Nem történt meglepetés vasárnap Németországban, mégis mindenki kicsit furcsán tekintget az eredményjelzőre. Olaf Scholz és az SPD győzelme szinte biztos volt, az viszont már kevésbé, hogy a CDU/CSU szövetség egy nagy hajrával csak egy hajszállal marad le. A Zöldek és a kommunisták jobb eredményre számítottak, a liberális FDP lehet a legelégedettebb. A legfontosabb tanulságokat vesszük sorra.
Még nem ért véget a Merkel-korszak
Angela Merkel ugyan nem indult el a kancellári székért, azonban az új Bundestag alakuló üléséig, október 26-ig biztosan hivatalban marad. Sőt, ha addig senkinek nem sikerült kormányt alakítania, ügyvezető kormányként továbbra is a mostani Merkel-kabinet irányítja majd az országot. Olaf Scholz, az SPD és Armin Laschet a CDU/CSU kancellárjelöltje is úgy fogalmazott, hogy legkésőbb karácsonyra lesz új kormány Berlinben. Kiindulva ugyanakkor abból, hogy 2017-ben mennyire elhúzódtak – és végül kudarcot vallottak – a hárompárti koalíciós tárgyalások, kétséges, hogy ez így lesz.
Tisztult a kép, de még mindig sok a lehetőség
A választások előtt a szakértők hatféle koalíciós lehetőséget vázoltak fel, ez az eredmények fényében 3-ra csökkent. A jobboldali szempontból legrosszabbat az SPD, a Zöldek és a kommunisták összefogását utóbbiak rossz szereplése miatt sikerült elkerülni.
Mostanra már majdnem teljesen biztos, hogy az FDP és a Zöldek nélkül nem alakulhat kormány,
kérdés, hogy a két párt a győztes SPD-vel vagy a története legrosszabb eredményét elérő, második helyezett CDU/CSU-val fog inkább össze? Persze ha egyik sem működik, ismét alakulhat nagykoalíció, ahogyan 2017-ben, 172 napnyi kudarcos egyeztetés után történt. Most ugyanakkor mind az SPD, mind a CDU/CSU mereven elzárkózik a közös kormányzástól, legalábbis egyelőre.
A farok csóválja a kutyát
Érdekes volt Annalena Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltjének tegnapi kijelentése, amely szerint olyan vezetője lesz az országnak, akire az emberek 75 százaléka nem szavazott. Ebben igaza van, azt ugyanakkor elfelejtette hozzátenni, hogy lényegében az ő 15 százalékos pártja, illetve a 12 százalékos FDP fog dönteni arról, hogy ki legyen a kancellár. Elképesztően jó alkupozícióban van ugyanis együtt a két erő, és biztosak lehetünk abban, hogy mind Scholz, mind Laschet a kegyeiket fogja keresni a következő hetekben. Persze, először a saját programjaikat kell közös nevezőre hozni, hiszen óriási különbségek vannak köztük. 2017-ben nagyrészt éppen azért hiúsult meg a közös kormányzás a kereszténydemokratákkal, mert a Zöldek és az FDP képtelen volt megállapodni. Most ezt azzal kerülnék el, hogy már azelőtt megegyeznek, mielőtt a „nagyokkal” tárgyalni kezdenek.
hirdetésKell-e a CDU-nak még egy kormányzati ciklus?
A kereszténydemokraták 16 éve vannak kormányon, ebből 12 évet közösen a szociáldemokratákkal. Úgy tűnik, hogy a nagykoalícióba nemcsak az emberek, hanem a párt is belefáradt. Olyan helyeken is kikaptak ugyanis, ahol 30 éve nem veszített CDU-s, ami jól mutatja, hogy a pártszervezet alsóbb szintjein is gondok vannak. Ráadásul már most sokan Laschet fejét vennék a vereség miatt. Ami ugyanakkor nem írható egyedül az ő számlájára. Merkel ugyanis nem hagyott egyértelmű, jól felépített utódot maga mögött. Nem mellesleg a nagykoalícióban eltöltött évek és az ezernyi kompromisszum oda vezetett, hogy átjárható lett a szavazók számára a CDU–SPD viszonylat. Nem csoda, hogy
a CDU 2,7 millió elvesztett szavazatából 1,4 millió az SPD-hez vándorolt. A kereszténydemokratáknak ideje lenne rendezni a soraikat,
karakteresebb jobboldali pozíciót felvenniük, és úgy talán visszatalálhatnának a 30 százalékos szint fölé. Ugyanakkor az sem csoda, hogy ennyire ragaszkodnak a kancellári székhez. A német választói attitűdöt ismerve ugyanis aki most kormányfő lesz, jó eséllyel újrázhat. Utoljára ugyanis 1969-ben volt példa arra, hogy a hivatalban lévő és a tisztségért újra elinduló kancellárt nem választották meg a németek.
Átalakulóban a pártstruktúra
Sokat változott a világ 2005 óta, amikor is az első, Merkel vezette nagykoalíciónak több, mint 80 százalékos (!) többsége volt a Bundestagban. A két „nagy” pártnak ma éppenhogy 50 százalékos lenne. Ez mutatja az alapvető kiábrándultságot és azt, hogy egyre többeknek elege van a hagyományos pártokból Németországban. Nem véletlen, hogy a fiatalok között az FDP és a Zöldek végeztek az első két helyen. A keleti tartományokban pedig az AfD ért el sokkal jobb eredményt, ahogyan a Die Linke, vagyis a kommunista utódpárt is az egykori NDK szavazóinak köszönheti, hogy parlamenti párt maradt.
Összességében tehát elmondható, hogy bár földrengésszerű változást nem hozott a mostani választás, az átalakulás folyamatos a német politikában.
Kiemelt képünkön Angela Merkel német kancellár, a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) korábbi elnöke látható (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)
