddig is, úgy ezután is, bár külön fut a két sínszál, de ha a távolba nézünk, mindig összeér.

A fater, a gyerök meg az ukrán kása

A címlapképen: Aktivisták a lengyelországi Piotrków Trybunalskiban, a királyi várnál, ahol Andrzej Duda lengyel államfő fogadja Áder János köztársasági elnököt 2017. március 24-én a lengyel–magyar barátság napja alkalmából. MTI Fotó: Kovács Tamás

Iratkozzon fel hírlevelünkre