Merkel még sokáig kancellár maradhat

Nem történt meglepetés vasárnap Németországban, mégis mindenki kicsit furcsán tekintget az eredményjelzőre. Olaf Scholz és az SPD győzelme szinte biztos volt, az viszont már kevésbé, hogy a CDU/CSU szövetség egy nagy hajrával csak egy hajszállal marad le. A Zöldek és a kommunisták jobb eredményre számítottak, a liberális FDP lehet a legelégedettebb. A legfontosabb tanulságokat vesszük sorra.

Még nem ért véget a Merkel-korszak

Angela Merkel ugyan nem indult el a kancellári székért, azonban az új Bundestag alakuló üléséig, október 26-ig biztosan hivatalban marad. Sőt, ha addig senkinek nem sikerült kormányt alakítania, ügyvezető kormányként továbbra is a mostani Merkel-kabinet irányítja majd az országot. Olaf Scholz, az SPD és Armin Laschet a CDU/CSU kancellárjelöltje is úgy fogalmazott, hogy legkésőbb karácsonyra lesz új kormány Berlinben. Kiindulva ugyanakkor abból, hogy 2017-ben mennyire elhúzódtak – és végül kudarcot vallottak – a hárompárti koalíciós tárgyalások, kétséges, hogy ez így lesz.

Tisztult a kép, de még mindig sok a lehetőség

A választások előtt a szakértők hatféle koalíciós lehetőséget vázoltak fel, ez az eredmények fényében 3-ra csökkent. A jobboldali szempontból legrosszabbat az SPD, a Zöldek és a kommunisták összefogását utóbbiak rossz szereplése miatt sikerült elkerülni.

Mostanra már majdnem teljesen biztos, hogy az FDP és a Zöldek nélkül nem alakulhat kormány,

kérdés, hogy a két párt a győztes SPD-vel vagy a története legrosszabb eredményét elérő, második helyezett CDU/CSU-val fog inkább össze? Persze ha egyik sem működik, ismét alakulhat nagykoalíció, ahogyan 2017-ben, 172 napnyi kudarcos egyeztetés után történt. Most ugyanakkor mind az SPD, mind a CDU/CSU mereven elzárkózik a közös kormányzástól, legalábbis egyelőre.

A farok csóválja a kutyát

Érdekes volt Annalena Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltjének tegnapi kijelentése, amely szerint olyan vezetője lesz az országnak, akire az emberek 75 százaléka nem szavazott. Ebben igaza van, azt ugyanakkor elfelejtette hozzátenni, hogy lényegében az ő 15 százalékos pártja, illetve a 12 százalékos FDP fog dönteni arról, hogy ki legyen a kancellár. Elképesztően jó alkupozícióban van ugyanis együtt a két erő, és biztosak lehetünk abban, hogy mind Scholz, mind Laschet a kegyeiket fogja keresni a következő hetekben. Persze, először a saját programjaikat kell közös nevezőre hozni, hiszen óriási különbségek vannak köztük. 2017-ben nagyrészt éppen azért hiúsult meg a közös kormányzás a kereszténydemokratákkal, mert a Zöldek és az FDP képtelen volt megállapodni. Most ezt azzal kerülnék el, hogy már azelőtt megegyeznek, mielőtt a „nagyokkal” tárgyalni kezdenek.

Kell-e a CDU-nak még egy kormányzati ciklus?

A kereszténydemokraták 16 éve vannak kormányon, ebből 12 évet közösen a szociáldemokratákkal. Úgy tűnik, hogy a nagykoalícióba nemcsak az emberek, hanem a párt is belefáradt. Olyan helyeken is kikaptak ugyanis, ahol 30 éve nem veszített CDU-s, ami jól mutatja, hogy a pártszervezet alsóbb szintjein is gondok vannak. Ráadásul már most sokan Laschet fejét vennék a vereség miatt. Ami ugyanakkor nem írható egyedül az ő számlájára. Merkel ugyanis nem hagyott egyértelmű, jól felépített utódot maga mögött. Nem mellesleg a nagykoalícióban eltöltött évek és az ezernyi kompromisszum oda vezetett, hogy átjárható lett a szavazók számára a CDU–SPD viszonylat. Nem csoda, hogy

a CDU 2,7 millió elvesztett szavazatából 1,4 millió az SPD-hez vándorolt. A kereszténydemokratáknak ideje lenne rendezni a soraikat,

karakteresebb jobboldali pozíciót felvenniük, és úgy talán visszatalálhatnának a 30 százalékos szint fölé. Ugyanakkor az sem csoda, hogy ennyire ragaszkodnak a kancellári székhez. A német választói attitűdöt ismerve ugyanis aki most kormányfő lesz, jó eséllyel újrázhat. Utoljára ugyanis 1969-ben volt példa arra, hogy a hivatalban lévő és a tisztségért újra elinduló kancellárt nem választották meg a németek.

Átalakulóban a pártstruktúra

Sokat változott a világ 2005 óta, amikor is az első, Merkel vezette nagykoalíciónak több, mint 80 százalékos (!) többsége volt a Bundestagban. A két „nagy” pártnak ma éppenhogy 50 százalékos lenne. Ez mutatja az alapvető kiábrándultságot és azt, hogy egyre többeknek elege van a hagyományos pártokból Németországban. Nem véletlen, hogy a fiatalok között az FDP és a Zöldek végeztek az első két helyen. A keleti tartományokban pedig az AfD ért el sokkal jobb eredményt, ahogyan a Die Linke, vagyis a kommunista utódpárt is az egykori NDK szavazóinak köszönheti, hogy parlamenti párt maradt. 

Összességében tehát elmondható, hogy bár földrengésszerű változást nem hozott a mostani választás, az átalakulás folyamatos a német politikában.

 

Kiemelt képünkön Angela Merkel német kancellár, a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) korábbi elnöke látható (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!