Fodor Réka, Afréka hitet, boldogságot és hálát tanult nigériai orvosmissziós útjain

Afréka, azaz Fodor Réka Afrika olyan területeire jár missziós orvosként, ahol az emberek szegénységben, sőt nyomorban élnek, s belehalnak az egyébként „pofonegyszerűen kezelhető maláriába”, mert nincs alig négyezer forintjuk a gyógyszerre, mégis boldogok, túlcsorduló hitben élnek és hálásak. Végtelenül hálásak azért, ami részükül adatik.

Megjelent az Afréka sorozat harmadik része, e kötetet szerdán este Szentendrén, a Régi Művésztelep Galériában mutatta be a főhős, Fodor Réka. Nemere Szilvia, a Nők Szentendréért Egyesület tagja kérdezte őt.

„12 évesen elolvastam Albert Schweitzer egy könyvét – semmit nem értettem meg belőle, hogy is érthettem volna? –, de egyet biztosan tudtam, hogy missziós orvos leszek”

– felelte az egyik kérdésre Fodor Réka.

Mégis kacskaringós út vezetett el addig, hogy valóban missziós orvos váljon belőle.

Az egész életem arról szólt, hogy fölkészítsen erre

– mondta a doktornő.

„Az első akadály három hónappal az orvosi egyetem megkezdése után következett be, amikor a hátsó ülésen ültem egy kis Polskiban, és egy kamionnal ütköztünk, így aztán koponyaalapi törést szenvedtem” – idézte fel; veszélybe került az élete, csodával határos módon túlélte, s folytatta is az egyetemet.

Újabb fordulópont volt az életében, amikor úgy döntött, félbeszakítja a tanulmányait: Párizsba ment, ahol is utcazenésznek állt. Szavai szerint ott sajátította el a „koldulás” gesztusát, hiszen a lábai elé lerakott kalapban gyűlő pénzecskék valamiképpen hasonlítanak arra, amikor azért „kalapozik”, hogy gyógyszereket, orvosi ellátást, támogatást vihessen ő maga is Afrikába például az Afréka Alapítvánnyal, amelynek természetesen alapító tagja.

„Annyira futotta, hogy meg tudtam élni a zenéléséből. Egy év után egyébként megszólalt – gondolom, hogy – a Jóisten, csak még nem hittem benne, aminek következtében visszajöttem az orvosira, és csont nélkül elvégeztem” – tért vissza az akadályokhoz, illetve az azokkal való küzdelemhez Fodor Réka.

Már gyakorló orvosként ismerkedett meg későbbi férjével, Greguss Sándorral, akivel azután összeházasodtak, gyermekeik születtek,

„és én azt gondoltam, hogy már kétgyerekes anyaként »elment a vonat«, és én most már biztos nem leszek missziós orvos”

– mondta erről Fodor Réka. Mégis, 10 évvel ezelőtt meglátott egy felhívást a Facebookon, amelyben missziós orvosokat kerestek Afrikába. Így jutott el az első missziójára, Ugandába. Így kezdődött. Alig több, mint három hét múlva indul huszadik afrikai missziós útjára.

Az első nigériai útját – ide vezet el az új kötet is – Csókay Andrásnak köszönheti. Fodor Réka elment a nagyhírű doktor egy előadására, s kiderült számára, hogy ő már többször járt Nigériában, missziós úton. Ezután a következő előadására is követte az idegsebészt, amely után a közbenjárását kérte. Csókay doktor megígérte neki, megkérdezi, hogy szükség van-e belgyógyászra. A következő beszélgetésük ennyiben összefoglalható:

Réka, nagyon várnak az atyák

– mondta Csókay András; Nigériába egy, a katolikus egyház fenntartásában működő kórházban segített.

Fodor Réka a megtérést férjével együtt élte át, amikor házassági felkészítőre jártak. Saját – akkori – hitét a szentendrei esten „gyermeki hitnek” nevezte. Kifejezte, amikor először kijutott Afrikába, úgy érezte, hogy az ő hite a „legkisebb a földrészen”. Amit látott, megdöbbentette. Azoknak az afrikai közösségeknek a tagjai, akik európai szemszögből nézve irgalmatlan nélkülözés közepette élnek: boldogok. Fodor Réka szavai szerint Magyarországon járva úgy érzi, hogy itt van misszióban, mert ez az életérzés, nos, ez itthon hiányzik.

„Minden gyerek vigyorgott, nejlonzacskóból összetekert valamivel fociztak, egész nap nevettek, boldogok voltak, és amikor először hazajöttem, akkor láttam, hogy itthon mindenki szomorú, de én ezt korábban nem vettem észre!”

– mondta.

Kifejezte, idehaza a „minek örüljünk?”-attitűd, odakint a „miért szomorkodjunk?”- hozzáállás az általános.

„Ezek után mentem ki Nigériába, oda, ahol minden második órában megölnek egy keresztényt a hitéért, tehát egy olyan országról beszélünk, ahol minden második órában van egy keresztény vértanú, mégis mosolyognak, és mégis hálásak az emberek”

– folytatta Fodor Réka, s hozzátette: „úgy kelnek fel reggel, hogy minden nap legyen legalább tíz dolog, amiért hálát adhatnak. Ha van két lábad, két hála, ha van egy lábad, egy hála…” – mutatott rá az eltérő, az általa Nigériában megtapasztalt életfilozófiára.

Kitért arra is, hogy Nigériában legfelül létezik egy nagyon gazdag réteg, akik tagjai „magánrepülővel járnak”, hiányzik a középosztály, és körülbelül a 60 százalékuk napi egy dollárból él, ami éppen arra elég, hogy meglegyen a napi betevő.” Amikor pedig valami baj begyűrűzik ezeknek az embereknek az életébe – legyen az pandémia, háború, terrorizmus vagy bármi más – azonnal a nyomor szélére kerülnek.

„Azoknak az embereknek, akik így élnek, nincs tíz dollárjuk a maláriagyógyszerre. Én például háromszor voltam maláriás, és itt vagyok, időben elkezdve a terápia pofonegyszerű, de milliók halnak bele abba, hogy nincs tíz dollárjuk”

– mondta a missziós orvos.

A címlap tanúsága szerint Fodor Réka Németh Lillával közösen írta a könyvet, amely Fodor Réka nigériai missziójáról szól, s amely színes, vidám, boldog mindennapokról, ugyanakkor állandó káoszról és folytonos nehézségekről tudósít. Németh Lilla elkísérte egy nigériai orvosi missziós útjára Fodor Rékát, és a közösen megélt élményeket, az ott készült interjúkat, valamint Réka lányának, Greguss Annának képeit rendezte össze egy inspiráló történetekkel teli könyvbe.

Idemásoljuk a kötet hátsó borítóján olvasható ajánlásokat:

„Dr. Fodor Réka (Afréka) doktornő és a sok-sok jószándékú ember körülötte mind-mind olyan emberek, akik segítenek. Afréka doktornő bátran, nagy fantáziával és energiával, sokakat megmozgatva emberek tízezreinek életét szépíti meg. Nagy öröm látni, mert a lénye sugárzik. Élet és tűz van benne, pontosan azért, mert szenvedést enyhít, életeket ment, életeket tesz szebbé és boldogabbá. Onitsha és környéke szinte szentként tiszteli és szereti őt. Rajta keresztül megszerettek minket, magyarokat is”

– írta Székely János szombathelyi püspök.

„A fantasztikus történetek még a missziósoknak is különlegesek, nemhogy a laikus olvasóknak. A missziós orvoslás nagyon nehéz, fáradságos munka, ezt mind a 10 alkalommal megtapasztaltam. A Szentlélek viszont megsokszorozza az erőnket. Meg kell köszönnünk, hogy megkaptuk ezt az erőt. Ezt tanultam Rékától, és ezt kívánom az olvasóknak is”

– fogalmazott Csókay András idegsebész.

Vezetőkép: Fodor Réka, Afréka missziós orvos 2025. március 5-én, Szentendrén Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona