A lengyel katonák és a magyar fegyverek mentették meg Európát a bolsevizmustól

A szovjet-lengyel háború egy hadüzenet nélküli összetűzés volt, mely 1920 nyarán csúcsosodott ki. Augusztus 14-én, a varsói csatával jött el a fordulópont, amelynek során részben magyar fegyverekkel – és kizárólag magyar lőszerekkel – a lengyelek sikeresen megfutamították a Vörös Hadsereg katonáit. A lengyelek és a magyarok ezzel húsz évre megmentették a bolsevizmustól Kelet-Európát. A téma kutatójával, Varga Endre László hadtörténésszel beszélgettünk a nagy jelentőségű, de elfeledett eseményről.

– 1920-ban Magyarország a trianoni sebeket éppen csak elkezdi gyógyítani, amikor a Lengyelország és a Szovjetunió közti háború elérkezik a döntő fordulathoz. Mi vezetett a fegyveres konfliktushoz?

– Az első világháború után, mint nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, területén utódállamok alakultak. A német császár lemond, a cári Oroszország romjain a bolsevizmus jön létre és egy új világ alakul ki. Teljes a káosz a vesztes országokban, amikor a bolsevizmus elkezd terjeszkedni nyugat felé. Ennek ellensúlyozásaként – már a compiègne-i fegyverszüneti egyezmény értelmében – a volt cári területeket megszálló német csapatokat csak fokozatosan vonják ki, mivel az antant addigra már a „vörös veszedelem” tudatában volt. A német katonák kivonásával egy időben azonban a Vörös Hadsereg közeledni kezdett az egykori, 18. századi Lengyelország határaihoz.

A lengyelek ebben az állapotban igyekeztek egyre keletebbre meghúzni saját határukat, amikor is összeütköztek a nyugatra törő bolsevikokkal.

Varga Endre László hadtörténész. (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

A lengyelek büszkék lehetnek magukra, mert az ő határaikat a korridor és a német-lengyel nyugati határ kivételével nem a nagyhatalmak húzták meg. A déli és a keleti, valamint a déli-keleti galíciai, a csehszlovák- és a litván-lengyel határt Wilnóval lengyel katona szerezte meg. Kevésbé ismert, hogy a csehekkel szemben is volt területi követelésük, mivel Cieszyni Szilézia-Teschen egy részében, valamint a Szepességben és Árvában is lengyel többségű lakosság élt.

A csehekkel szemben azonban nem tudtak harcba szállni, mert keleten a Vörös Hadsereg nagyobb veszélyt jelentett, ezért minden erejükkel arra koncentráltak.

A fehér, volt cári tábornokok, de a bolsevikok is úgy vélték, hogy Lengyelország – széles autonómiát kapva, de – továbbra is orosz fennhatóság alá fog tartozni, és egy tagköztársaság marad, ahogy az ukránok és a fehéroroszok is betagozódtak a későbbi Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe. Pilsudski azonban nem ilyen sorsot szánt hazájának, mivel tudta, hogy a lengyel nép csak akkor lehet biztonságban mind a németektől, mind pedig az oroszoktól, ha lengyel vezetéssel létrehoz egy Kelet-Európai államszövetséget: Fehéroroszország, Ukrajna és a balti népek, Románia támogatásával, amelyek együttesen már alkotnak akkora tömböt, hogy a szomszédos nagyhatalmakat visszatarthassák.

Szovjet propagandaplakát. „Így múlik el a földbirtokos álma” – 1920. (Forrás: Wikipedia.hu)

– Egy ütközőzóna államszövetsége lett volna ez?

– Így van. A számításban azonban egy alapvető hiba volt:

Lengyelországnak ugyanis nem volt semmilyen hadiipara.

Mit tudtak csinálni a lengyelek ebben a szorult helyzetben? Először is, amikor felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, Pilsudski azonnal hozzákezdett a hadsereg megszervezéséhez. A Varsóban tartózkodó Német Katona Tanácsot biztosította arról, hogy békében hazamehetnek, de teljes fegyverzetüket Lengyelországban kell hagyniuk. Így lőszer, katonaruha, ágyúk, lövegek, puskák kerültek a lengyelek kezébe, mindez azonban még nem volt elegendő a Vörös Hadsereg ellen. Ezért megvásárolták az Osztrák-Magyar Monarchia egykori fegyverzetének egy részét.

Az első fegyverszállítmányt 1918 végén Ausztriától krumpliért vették meg!

– Ekkor már az Antantnak is az érdeke volt, hogy minél keletebbre tartsa a szovjeteket?

– Igen, a lengyeleknek szánták azt a szerepet, hogy föltartóztassák a bolsevikokat: fizikailag és ideológiailag egyaránt. A franciák ebben az értelemben támogatták őket, de Franciaország távol volt, közte volt a forrongó Németország és abban a káoszban 1920 nyarán nem lehetett hadianyagot szállítani a lengyeleknek. Magyarország az első lőszerszállítmányt még 1918 decemberében küldte a lengyeleknek a Miskolc-Kassa-Eperjes vasútvonalon Kassáról.

A vasúti kocsikat pedig visszafelé a lengyelek megrakták feketeszénnel, mely nélkül Magyarországon leállt volna az élet.

Nagy hiánycikk volt ugyanis a feketekőszén, mert a pécsi bányák szerb megszállás alatt álltak, a petrozsényi bányavidéket pedig a románok vették el. Egyedül a tatabányai maradt meg, de az barnakőszén, melynek nagyon alacsony volt a fűtőértéke, azzal nem lehetett kokszot csinálni, vasat olvasztani, termelni…

Eleinte még a csehek és a németek küldtek nekünk szenet. Fizetni Magyarország nem nagyon tudott, ezért az első szállítmányokhoz felhasználtuk a Mackensen-hadsereget…

Lengyel védelmi állás Miłosna közelében (1920 augusztusa). Forrás: Wikipedia.hu.

– A Mackensen-hadsereggel fizettünk? Hogy történt ez?

– Igen, a Balkánról hazatérő Mackensen-hadsereget az antant parancsa értelmében Magyarországon internálni kellett volna. Bartha Albert hadügyminiszter azonban a németekkel kötött titkos szóbeli megállapodás keretében a hadsereg jó részét kiengedte az országból. A hivatalos magyarázat az volt, hogy nem tudták feltartóztatni a katonákat. Bartha ezért a közjátékért cserébe kikötötte, hogy a fegyvereiket Magyarországon kell hagyniuk (de ezt az antant is így kívánta).

Magyarország azért sem tehette volna meg azt, hogy internálja a Mackensen-hadsereget, mert akkor a német kormány azonnal leállítja a szénszállítmányokat és Budapesten az emberek a saját lakásaikban fagynak meg…

Mára nehéz elképzelni, de ekkor a térségben minden a feketekőszénről és a fegyverekről szólt. Nyolc vagon szénért járt egy vagon fegyverzet. Így történt, hogy a Mackensen-hadsereg hadifelszereléseit eladtuk a lengyeleknek: természetesen feketekőszénért!

A tanácsköztársaság vörös katonái 1919-ben. (Forrás: Fortepan.hu)

Kutatásaim során kiderült, hogy a lengyel szállítmány után még a rákosrendezői pályaudvaron további 180 tehervagon várakozott a Mackensen-hadsereg megmaradt hadianyagával, melyet a szerbeknek kellett volna elszállítanunk Szabadkára. Ez viszont nem történt meg, így ez a 180 vagonnyi hadianyag lett a magyar Vörös Hadsereg fegyverzete!

Ha ez a mennyiség nem áll rendelkezésre, mert kiszállítjuk az országból, akkor nincs Tanácsköztársaság sem!

Akkor a románok sem jönnek be Budapestre és sok minden másképpen történik… Többek között a csepeli Weiss Manfréd gyár is elkerüli azokat a szisztematikus fosztogatásokat és leszereléseket, melyeket a románok hajtottak végre. Csak onnan háromszáz vagonnyi esztergagépet vittek el és eltulajdonították az összes félkészgyártmányt és nyersanyagot is! A csepeli gyár működésképtelenségével viszont az egész ország szénellátása veszélybe került. 1920 elején a lengyelek küldték volna a szenet lőszerért, de addigra már nem volt mivel gyártani… Ekkor a Weiss Manfréd Ausztriából ismét elkezdte beszerezni az eszterga- és más speciális gépeket, hogy újra tudjon lőszert gyártani. Márciusban el is indult a gyártás és hamarosan ismét lőszert szállítottunk a lengyeleknek.

– Látszólag ellentmondásnak tűnik, hogy 1918 és 1920 között, bár Magyarország a saját határait sem tudta megvédeni, mégis tízmillió számra volt képes hadianyagot gyártani és szállítani a lengyeleknek.

– Igen, ez egy nagy paradoxon, de mindez így történt. Furcsa világ volt, olykor a lengyel katonának sem csizmája, sem élelme nem volt, mert minden megtermelt élelmiszerükön fegyvert és lőszert vettek nyugaton. Franciaországnak cukorral, a svédeknek olajjal is fizettek. Azért azt hozzá kell tenni, hogy amikor a szovjetek körülzárták Varsót, akkor a franciák és az olaszok már csak aranyért voltak hajlandók fegyvert eladni, biztosra vették ugyanis, hogy Varsó el fog esni. Magyarország azonban akkor is gyártotta és küldte a lőszert a lengyeleknek!

A bolsevikok 1920 nyarán Nyugat-Európában is alapos aknamunkát végeztek, a szovjetek által pénzelt marxista munkástanácsok blokád alá vonták a francia, az osztrák, a német, az angol, az olasz gyárakat és nem engedték ki a fegyvereket az országból.

A gyárakat is megszállták, a hirtenbergi lőszergyárat felgyújtották, blokádot hoztak létre, nem engedték, hogy a lengyelek fegyverhez jussanak. A danzigi dokkmunkások sem rakták ki a lengyelek számára érkezett hadianyagot, az olaszok és a britek nem pakolták be a hajókat. A lengyelek pénzzel és élelmiszerrel akarták lekenyerezni a munkástanácsokat, de ez döntő részben nem sikerült, így júliustól augusztus közepéig nem érkezett lőszer és hadianyag, csak egy helyről: Magyarországról.

Sakkozó munkások sztrájk idején a Soroksári úti fegyvergyárban, 1917-ben. Képünk illusztráció. (Forrás: Fortepan.hu)

– Közel volt a lengyel összeomlás?

– Nagyon közel, a lengyelek Kijev elfoglalása (1920. május 7.) után folyamatosan hátrálni kényszerültek. Nyárra a lengyel védekezés összeomlott, óriási veszteségeket szenvedtek emberéletben és hadianyagban egyaránt. Ekkor érkeztek meg azok a segélykérő táviratok Budapestre, amik azt sürgették, hogy a magyar kormány azonnal küldjön lőszert. Sréter István, a magyar honvédelmi miniszter, Teleki Pál miniszterelnök és mások is pontosan látták, hogy ha a lengyelek elesnek, az azt jelenti, hogy a Tanácsköztársaságtól megszabadult Magyarország is veszélybe kerül.

Ekkor a magyar honvédség Csepelen deponált összes lőszerét azonnal Lengyelországba küldte, majd kötelezte a csepeli gyárat, hogy a következő két hétben kizárólag Lengyelországnak termeljen.

A Weiss Manfréddel 1920 júniusában megkötött lőszerszállítmányi egyezmény alapján 35 millió Mauser és Lebel töltényt gyártottunk le a lengyeleknek 1921 márciusáig. Május végén – június elején ment ki a szerződésen felüli 4 millió töltény, akkor, amikor már minden veszni látszott. A lengyel katona a fronton néhány tölténnyel rendelkezett csupán. Július végén Teleki miniszterelnök parlamenti beszédében sürgette a Nyugatot Lengyelország megsegítésére s figyelmeztette őket, hogy ne késlekedjenek. Hozzátette: Magyarország mindent megtesz, ami erejéből telik. A döntő szállítmányt – két szerelvénnyel – 1920. július 17-én indították Csepelről.

– A varsói csata időzítése nem volt véletlen. Hogyan határozták meg a szovjetek augusztus 14-ét mint a végső támadás dátumát?

– Sosnkowski tábornok a Nemzetvédelmi Tanács 1920. augusztus 4-i ülésén fegyverfajtaként felsorolta, hogy mennyi van a lőszerfélékből és hogy azok mikor fognak elfogyni. Tájékoztatta a Tanácsot, hogy amennyiben sehonnan sem kapnak utánpótlás (egyedül Magyarországról várták), úgy az utolsó darab töltényt augusztus 14-én lövik ki. Ezt az orosz titkos szolgálat is megtudta, ezért tűzték ki Varsó elfoglalását erre a napra. Augusztus 12-re majdnem teljesen körbefogták Varsót, Tuhacsevszkij marsall pedig hátradőlt a székében…

Igen ám, de nem számítottak arra, hogy a magyarok lőszereit már megkapták a lengyelek és 15-én hajnalban akkora pofont adtak vele a bolsevikoknak, hogy a Vörös Hadsereg megfutamodásra kényszerült.

Meg kell említeni azt is, hogy a varsói győzelem oka nem csak a magyar lőszernek, hanem a lengyel kódfejtőknek, matematikusoknak is köszönhető volt, akik megfejtették az oroszok rejtjeleit. A lengyel rádiófigyelőszolgálatnak pedig voltak olyan készülékei, amelyekkel elkezdték zavarni, végül pedig megbénítani a szovjet Vörös Hadsereg hírközlését. Így a szovjet főparancsnokság, nem tudott kommunikálni az alegységekkel, teljes volt a káosz és a fejetlenség…

„Vörös katonák előre!” A magyarok tudták mit várhatnak a bolsevikoktól… A tanácsköztársaság ideje alatt kitett plakátok (1919). (Forrás: Fortepan.hu)

– Miben állt a lengyel győzelem igazi jelentősége?

– A varsói csatának nem a hadtörténeti eseményei a fontosok, hanem annak a politikai vetületei, amit megakadályozott. A magyar lőszer és a lengyel katona 30 évre mentette meg Kelet-Európát és Európát a bolsevizmustól.

Ha Varsó elesik, akkor a szovjet Vörös Hadsereg a német Spartacusokkal egyesül, és abban a pillanatban ott egy szocialista köztársaság alakult volna – szovjet megszállással. Utána pedig mentek volna tovább, egészen a La Manche-ig…

Ezt a nyugati közvélemény a mai napig nem tudja, tehát nem is értékeli, hogy a lengyelek és a magyarok mekkora szolgálatot tettek Európának, elhárították a bolsevik veszedelmet és 19 évig béke volt Európában. A lengyelek azért is hálásak voltak nekünk, mert mindenki elhagyta őket, Andrzej Nowak krakkói történész megfogalmazása szerint

ez volt „a Nyugat első árulása”.

Tadeusz Rozwadowski altábornagy, a lengyel hadsereg vezérkari főnöke Takách-Tolvay József ezredesnek, varsói katonai attasénak a csata után mondotta: „Csak Ti nem hagytatok el bennünket. Lengyelország ezt a magyaroknak soha nem felejti el és eljön az idő, amikor ezt visszaadhatja”. A magyar segítséget ma hálájuk jeléül emléktábla örökíti meg Varsóban, Skierniewicében és Csepelen.

Tóth Gábor

 

Egyházellenes francia szabadkőművesek? – történésszel értelmezzük a kérdést

A történelemtudományban nem zárult le a rendszerváltás – Gulyás László a Vasárnapnak

Kéri Kálmán vezérezredes hazaszeretete ma is példamutató

Kiemelt képünk forrása a Wikipedia.