A Nyugatot vádolja az olasz művész az ’56-os magyar hősökről írt, megindító dalában

olasz

„Téged vádollak, Nyugat, aki nem hallottad meg utolsó segélykiáltásunkat. Téged, Nyugat, aki Szent István népe helyett a Távol-Keletet választottad.” Leo Valeriano Budapest című, kevésbé ismert dalának teljes magyar nyelvű fordítását közöljük.

Néhány nappal ezelőtt megjelent cikkünkben, amelyben az Avanti ragazzi di Buda történetét tártuk az olvasó elé, említésre került egy másik olasz dal is. Leo Valeriano Budapest című műve szintén a ’60-as években íródott, és ugyancsak az 1956-os magyar hősöknek állít emléket. A szerző váteszként vetíti előre a Nyugat problémáit, amelyeket szerinte Magyarország magára hagyása von maga után. Előző cikkünköz kapcsolódóan, olvasóink kérésére közöljük most a teljes dalszöveg magyar fordítását.

Leo Valeriano: Budapest

A hegyen állok és lenézek
Ahol egy város állt:
A templomok tornyán
Hangosan kukorékol a vörös kakas
Vörös az ég a lángoktól
Vörösek az utcák a vértől
Vörösek a harckocsik is:
Budapest ég!
Ó, Budapest… ó, Budapest!

Egyedül veszítettünk
Sokan beszéltek,
Mikor még nem volt ára a szónak
De most ki hal meg velünk?
Ó, Budapest… ó, Budapest… ó, Budapest!

Te, nyugati polgár
kinek feleséged van, gyermeked és szeretőd
Neked meleg otthonod van
Nincs értelme kockáztatnod Budapestért
Te nyugati polgár,
Több zsák pénzt gyűjtöttél
A magyarok vére árán,
És most itt hagysz minket
A keleti óriás rabláncán.

És vádollak!
Én, a tizenkét éve néma költő, aki tán örökre néma marad
Vádollak!
És nem téged, ázsiai óriás
Te moszkvai medve, aki nem tudtál európaivá lenni.
És nem téged, te szélhámos
Aki újabb tatárjárást akartál, csak hogy saját létedet mentsd.
Téged vádollak, Nyugat, aki nem hallottad meg utolsó segélykiáltásunkat
Téged, Nyugat, aki Szent István népe helyett a Távol-Keletet választottad.
Nyugat, nem nyertél időt: csupán fél órát!
És mikor Párizs, London és New York romjain
A mi zsarnokaink harckocsija gurul majd
Akkor emlékezz, minden bevégeztetett
A magyarok átka is, akiket magára hagytál.

Téged vádollak, Nyugat,
Holnap majd te is sírni fogsz
Mint a koldus magyar,
akit magára hagytál Budapesten.
Ó, Budapest… ó, Budapest… ó, Budapest!

Innen, a hegyről nézem
Egy álom végét
Amely itt született a mi folyónk partján
És amely most Budapesttel együtt pusztul el.
Ó, Budapest… ó, Budapest…
Ó, Budapest… ó, Budapest…

Kiemelt képünk forrása: Pixabay

Iratkozzon fel hírlevelünkre!