– Mit tudunk Kéri Kálmán pályájáról? 1941-ben katonai attasé lett a Csehországtól elszakadt Szlovákiában. Milyen feladatokat teljesített mint katonai attasé?

– Kári Kálmán 1901-ben született a felvidéki Iglón. Katonai pályája nyitányaként az első világháború ideje alatt tüzérségi hadapródiskolát végzett el, majd a Ludovika Akadémián tanult. Szolgálatot teljesített a miskolci tüzérezrednél. 1941-es pozsonyi attaséi kinevezése előtt a Honvédelmi Minisztérium Felvonulási Alosztályán dolgozott. 1941 augusztusától egy éven át töltötte be a Tiso által vezetett Szlovákiában a magyar katonai attaséi pozícióját. Levéltári források alapján elképzelhető, hogy már 1941 áprilisában is elfoglalta volna helyét Pozsonyban, ez azonban a kutatások jelenlegi állása szerint még nem bizonyított. Kiküldetése ideje alatt minden bizonnyal részt vett az országról szóló katonapolitikai jelentések megfogalmazásában. Továbbá intézkednie kellett Magyarország és Szlovákia között, a korszakban igen gyakran jelentkező kisebb fegyveres incidensek esetében, amelyek főként határsértésekben nyilvánultak meg. Ezekben az esetekben a konfliktus elsimítása, illetve szlovák határsértés esetén a tiltakozás volt a feladata. Visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy kapcsolatban állt német és szlovák tisztekkel is, velük beszélgetve szerzett információkat a háború állásáról és az esélyekről. Tárgyalásokat folytatott szlovák és német katonai vezetőkkel.

Kéri Kálmán (Forrás: Honvédelmi Szövetség)

– Csehszlovákia 1938-ban az I. bécsi döntés értelmében elveszti a döntő többségében magyar lakta Dél-Felföldet, nem sokkal később Csehszlovákia is szétesik, napokon belül a magyar hadsereg megszállja Kárpátalját. Mi volt a magyar és a szlovák diplomácia legfőbb célja a háborús években?

– Először érdemes leszögeznünk, hogy két kisállam közötti kapcsolatokat nagyon gyakran és nagyon könnyen tudják befolyásolni nagyhatalmak, különösen háború esetén. Ez a helyzet állt fent 1939 után is, ugyanis Németország volt az, amely a két állam kapcsolataiba bele tudott és gyakran bele is szólt. Ennélfogva, a két ország diplomáciai céljait és tevékenységüket egy ilyen kontextusba ágyazva kell szemlélnünk. A magyar-szlovák viszonyt a területi viták kérdése határozta meg igen hangsúlyos mértékben.

hirdetés

1939 márciusában zajlott a magyar-szlovák „kisháború”. A konfliktus akkor kezdődött, amikor a keleti szlovák határnál a magyar csapatok átlépték az új, még csak papíron létező országhatárt. Szlovákiával szemben a magyar diplomácia célja a területi revízió volt, továbbá megvédeni az elszakított magyarságot.

A szlovákoknak is voltak területi követeléseik a magyarokkal szemben, ezek érvényesítésére próbáltak partnert találni a németekben. Bár mindkét ország a háború alatt szövetségesként harcolt a szovjetek ellen, a háttérben mégis diplomáciai csatározások sora húzódik meg, melynek oka a területi igények, a kisebbségek helyzete vagy különböző fegyveres határincidensek voltak. A magyar és szlovák hadsereg között jobb volt a viszony, mint a két ország politikai vezetése között. Ez részben annak köszönhető, hogy az idősebb felső katonai vezetők mindkét országban még együtt szolgáltak a Monarchiában. Kérinek is része volt ebben a jobb viszonyban.

– 1944-ben a magyar 1. hadsereg vezérkari főnöke lett. Hogyan viszonyult az októberi proklamációhoz?

– Az 1944. október 16-tól a háború végéig tartó időszak jelent meg legtöbbször Kéri Kálmán visszaemlékezéseiben, életrajzi leírásaiban, amiket évtizedekkel később vetett papírra. Erről írtak a legtöbbet a történészek és a publicisták is. Azokról a tárgyalásairól, amiket 1944 őszén folytatott a szovjetekkel a fegyverszüneti feltételekről, napra pontos képet kaphatunk, köszönhetően az évtizedekkel később megírt beszámolóinak. Kéri a szovjetekkel való tárgyalást dálnoki Miklós Béla vezérezredesnek, az 1. hadsereg parancsnokának olyan módon vetette fel, hogy a proklamációt követő zűrzavaros helyzet miatt

„szükségét látom, hogy a helyzet tisztázása, és az esetleges együttműködés érdekében az oroszokkal az érintkezést felvegyem”.

Kéri katonai szempontból szemlélte a proklamációt és a fegyverszüneti tárgyalásokat. Tette mindezt úgy, hogy országa számára minél előnyösebb legyen, ezért örült bármilyen kis eredménynek is, ahogy később leírja. Nem tudva akkor azt, hogy a feltételek csak igen kis mértékben valósultak meg, miután Moszkvába vitték.

– Élete gyökeresen megváltozott a kommunista hatalomátvétellel, hónapokon belül a kistarcsai internálótáborba, majd a recski munkatáborba került. Mit tudunk ezekről az éveiről?

– A diktatúra évtizedei hányattatott sorsot szántak Kéri Kálmánnak, ami már a második világháborút követő első években megmutatkozott. 1949 és 1953 között a recski internálótáborban volt. Azonban, ahogy onnan szabadult, abban az évben bíróság elé is idézték, ahol koholt vádak alapján „a demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás bűntettében” bűnösnek találták, és további négy év börtönbüntetésre ítélték. Kémszervezeti tagsággal és egy ellenálló csoportban való részvétellel gyanúsították meg, alaptalanul.

Majdnem egy évig volt egy cellába egyedül bezárva,

saját visszaemlékezése szerint. Ez alatt az idő alatt háromszor vitték kihallgatásra. Később Kistarcsára, majd Recskre szállították Faludy György íróval együtt. Miután Recskről kiengedték, visszatérve Budapestre az Astoria szálló pincéjében vállalt munkát. Dolgozott éjjeliőrként, segédmunkásként, raktárosként és pincemesterként is, egészen 1966-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Az 1980-as évek második felétől sokat járt be a Hadtörténeti Intézet és Múzeumba, hogy visszaemlékezéseit és egyéb írásait korabeli forrásokra – is – alapozva véglegesítse.

– Mit tudunk arról, hogy milyen körülmények között voltak a kistarcsai internálótáborban, illetve a recski munkatáborban az elítéltek?

– Kistarcsa és Recsk történetét az elmúlt évtizedek során számos visszaemlékezés és kutatói munka következtében igen részletesen és hitelesen rekonstruálhatjuk. A Recskre hurcoltakat kemény munkára fogták. Követ kellett bontaniuk a közeli hegy oldalából. A fogvatartottak csekély ellátást kaptak, így minden egyebet megettek, ami az útjukba került. Folyamatos éhezés, kényszerített, megerőltető munkavégzés volt jellemző. Egészségügyi ellátás gyakorlatilag nem volt, ezért saját maguk által készített eszközökkel voltak kénytelenek magukat ellátni. Az internáltaknak számtalan megaláztatásban is részük volt. Ételmegvonás, bántalmazás, válogatott kegyetlen, embertelen bánásmódok. Kéri Kálmán Kistarcsáról került Recskre 1950 októberében. A többi táborlakóval együtt élt ott, hasonló körülmények között, egészen 1953-ig.

A két egykori recski fogvatartott, Faludy György és Kéri Kálmán vezérezredes találkozása az Országházban 1990-ben (Forrás: Fortepan, 76254)

– Kéri Kálmán vezérezredes neve a rendszerváltozás előtt csak negatív kontextusban szerepelhetett. Hogyan változott meg az elmúlt harminc évben Kéri Kálmán személyének megítélése?

– Kéri Kálmán 1945 és 1990 között azon személyek közé tartozott, akiket a Horthy-korszakban és a második világháborúban betöltött szerepük miatt a kommunista hatalom ellehetetlenített és a rendszer ellenségeként könyvelt el. Koncepciós per, internálótábor, börtönbüntetés lett a sorsa. A rendszerváltozás után tartott első szabad választásokon a Magyar Demokrata Fórum színeiben országgyűlési képviselő lett. Ekkor egyben az Országgyűlés korelnöke is volt. A rendszerváltozást követően először 1990-ben vezérőrnagyi, majd 1992-ben – az altábornagyi rangot „átugorva” – vezérezredesi rendfokozatot kapott. A rendszerváltás óta több konferenciát tartottak munkásságáról, továbbá 2001-ben dokumentumfilm is készült életéről. Egy jelenlegi kutatás során került előtérbe katonai képességeinek méltatása, valamint az, hogy a második világháború legzűrzavarosabb időszakában is miként próbált az ország érdekében cselekedni. Az elmúlt három évtizedben Kéri Kálmán élete sokak számára már a követendő magyar katona mintaképét jelenti, aki mindennél előbbre tartja nemzete boldogulását. Emlékét ezért is ápolni kell.

Mindent abból a szempontból nézek, mi hasznos ennek a magyar népnek, s mi nem.

– hangzik el Kéri Kálmántól a róla készült filmben. Kutatásaim alapján úgy gondolom, ez a kijelentése valóban meghatározó egész életútjára vetítve is. A rendszerváltozás óta személyének megítélése is e köré a kontextus köré épül alapvetően.