A trianoni békediktátum után Magyarország lehetetlen helyzetbe került, de Bethlen Istvánnak sikerült kivezetnie a káoszból az országot. Politikai képességeit már kortársai nagyra tartották – ám érdekes kérdés, hogy kormányra lépése után száz évvel mit tudunk, mit gondolunk a 20. század legnagyobb magyar államférfiújáról? Ujváry Gáborral, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársával beszélgettünk.
– A trianoni országvesztés és a Tanácsköztársaság által okozott zűrzavar után került Bethlen István kormányra. Hogyan lehetett ilyen körülmények között a politikai stabilitást elérni?
– 1921 áprilisában az ország teljesen reménytelen helyzetben volt. Fontos azonban megjegyezni, hogy mire Bethlen István megalakította a kormányát, addigra már részben megtörtént a politikai élet konszolidálása: Simonyi-Semadam Sándor és Teleki Pál miniszterelnöksége idején.
– Melyek voltak Bethlen István legfontosabb politikai intézkedései?
– A jobboldali szélsőségeket le kellett törni; azokat az erőket, amelyek a Tanácsköztársaság után jelentek meg, túlzott reakcióként. Utána pedig a Szociáldemokrata Párttal is ki kellett egyeznie. Ennek eredményeképpen a szocdemek szabadon szervezkedhettek politikailag, annak fejében, hogy a párt bizonyos jogosítványait hajlandó volt feladni. Bethlen István továbbá egyezséget kötött a Kisgazda Párttal is, így egy erős kormánypártot tudott létrehozni, melyet csak „Egységes Pártnak” neveztek a korabeliek.
1921 végére kiegyensúlyozott pártrendszer jött létre, mely lehetőséget teremtett a problémák orvoslására.
– Mindez egy szinte mindenétől megfosztott országban. Hogyan volt lehetséges a problémák orvoslása?
– Nagyon nehezen. Az ipari kapacitás jelentős része maradt a csonka Magyarországon, de a nyersanyag és a természeti kincsek döntően a határokon túlra kerültek.
Így egy igen torz és fenntarthatatlan gazdaság jött létre, hiszen az egyikből túlkínálat, a másikból óriási hiány keletkezett.
hirdetésSúlyosbította az ország bajait, hogy az elcsatolt területekről körülbelül 450 ezer ember érkezett. A menekültek jó része köztisztviselő, értelmiségi foglalkozású vagy éppen vasutas volt. A jelenlétük komoly tehertételt jelentettek a hazai gazdaságnak, hiszen mivel jórészt állami alkalmazottak voltak, így számukra részint munkát, részint pedig nyugdíjat kellett biztosítani.
Ez a tömeg az akkori magyar társadalom 6 százalékát jelentette.
A megalakuló első Bethlen-kormány 1921-ben (Forrás: Wikipedia.hu)
– Magyarország 1921-ben nem volt teljesen független. Miként tudta értékeit és érdekeit megvédeni?
– Mindezek korlátozottan sikerülhettek csak, hiszen a Tanácsköztársaság leverése után a román csapatok Magyarország területének nagy részét megszállták. Budapestről és környékéről csak november közepén vonultak ki, a Tiszántúlt pedig csak 1921 áprilisában ürítették ki. A szerbek is csak 1921 augusztusában adták át a Pécs és Baja központú déli területeket, amelyeket szintén uralmuk alatt tartottak.
Ez a román és szerb megszállás azt jelentette a gyakorlatban, hogy a mezőgazdasági termékeket, ipari kapacitásokat, illetve magát a vasúti szerelvények nagy részét leszerelték és magukkal vitték.
A korabeli külföldi és hazai megfigyelők úgy látták, hogy Magyarország teljesen életképtelen állam lett, és hogy ha a tendenciák így folytatódnak tovább, akkor néhány éven belül a maradék területét is felosztják egymás között az utódállamok.
– Mégsem így történt! Mi lehetett a Bethlen-kormány sikerének titka?
– Bethlen István egy kiváló, államférfiúi kvalitásokkal rendelkező politikus volt, olyan, akire nagy szüksége volt a hazának. Ügyes – olykor ravasz – politizálással sikerült elérnie azt, hogy a 20-as évek közepére megtörténjen a senki által nem várt gazdasági konszolidáció.
1927. január 1-jétől a korona helyett a pengőt vezették be, ami 1943-ig Európa egyik legstabilabb fizetőeszköze lett.
Bethlen elérte azt is, hogy 1922-ben Magyarországot felvegyék a Népszövetségbe. Ennek következtében egy elég jelentős kölcsönhöz jutott az ország. A hitel célja pedig a gazdasági konszolidáció volt. Ebből számos beruházás valósulhatott meg, útépítések, iskolaépítések satöbbi.
– A kölcsön volt a megoldás?
– Nem csak az volt a megoldás, de tény, hogy nagyon fontos volt. Tudni kell azt is, hogy egyrészt a kölcsönt Magyarország nem túl jó feltételekkel kapta, másrészt kellettek az ügyes pénzügyérek és pénzügyminiszterek ahhoz, hogy a források jól hasznosuljanak a gazdaság újraindításában. Bethlen István kormányzása alatt a stabilizálódott belpolitikai helyzet és a gazdasági eredmények hatására az emberek kezdték visszanyerni a sok-sok éve elvesztett hitüket, melynek eredményeként az egész ország együttesen dolgozott a kihívások legyőzésén.
Bethlen István szobra a budai Várban (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– Külpolitikai sikerekről is beszélhetünk?
– Igen, de azért ezek más súlyúak voltak. Gondoljunk csak bele, hogy az első világháború után
Magyarország egy lehetetlen helyzetbe került. A magyar kormányokat nem ismerték el, a béketárgyalásra nem hívták meg, a külpolitikai mozgás minden terét jelentősen beszűkítették.
1921-re létrejött a kisantant, amely egy harapófogóként működött a megmaradt ország körül. Csehszlovákia, Románia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság szövetsége kifejezetten magyarellenes éllel jött létre, melynek fő célja az volt, hogy megakadályozza azt, hogy Magyarország bármilyen revíziót követeljen az utódállamokkal szemben. A fordulópontot az 1927-es év hozta el, mikor sikerült ebből a külpolitikai patthelyzetből kikerülni, amikor is Olaszországgal – az egykori győztes antanthatalommal – barátsági szerződést kötött Rómában Bethlen István.
– Említette, hogy menekültek százezrei érkeztek a megcsonkított Magyarországra. Bethlen kormánya hogyan tudta támogatni őket, vagy bevonni őket a közös munkába?
– A menekültek közül több ezren csak vagonlakásban tudtak élni, főleg budapesti pályaudvarokon, mindezek a méltatlan állapotok pedig évekig eltartottak. Az értelmiségiek felülreprezentáltak voltak a menekültek között, ami kultúrpolitikai szempontból nagy előny volt Magyarországnak, de óriási veszteség az utódállamok magyarságának. A magyarok kulturális mutatói korábban is jobbak voltak, mint a Kárpát-medence bármelyik más népénél, kivéve a magyarországi németeket.
Sok átkerült tanár és tanító kapott helyet vidéki intézményekben.
Ők 1926-tól a népiskolaépítési programba tudtak becsatlakozni. A gazdasági konszolidáció eredményeképpen már voltak források arra, hogy iskolák épüljenek, hogy a következő generációk jobb minőségű tudáshoz juthassanak.
(Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
– A kortársak a korszak előrelépéseit Bethlen Istvánnak, vagy Horthy Miklós kormányzónak tulajdonították?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert a kormányzót is jelentős és őszinte tisztelet övezte ebben az időben. Bethlen István politikai képességeit általában a döntő többség elismerte, még ha nagyon sok kritikát is kapott kormányzása idején. Ám Bethlen és Horthy mellett meg kell említenünk egy harmadik nevet is: gróf Klebelsberg Kunóét, aki a kultúrpolitikai konszolidációban döntő szerepet játszott, jelentőségét a kortársak is felismerték.
Az 1920-as évek végére elért sikerek összekapcsolódtak: Horthy nélkül nem lett volna Bethlen István miniszterelnök, Bethlen támogatása nélkül viszont Klebelsberg nem tudta volna végrehajtani a kulturális konszolidáció programját.
Magyarország gazdasága ebben az időszakban sokkal gyorsabban fejlődött, mint Ausztria, amely az Osztrák–Magyar Monarchia másik vesztes tagállama volt. A Bethlen-kormány és az ország sikereinek végül a gazdasági világválság vetett ideiglenesen végett.
Tóth Gábor
Hatalmas teljesítmények ideje – 100 éve ezen a napon alakult meg a Bethlen-kormány
Szakály: Károlyiék a legkritikusabb időkben fejezték le a katonai vezetést
Egyházellenes francia szabadkőművesek? – történésszel értelmezzük a kérdést
A lengyel katonák és a magyar fegyverek mentették meg Európát a bolsevizmustól
Kiemelt képünk forrása Tóth Gábor, Vasarnap.hu
