Azbej Tristan a Vasárnapnak: Nemzeti küldetésünk, hogy támogassuk a vallásban és kultúrában hozzánk közel álló üldözött keresztényeket

A Hungary Helps Program „elsődleges céljai az emberi szenvedés enyhítése, a keresztény közösségek megóvása, illetve a magyar érdek szempontjából ezek mellett még a migráció emberséges megelőzése, ugyanakkor büszke vagyok arra is, hogy ez a program nagyon sok dicsőséget és elismerést hozott Magyarországnak és a magyar embereknek” – mondta a Vasárnap.hu-nak Azbej Tristan üldözött keresztényeket segítő programokért felelős leköszönő államtitkár, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke, aki üdvözli, ha kormányokat átívelően is folytatódik ez a misszió, hiszen „nemzeti küldetésünk, hogy támogassuk a vallásban és kultúrában hozzánk közel álló üldözött keresztényeket”.

– 3155 napon keresztül szolgálta államtitkárként Magyarországot és a nagyvilágban ártatlanul szenvedő keresztényeket, rászoruló embereket. Melyik az a pillanat, projekt az elmúlt kilenc évből, amire a legbüszkébb?

– Valóban, a Hungary Helps Programot 2016-ban indította el Orbán Viktor kormánya, és nekem 2017 óta tisztem vezetni egyrészt a világ első olyan kormányzati egységét, amelynek kifejezett feladata az üldözött keresztények megsegítése, másrészt pedig az ehhez kapcsolódó segítségnyújtási programot, ez a Hungary Helps Program. Ez a megbízatásom a távozó kormányéval együtt ezen a héten járt le.

Ezalatt a 9 év alatt a program keretében több mint 500 adománnyal segítettük a világ válságövezeteiben élő keresztényeit, valamint azokat az embereket, akikről a keresztények gondoskodnak vallásuktól vagy hovatartozásuktól függetlenül.

Nagyon nehéz kiemelni ezekből büszkeségre leginkább okod adó programot, ezért ha lehet, akkor kettő ilyet emelnék ki. Az egyik az egy iraki, a Ninivei-fennsíkon található ősi keresztény településnek az újjáépítése. Úgy hívják ezt a települést, hogy Tell Aszkuf. Arámi nyelven, Jézus Krisztus nyelvén imádkozó káld keresztények éltek itt egészen 2014-ig, amikor lerohanta az Iszlám Állam terrorszervezet a Ninivei-fennsík ősi bibliai vidékeit, így ezt a települést is. Elűzték innen az itt élő keresztényeket. Amikor felszabadult Tell Aszkuf, akkor egy elnéptelenedett romváros maradt ott. Ugyanakkor az iraki káld katolikus egyház Magyarországhoz fordult segítségért, Magyarország pedig támogatta az újjáépítést, aminek az eredménye az lett, hogy az 1300 elmenekült családból 900 visszatért azokba az épületekbe, iskolákba, óvodákba, újjáépített templomba, amit Magyarország segítségével építettek újjá a helyi keresztények. Miközben 2020 óta az iraki kereszténység lélekszáma 80 százalékkal csökkent, egy közösséget sikerült megmentenünk! Nagyon megható volt arról értesülni, amikor ennek a településnek a plébánosa Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor miniszterelnök úr fogadta, hogy a helyiek hálájuk jeléül “átnevezték” a településüket Tell Aszkufról Tell Aszkuf bint al-Madzsarra, ami annyit tesz, hogy „Tell Aszkuf Magyarország leánya”. Úgy gondolom, ez nemcsak humanitárius, hanem kultúrtörténeti szempontból is nagyon fontos támogatás volt. Egy kicsit előreugorva az időben, amikor tavaly májusban államtitkárként Pakisztánba látogattam egy humanitárius misszióra, akkor találkozhattam azzal a 100 keresztény gyerekkel, akiket a programunk segítségével a Pakisztáni Katolikus Karitásznak sikerült kimentenie a gyerekrabszolgaságból, majd pszichológiai rehabilitációs ellátásban részesítették őket. Nyomorúságos körülmények között, téglavető üzemekben voltak agyondolgoztatva a tűző, 50 fokos napon… Azóta ezek a gyerekek már a rabszolgamunka helyett iskolában tanulnak, és visszakapják a normális gyerekkorukat. Talán ez a két olyan projekt, aminek az egyike a szimbolikus keresztény kultúrtörténeti jelentősége miatt kiemelkedő, a másik pedig az egyetemes emberi humanitárius eszme, a gyermekek szenvedésének az enyhítése miatt.

– Nemrég Washingtonban kitüntetést kapott a Hungary Helps Program és Magyarország a Nemzetközi Vallásszabadság Csúcstalálkozó alkalmából. Miben látja ennek az elismerésnek a jelentőségét, illetve hogyan hatott egymásra a magyar és az amerikai diplomácia az üldözött keresztények ügyével kapcsolatban?

– A programunknak az elsődleges céljai az emberi szenvedés enyhítése, a keresztény közösségek megóvása, illetve a magyar érdek szempontjából ezek mellett még a migráció emberséges megelőzése, ugyanakkor büszke vagyok arra is, hogy ez a program nagyon sok dicsőséget és elismerést hozott Magyarországnak és a magyar embereknek. A legmagasabb kitüntetéseket kapta a program a Máltai Lovagrendtől, a jeruzsálemi latin patriarchától, az örmény patriarchától és különböző humanitárius szervezetektől. Különleges jelentősége volt annak a kitüntetésnek is, amit a Nemzetközi Vallásszabadság Intézettől, az egyik legfontosabb, washingtoni székhelyű vallásszabadsággal foglalkozó kutatóközponttól kapott a Hungary Helps Program, és mindezt az éves Nemzetközi Vallásszabadság Csúcstalálkozó nyitó estéjén. Ahogy a díjat átadva az intézet elnöke elmondta,

„Magyarország fényt mutatott a világnak a szabadság és a szolidaritás eszméje mellett”,

és ennek a szervezetnek az elnöke ekkor az Egyesült Államok számára is példaként állította Magyarországot azzal, hogy „a magyarok megmutatták, hogyan lehet hatékonyan és a vallásuk miatt üldözött embereknek közvetlenül segíteni”.

– 2017 óta rengeteg helyen járt a világban, válságövezetekben. Megváltoztatták valamiképpen a világlátását ezek a látogatások, találkozások, élmények?

– Igen, mindenképpen, az egész szemléletemet megváltoztatta. A humanitárius önkéntesek, munkatársak is, akik a különböző missziókban válságövezetek közepébe, háborús vidékekre vagy éppen népirtási helyszínekre ellátogattak, hasonlókról számoltak be. Mi itt, Európában fontos és jelentős problémákkal küzdünk. Olyan problémákkal, amelyektől az ember könnyen megkeseredhet, hitehagyottá válhat. Ami azonban a válságövezetekbe látogatva nagy hatással volt rám, hogy amikor például ellátogattam Szíriába, a 14 éves háborús pusztítás után megtépázott közösséghez, vagy olyan emberekhez Észak-Nigériába, akik a Boko Haram fenyegetésének árnyékában élnek, akik számára – szó szerint, azaz nem elvontan – küzdelmet jelent a napi életben maradás,

ők a hihetetlen küzdelmek ellenére: képesek szeretetben megmaradni, boldog emberként élni és bízni Istenben.

Hirdetés

Büszkén és boldogan vallják meg a hitüket még akkor is, hogyha egy véres terrortámadás után gyászolnak. Ez a fajta hit és az önazonosság, a vallás és a kultúra megtartása olyan megerősítő erő, ami engem személyesen is megerősített, és azt gondolom, hogy akihez elér – nyugati emberhez – ez az üzenet, azok számára is reményt és megerősítést adhat.

– Ezeken az utakon, látogatásokon találkozva a helyiekkel, mit tapasztalt, hogyan tekintenek ők Magyarországra a Hungary Helps Programon keresztül?

– Bő nyolc évvel ezelőtt az első humanitárius misszió, amit vezettem a Hungary Helps Program élén, az pont az előbb említett Észak-Nigériába vitt, ahol évente mintegy 4000 embert gyilkolnak meg szélsőséges iszlamisták. Akkor talán még nem is mértem fel egy ilyen misszió kockázatát, emiatt is vállaltam azt, hogy a fővárosból ellátogatok északra. Közúton átutaztunk egy olyan útszakaszon, amit úgy hívnak a helyiek, hogy „Emberrabló-völgy”. Végül szerencsésen eljutottunk a közösségekhez. Nekünk mindössze néhány órát kellett átvészelni egy olyan veszélyes helyen, ahol a helyi keresztények az egész életüket félelemben, támadások kereszttüzében töltik el. Amikor megérkeztem Kaduna tartományba, akkor életemben először föltettem azt a kérdést, amit utána több tucat alkalom követett a későbbiekben, egy nagyon egyszerű kérdést. Megkérdeztem a helyi püspöktől, hogy

„Miben segíthetünk?”.

Elmondtam, hogy Magyarországról érkeztem; ez egy keresztény ország, nem mi vagyunk a legnagyobbak, meg a legtehetősebbek, viszont szívesen segítünk akkor, hogyha tudunk, mert tudjuk, milyen nehéz helyzetben vannak. A püspök, akit megkérdeztem, úgy válaszolt, hogy nagyon köszönik a felajánlást. Szükségük van a támogatásra, mert a Boko Haram terrorszervezet elpusztította a falvaikat, elraboltak családtagokat, tehát szükség van a támogatásra, de maga az a tény, hogy egy nyugati, egy európai országból végre eljött hozzájuk valaki, vállalta a kockázatos utat, hogy föltegye azt a kérdést, hogy „Miben segíthetünk?”, ez nekik mindennél, a pénzadománynál is többet jelent. Elmondta a püspök, hogy az egész egyházukban országszerte, igehirdetésben el fogják mondani, hogy létezik egy magyar nép, és eljöttek hozzájuk, mert érdekli őket az ő sorsuk. Ez egy örömhírként terjedt. Ez volt az első ilyen alkalom és azóta szóról szóra ugyanezt a választ kaptam, amikor föltettem egy válságban élő közösségnél azt a kérdést, hogy „Miben segíthetünk?”. Ugyanígy fogalmazott Irakban egy asszír falubeli idős úr, ugyanezt a választ kaptam Pakisztánban, Örményországban, vagy éppen Kongóban. Azt jelenti Magyarország, a magyar segítség a számukra, hogy nincsenek egyedül. És bár mi mindig felelősen gazdálkodtunk a Hungary Helps forrásaival – szem előtt tartva, hogy Magyarországon is nagyon sok célt kell támogatni, s támogatott is a kormány –, és megértettük azt, hogy amit adhatunk, az egy csepp a tengerben, mégis ők úgy fogalmaznak, hogy maga a tény, hogy miközben eddig teljesen magukra hagyatva érezték magukat a nyugati országok által, de van egy ország, akiket foglalkoztat az ő sorsuk, ez nekik nem jelent mást, mint a reményt a megmaradásra és a jövőbe vetett hitet.

– Ez a remény megmarad-e? Milyen jövője lehet a Hungary Helps Programnak, illetve a jövőben hogyan tudja segíteni a KDNP az üldözött keresztényeket?

– Most áll föl a Tisza-kormány, és biztató jelzéseket kaptunk ezzel az általunk még 2016-ban elindított kezdeményezéssel kapcsolatban. Az új külügyminiszter, Orbán Anita miniszter asszony a meghallgatásán ismertette, hogy folytatják azt a missziót, amely alapján Magyarországnak célkitűzése az üldözött keresztények segítése. Sőt, ez a miniszteri statútum rendeletbe is belekerült. Én ezt üdvözlöm, mert azt gondolom, hogy ez több mint egy program, ez egy nemzeti küldetés.

Nemzeti küldetésünk nekünk, magyaroknak, hogy egyrészt – egy más területet érintve – a hozzánk közel álló külhoni magyarokat támogassuk, de a vallásban és kultúrában hozzánk közel álló üldözött keresztényeket is támogassuk.

Üdvözlöm, hogyha pártokat, kormányokat átívelően folytatódik ez a misszió. Azt gondolom, hogy az ellenzéki térfélre került kereszténydemokraták konstruktív kritikával szemlélik majd, hogy valóban ezt a célkitűzést teljesíti-e ez a kormányzat, én pedig eredményes munkát kívánok az utódomnak, aki, ha az ilyenkor kötelező hivatalos átadás-átvételen kívül igényt tart arra, hogy átadjam az évek során megszerzett tapasztalatot, illetve bemutassam az üldözött keresztény egyházi partnereket, akkor azt magától értetődően örömmel teszem. Az a helyénvaló, ha a Hungary Helps, a Segítő Magyarország Programja megmarad egy magyar nemzeti küldetésnek.

Vezetőkép: Azbej Tristan üldözött keresztényeket segítő programokért felelős leköszönő államtitkár, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke. Fotó: Vasárnap.hu/Kricskovics Antal