„Nekem a segítségnyújtás a hobbim” – interjú a Hungary Helps-ösztöndíjas Caroline Chigbóval

Caroline Chigbo

Caroline Chigbo életének középpontjában mindig is mások segítése állt. A Hungary Helps ösztöndíjprogram keretében két évet töltött Magyarországon, és egészségügyi szociális munkásnak tanult a Debreceni Egyetemen.

Ez idő alatt még jobban megerősödött Istenbe vetett hite, és új erőt kapott a segítségnyújtásra. Most, hogy ismét Nigériában van, arra törekszik, hogy magyarországi tapasztalatait minél jobban hasznosítani tudja. Legfőképp idősekkel foglalkozik, de létrehozott egy szervezetet is, amelynek keretében szegényebb, hátrányos helyzetű fiataloknak segít minőségi oktatáshoz jutni. Ezenfelül ifjúsági vezető is egy keresztény közösségben. Rendszeres látogatásokat szervez árvaházakba és beteg idősekhez, valamint segít a helyi templom rendben tartásában is. Hétvégenként hittanórákat és ministráns foglalkozásokat tart fiúknak és lányoknak.

– Mikor hallott a Hungary Helps ösztöndíjprogramról, és miért döntött úgy, hogy jelentkezik?

– Az, hogy tudomást szereztem a programról, egyszerre mondható szerencsének és Isten akaratának. Épp a munkahelyemen voltam, amikor egy barátom bejött hozzám, hogy segítséget kérjen. Miközben nálam volt, a fia felhívta telefonon, és egy orvosi vizsgálatról beszélgettek. Megkérdeztem tőle, hogy milyen vizsgálat ez, és azt mondta, a fia egy magyarországi ösztöndíjprogramra jelentkezik, és ahhoz szükséges az orvosi vizsgálat. Ez egy nappal a jelentkezési határidő vége előtt volt, úgyhogy gyorsan kellett döntenem. Én is elmentem az orvosi vizsgálatra, és még aznap jelentkeztem az ösztöndíjra.

– És ezután két évet töltött Debrecenben?

– Igen, pontosabban Nyíregyházán. 2017 és 2019 között két évet töltöttem Magyarországon, de úgy tűnt, mintha egy nap lett volna. Ottlétem alatt egy diákszálláson laktam több másik diákkal együtt. Noha lehetőségem lett volna átköltözni egy szállodába, úgy döntöttem, maradok a diákszállón, mert így jobban meg tudok ismerkedni a helyi fiatalokkal. A Debreceni Egyetemen egészségügyi szociális dolgozónak tanultam, a délutánt pedig a nyíregyházi belvárosi templom közösségével töltöttem. Nagyon sok szeretet kaptam ott, az emberek – fiatalok, és idősek egyaránt – mindig hozzám jöttek, ha segítségre volt szükségük. „Mama G”-nek szólítottak, nagyon szerettem ott lenni velük. Nemcsak én segítettem nekik, de ők is rengeteget segítettek, bármire volt szükségem. Szeretném kiemelni Kaszásné Tóth Juditot, aki egy igazi példakép számomra.

Caroline Chigbo a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán, Caroline jobbról az ötödik. Forrás: Caroline Chigbo

– Mi változott az életében a program előtthöz képest?

– Rengeteg minden. Ugyan a hivatásom nem változott, hiszen már előtte is tudtam, hogy az a feladatom, hogy segítsek másokon, de rengeteg erőt és élményt adott az ösztöndíjprogram. Igyekszem a Magyarországon szerzett szakmai és hétköznapi tapasztalatokat beépíteni a munkámba.

– Hol dolgozik most?

– Ugyanott dolgozom, ahol az ösztöndíjprogram előtt. Az Enugu Állami Egyetemen USAID- és UNICEF-ügyintéző vagyok.

– Ha jól tudom, egy civil szervezetet is alapított.

– Igen, azt 2019-ben alapítottam, Magyarországon. A Solid Rock Empowerment Initiative egy nem kormányzati szervezet, amelynek célja a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő fiatalok segítése. A fiatalokat igyekszünk képességeikhez mérten a lehető legjobb minőségű oktatásban részesíteni.

– A segítségnyújtás az egyik legszebb, de egyben legnehezebb hivatás. Mióta tudja, hogy ez az életcélja?

– Bennem ez elég hamar kialakult. Már gyerekkoromban mondtam anyukámnak, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Valóban nem egyszerű munka, de számomra az, mert nekem ez a hobbim is. Ez az, amit igazán szeretek csinálni. És ha valami olyat csinálunk, amit nagyon szeretünk, soha nem fáradunk bele. Sokszor van, hogy kimerítő a munkám, és fizikailag nem bírnám tovább csinálni, de a boldogságtól, amit mások segítése nyújt, nem érzem ezt a fáradtságot. 

Jó érzés, hogy a környéken az emberek jól ismernek engem, és mindenki hozzám fordul, ha segítségre van szüksége. Ha például pénzt szeretnének kölcsönkérni, azzal is hozzám fordulnak. Bár nekem sincs sok pénzem, de tudják, amim van, azt mindig szívesen megosztom.

Teljes mértékben a hivatásomnak szeretném szentelni az életemet, ezért döntöttem úgy, hogy nem megyek férjhez. Amikor fiatalabb voltam, anyukám, a nagymamám és a környezetemben mindenki férjhez akart adni. De én kitartottam amellett, hogy nem szeretnék megházasodni. Végül elfogadták a döntésemet.

Caroline Chigbo diplomaosztója a Debreceni Egyetem

– Azóta sem bánta meg, hogy így döntött?

– Nem. Mint már mondtam, mások megsegítése akkora örömöt okoz számomra, hogy ezt nem cserélném el semmire.  

– A környezetében sok ember szorul segítségre?

– Nigériában nagyon rossz a keresztények helyzete, már-már elviselhetetlen. Szinte folyamatos rettegésben élünk a rengeteg emberrablás, erőszak és gyilkosság miatt, amelyekkel egyértelműen a keresztény közösségeket célozzák. A kormány pedig nagyon rosszul működik. Egyáltalán nem segítenek. Az emberrablás és gyilkosság mellett komoly probléma az éhezés. Nigériában rengetegen éheznek, és akiknek van pénzük, nem adnak azoknak, akiknek szükségük lenne rá.

Ráadásul az én hazámban az idősek nem kapnak semmiféle anyagi támogatást.

Nincs nyugdíjuk. Amikor Magyarországon voltam, nagyon tetszett, hogy az idősek ingyen használhatták a buszt, és hogy a kormány támogatja az időseket, a nehéz helyzetben lévőket. Jó lenne, ha itt, nálunk is lenne hasonló, ha legalább a buszt ingyen használhatnák, akiknek nincs pénzük a jegyre.

– Tartja még a kapcsolatot a magyarokkal?

– Igen, sokukkal rendszeresen tartom a kapcsolatot a közösségi médián, Facebook Messengeren, WhatsAppon és Zoomon egyaránt. Amikor Magyarországon voltam, találkoztam Azbej Tristan államtitkárral (az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkár – a szerk.). November 26-án Kenyában egy közösségi főzésen vesz részt Azbej Tristan és a Hungary Helps delegációja, az eseményre meghívtak engem is. Nagyon várom már ezt az alkalmat. Örülök és hálás vagyok, amiért a magyar kormány ennyire szívén viseli az afrikai keresztény közösségek sorsát, és nem hagyja őket magukra.

A következő hetekben a Hungary Helps ösztöndíjasaival készült interjút olvashatnak a Vasarnap.hu Keresztút című rovatában. A második részben az iraki keresztény származású Randi Jamallal készül beszélgetés. 

Ungvári Ildikó

Kiemelt képünkön Caroline Chigbo (jobbról a második) látható a Debreceni Egyetem munkatársaival. Kiemelt képünk forrása Caroline Chigbo.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!