A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alatt megéreztem azt – amit remélem még sok százezer honfitársam is –, hogy nem a világot kell megváltoztatni, hanem magunkat. Tegyük azt, amire Jézus Krisztus megkért minket, építsük a szeretetközösségeket – mondta Bogár László a Vasárnapnak.
– A katolikus világ ezen a héten Budapestre tekint. Hogyan látja, a magyar társadalmat, mennyire érinti meg az eucharisztikus kongresszus?
– Nem túlzás azt állítani, hogy idehaza óriási a médiaérdeklődés a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus iránt. Sokan kíváncsiak, értesülnek az eseményekről. Ebből a szempontból nagy hatással lehet a magyar társadalomra is, de én ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az eucharisztikus kongresszussal lehetőséget kaptunk a lelki, az erkölcsi és szellemi fejlődésre.
Hiszen az eucharisztikus mozgalom legfőbb célja spirituális.
Ennek lényegét talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az Oltáriszentség megismerésének és tiszteletének elmélyítése.
Jézus üzenete: ez az én testem, ez az én vérem kelyhe, és ami a drámai üzenet, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
hirdetés
Szent István téri vásár a 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretén belül (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu)
– Mintha a hétköznapokban mégis ez a Krisztus-követés kevésbé jelenne meg.
– Sajnos az európai és a magyar társadalom cselekedetei nem méltóak Jézus Krisztus emlékezetéhez. Nem akarok ünneprontó lenni, de egy ilyen, nagyszabású eseményen is be kell vallani, hogy a világ pontosan az ellentétes irányba megy, mint amire Jézus megkért minket. Ő ugyanis arra kérte az emberiséget, hogy érezze, gondolja, mondja és cselekedje a jót. Ma azonban éppen az ellenkezője zajlik.
A világ ma egy elmélyülő káosznak, a deszakrális pusztításnak a színtere, így élünk mi.
Szent II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezte a világban zajló jelenségeket. Én nagy tisztelettel az elmúlt évtizedek hatására annyival korrigálnám ezt a gondolatot, hogy az élet szakrális kultúrája helyett ma a halál deszakrális civilizációja éli végnapjait. Ezek a végnapok persze még évszázadokig eltarthatnak, de a romlás és a végső pusztulás nem kétséges. A magyar nemzet lelki erkölcsi, szellemi értelemben évszázadok óta süllyed. Remélnünk kell, hogy az eucharisztikus kongresszus is sokakat arra késztet, hogy minél több ember megálljon, elmélyüljön és elgondolkozzon a körülöttünk végig söprő a szívszorító folyamatokon.
– Képesek vagyunk változtatni ?
– A kongresszus alatt megéreztem azt – amit remélem még sok százezer honfitársam, hogy ez nagyon jó alkalom arra, hogy kicsit lelassuljunk, megálljunk, eltöprengjünk, és rájöjjünk arra az egyszerű összefüggésre, hogy
nem a világot kell megváltoztatni, hanem magunkat.
Azaz, ha valaki felismeri, hogy rossz és pusztító a világ, akkor el kell gondolkodni azon, hogy lelki, erkölcsi, szellemi értelemben mivel lehetünk jobbak, mellyel a világot is jobbá tesszük. Tudniillik a rossz a világban nem magától van, hanem embereken keresztül történik meg a szembefordulás a szakralitással. Bízzunk, reméljünk és higgyük abban, hogy megtaláljuk magunkban a rosszat és képesek vagyunk változtatni rajta. A gondviselés minden nehéz helyzetünkből kisegít minket, a magyarságot is, de csak a mi bátor és becsületes cselekedeteink által tud megnyilvánulni.
– Mivel tudná meggyőzni a honfitársainkat, hogy valóban változtatni szükséges?
– Csak azzal, hogy ez az egyetlen út. Nem lesz könnyű ebből a totálisan elmaterializálódott, kiüresedett világból megtalálni ezt a visszavezető utat. A szakrális harmóniába való visszatalálásunkat számos folyamat nehezíti, de az úton el kell indulni, még akkor is, ha az kihívásokkal teli.
Szentmise az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus első napján (Fotó: Szennyes Krisztián, Vasarnap.hu)
Bízom benne, hogy az eucharisztikus kongresszus mindenkit arra figyelmeztet, hogy nem kifelé vezet az út:
a világ ugyanis nem kint van, hanem bent.
A lelkünkben kell először békét, nyugalmat, harmóniát és szeretetet elérni, és akkor talán a külső világ is méltóbb hellyé válhat. Idehaza is ezt az egyetemes szeretet áramlását kellene helyreállítani, és csak hogyha ezt megtesszük, akkor reménykedhetünk abban, hogy a minket körülvevő világ is jobb lesz, a lelket megtartani képes szeretetközösségek megerősödnek és megsokasodnak majd.
Tóth Gábor
A Vasarnap.hu Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos hírei itt érhetők el.
Andrásfalvy Bertalan a Vasárnapnak: Megmaradásunk a szereteten múlik
Böjte Csaba: Jézus hirdeti és gyakorolja is a szeretet parancsát
Kiemelt képünk forrása
