A jövő tele lesz olyan jelenetekkel, mint amilyeneket látunk a lengyel határon

Az elmúlt években – legalábbis ennyire látványosan – már elszoktunk attól a mindennapok szintjén, hogy továbbra is égető probléma a migráció. És lehet, hogy ez a nyavalyás vírus velünk marad még egy ideig, de előbb-utóbb elmúlik. Immunisak leszünk rá, eltűnik vagy a fene se tudja, de nem örök a probléma. A bevándorlás viszont állandó veszélyhelyzetet okoz még az elkövetkezendő pár évtizedben.

Ki tudja, talán tovább is.

A Földnek egyre nagyobb része válik élhetetlenné, ócska politikai rendszerekből és diktatúrákból se lesz kevesebb, és ami a legfontosabb, az emberek mindig jobban akarnak élni annál, mint ami adott pillanatban adatott nekik. A gazdasági migráció is egészen bizonyosan megmarad. Nem a 2015-ös szinten, hanem sokkal erőteljesebben. A kérdés az – nekünk nem, de a világos számos vezetője előtt igen –, hogy miért kéne emberi jognak tekinteni azt, ha valaki jobban akar élni. Miért evidens, hogy ez csak Európában érhető el,és pláne miért törvényszerű, hogy nekünk, európaiaknak erkölcsi kötelességünk mindenki befogadása.

Minél többeket fogadunk ugyanis be, annál valószínűbbé válik, hogy a jövőben Európa sem lesz az a hely, ahova érdemes jönni. Ami önmagában persze pozitív, csak ezzel mi veszítjük a legtöbbet. Mi, akik európaiak vagyunk, akiknek joguk és lehetőleg kötelességük is itt élni, segíteni, részt venni az életben.

Ami most zajlik a lengyel–fehérorosz határon, talán meglepőnek tűnhet, mert elszoktunk tőle, de ennél csak több hasonló esemény lesz a jövőben. Még nagyobbak, még szervezettebbek, még erőszakosabb migránsokkal. E tekintetben teljesen mindegy, hogy valóban Lukasenka mahinációja áll a háttérben vagy sem. Azt ellenben biztosan tudjuk, hogy Lukasenka igazat mondott, amikor pedzegette, hogy német szervezetek is állnak a migránsok szállítása mögött. Onnan tudjuk, hogy ilyen, úgynevezett civil szervezetek már le is buktak ezzel.

De mondom, Lukasenka ide vagy oda, ugyanez várható belátható időn belül Röszkénél is. Meg úgy en bloc az Európai Unió külső határainál.

Az persze enyhe bizalomra ad okot, hogy az unió vezetői közül számosan már egészen máshogy látják a helyzetet, mint 2015-ben. Az akkor még harcos kerítésellenes Manfred Weber például most már sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem támogatná Lengyelországban egy fal építését. Mondjuk azon még sok múlhat, hogy milyen elképzelésekkel vág neki a kormányzásnak az új német kabinet, de bízzunk benne, hogy inkább az elmúlt években látott merkeli ideához idomulnak és kevésbé a 2015-ös Merkelhez.

Jó szem előtt tartani, hogy ennél sokkal többen jönnek majd. Pláne akkor, ha azt látják, hogy beengedik őket. Ha érzik, hogy megéri útnak indulni, mert sikerrel járhatnak. Egyetlenegy dolog tartja vissza a tömegeket, és ezzel együtt a súlyos tragédiákat is egyetlen dolog akadályozhatja meg: a szigor. Ha mindenki tisztában van vele, hogy illegálisan nem léphet be az Európai Unió területére. És nincs kiskapu, nincs Soros-szervezet, ami ebben segítheti, nincs semmi. Csak fal és szigor.

Ha ezt végre felfogná Európa, nagyobb bizalommal vághatnánk bele a jövő építésébe.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!