„Nem vagyunk rossz helyzetben, hiszen – éppen a működő atomerőművünk miatt – az energiafelhasználásunkhoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk sok más országénál kedvezőbb. Hátra dőlni viszont nem lehet!” – nyilatkozta Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Környezetjogi és Versenyjogi Tanszékének docense, akivel a megújuló energiákról, a fűtéskorszerűsítéséről és a Földünk megóvásának lehetőségeiről beszélgettünk.
– Nemrégiben arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos lenne egy gazdasági átállás annak érdekében, hogy az emberiség ismét harmóniában tudjon élni a természettel. Hogyan tovább, akkor amikor évtizedek óta szakmai és politikai viták szólnak arról, hogy melyik a legkevésbé károsító energiaforrás? Melyik energiában van a jövő?
– Erre a kérdésre azt a választ szoktuk adni, hogy az a legjobb energia, amelyet nem használunk el. Nem szeretnék kitérni a kérdés megválaszolása elől, de nyomatékosítani szeretném, hogy takarékoskodnunk kell az energiával, bárhogy is hozzuk azt létre. Enélkül a fenntartható energiapolitika nem lesz elérhető.
Zlinszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Környezetjogi és Versenyjogi Tanszékének docense (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Mégis hogyan állítsuk elő az elektromos áramot idehaza? Mit fejlesszünk?
– E kérdésben a magyarországi elhatározások, elvi döntések egyértelműek. Hazánk fokozatosan kivezeti a fosszilis energiahordozókat, így legelőször a szént és a lignitet. Növekszik a megújuló energiaforrások, elsősorban a napenergia bevonása is.
Azonban mindkét folyamatnak jelentősen fel kell gyorsulnia.
Nagy és egymástól nem független kérdések, hogy hogyan fogjuk megoldani az energia tárolását, illetve hogy mit kezdjünk a rendelkezésünkre álló nukleáris energiával? Hiszen az alapáramot egyelőre továbbra is a paksi atomerőmű adja.
– Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére nem az atomerőmű a legzöldebb beruházás?
– Ha szigorúan csak azt nézzük, hogy egy már megépített és üzemelő atomerőmű az üzemideje alatt milyen szén-dioxid-mérleggel rendelkezik, akkor ez valóban kedvező, bármely fosszilis energiahordozóhoz képest. Ugyanakkor egy atomerőmű építése óriási volumenű folyamat: az építmények és berendezések anyagigénye, a kapcsolódó bányászat, a termékelőállítás, szállítás, a termelő-, biztonsági, hűtőrendszerek létrehozása óriási szén-dioxid-kibocsátást eredményez.
hirdetésA leállás után pedig jelentős kibocsátást okoz a nagy energiájú radioaktív hulladék elhelyezése, és különlegesen nehéz kormányzati, biztonságpolitikai kihívás a lerakók sok évszázadon keresztül történő folyamatos őrzése.
Zlinszky: Az atomerőmű ma egy szükséges áthidaló megoldásnak tekinthető. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)
– Hogyan áll Magyarország a klímavédelem terén?
– Nem vagyunk rossz helyzetben, hiszen – éppen a működő atomerőművünk miatt – az energiafelhasználásunkhoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk sok más országénál kedvezőbb. Az atomerőmű ma egy szükséges áthidaló megoldásnak tekinthető. Mindez azonban nem ment fel minket az alól a kötelezettség alól, hogy a megújuló energiákra álljunk át. Gondoljunk csak bele, hogy a geotermikus energia – mely Magyarországon nagyon jelentős lehetne – szinte kihasználatlan.
Nekünk ma egy megújuló energiamixen kell törnünk a fejünket.
Sokszor elfelejtjük azt is, hogy a nukleáris energia sem végtelen, hisz nem megújuló erőforrás, a nyersanyagkészletei nagyon is korlátosak.
– Mindez azonban összeurópai feladat is lenne.
– Természetesen. Többek közt olyan gerinchálózatot kellene kialakítani, ahol a különböző régióknak az adottságai szerinti, de megújuló formákból származó energiákat mozgatni, szállítani lehetne. Európa északi területein sok a szél, ott a szélre alapozott energiahordozóknak lehet jövője. Délen értelemszerűen a napelemeké, a magashegységekben pedig a vízerőműveké lehet a főszerep.
A biogázt is lehet bizonyos körülmények között használni, az erdészeti hulladékot is, és ott van a geotermikus energia is.
Mezőgazdasági munkák végén maradó ökológiai sivatag. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)
Idehaza mi sem ülhetünk a babérjainkon. Ki kell használni az új lehetőségeket, akár szükségből erényt kovácsolva. Láthatjuk, hogyan emelkedik a szénhidrogének világpiaci ára.
A kormány egy ügyes mozdulattal a népszerű rezsicsökkentési politikát át tudná fordítani úgy, hogy most nem az energiaárba tenné a támogatást, hanem átvezetné azt az energiatakarékosság oldalára.
Az egyik fokozatos kivezetésével, a másik fokozatos bevezetésével ugyanott lenne a lakosság, csak épp nem úgy csökkenne az energiaszámlánk, hogy olcsóbb az energiahordozó, hanem azzal, hogy kevesebb energiát használnánk fel.
– Akkor az energiatakarékos beruházásokat kellene támogatni?
– Egyértelműen, és amint látjuk, meg is indult ez a támogatás. Ezt jó lenne erősíteni, mert sok a teendő és kevés az időnk. A fűtési rendszerek korszerűsítését végig kellene vinni. Jelentős nagyságú meglévő épületállományt kell szigetelni, és csak szigorú szabványok mentén volna szabad engedélyezni az új ipari létesítmények, irodaházak, üzletek és lakóépületek kivitelezését. A jelen beruházásainak egyértelműen az energiatakarékosságot kellene szolgálnia, amelyről nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy nemzetgazdaságilag is megtérülő.
Szerencsére ma ebbe az irányba mutat a hazai vasútfejlesztés és a tömegközlekedés elektromos meghajtásra történő átállása is.
Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)
– Sokat lehet hallani a biodiverzitás-stratégiáról, de mit is takar ez pontosan?
– A szakértők tudják, de a közvélemény nem eléggé, hogy a globális környezetvédelmi problémák közül a biodiverzitás pusztulása, azaz a vadon élő állatok, növények és ezek élőhelyeinek pusztítása messze a legsúlyosabb. Az élővilág sokszínűsége, sokoldalúsága, állóképessége nagyban meghatározza azt is, hogy mennyire károsodunk az éghajlatváltozás következményeként. Azaz:
egy ellenállóbb élővilág jobban viseli a felmelegedés okozta csapásokat.
Fontos lenne, hogy változatos növény- és állatállománnyal rendelkező mezőgazdasági kultúrát építsünk ki Magyarországon. Ma sajnálatosan csak néhány növényfélét termesztünk a szántóföldeken, kertészetekben, gyümölcsösökben. Ezen változtatni kell, hogy a környezetünk egészségesebb és ellenállóbb legyen.
– Hogyan lehetne a mezőgazdaság biodiverzitását elősegíteni?
– Sok teendőnk van ezen a téren, külön cikkeket tölthetne meg. Nem eléggé hangsúlyos például a talajregeneráció: talajaink minőségének helyreállítása, mennyiségi pusztulásuk feltartóztatása.
Szerves talajjavításra lenne szükség a vegyszerek helyett, és kímélő talajművelésre.
A szén-dioxid-elnyelő kapacitások növelése mindannyiunk érdeke. Képünk illusztráció (Forrás: Pixabay.com)
Mindezt pedig nemcsak a mezőgazdasági területeken kellene végrehajtani, hanem az ültetvényes erdőgazdálkodásban is. Gyepeink és a vizes élőhelyeink továbbra is fokozott védelemre szorulnak. Az árterek újragondolásával, a víz folyók menti, illetve tájban való, mozaikos megtartásával regenerálhatnánk a tájakat. Ezek az intézkedések együtt hatékonyan segíthetnének abban, hogy a magyarországi természet biodiverzitása megerősödjék.
Ráadásul ezzel elérhető lenne az is, hogy ugrásszerűen megnőjön a tájak szén-dioxid-elnyelő kapacitása.
A mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban rejlő lehetőségek hihetetlen mennyiségű szén-dioxid-befogást tennének lehetővé. Voltaképpen ez az egyik legkönnyebb, legegyszerűbb, legolcsóbb klímavédelmi eszköz, csak itthon egyelőre nem használjuk tudatosan, és olyan mértékben, ahogy azt kellene és lehetne.
Tóth Gábor
Zlinszky: Az éghajlat megóvása érdekében rendszerváltásra van szükség
A kapitalizmus korrekcióra szorul – zöld HR-szakértő a Vasárnapnak
Az első dominók már rég ledőltek! – Dabóczi Kálmán a Vasárnapnak
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
