Olyan országban akarok élni

A közelgő katolikus megarendezvény erőt kell, hogy adjon az azt követő összecsapáshoz, épp úgy, mint annak idején 1938-ban.

Alföldi Róbert napokban tett kijelentésével ellentétben – aki szerint akkor jó idehaza minden, ha nem ismerjük a politikusokat meg a főpolgármestert, és nem is tudunk semmit se róluk – én egy olyan országban szeretnék élni, mint amilyen a mostani. Ahol nem ciki, mi több büszkeség, ha a nemzeti ünnepen megrendezett tűzijáték fináléja az égre csillagpontozott kereszt lehet. No meg egy olyanban, ahol meg lehet rendezni a nemzetközi eucharisztikus összejövetelt, amelynek középpontjában Isten áll. És abban az országban is jól érzem magam, ahol ennek a világméretű rendezvénynek mementójaként kereszteket állítanak az erdőkben, hasonlóan a bibliai emlékoszlopokhoz. A helyzet azonban úgy áll, hogy amint átlépjük a határainkat, azzal ezt a biztonságos szellemi oázist is magunk mögött hagyjuk. Igaz a Szózat szava: itt élned, halnod kell! És jól is van ez így, még ha küzdenünk is kell, hogy megvédjük az igazságot.

Birodalmi hév

Pest megye kormánymegbízottja az 1938-as, szintén Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusra emlékezve különleges párhuzamokról beszélt a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel együttműködésben felállított fakereszt átadásán. Tarnai Richárd emlékeztetett, hogy az utolsó békeévben rendezték meg Magyarországon ezt a nagy egyházi eseményt idehaza. Utána rossz irányt vett a világ, és birodalmak igázták le a nemzeteket. „Birodalmakról beszéltünk akkor is, és birodalmi elképzelésekről beszélünk a mai napig is” – mondta, hozzátéve, hogy idén ősszel ismét az eucharisztikus kongresszusra készülünk. Ám jövő tavaszra is, amikor „a felelősségünk még nagyobb”, hiszen a „külső nyomás” és a „birodalmi hév” is legalább ugyanakkora, mint egykor.

Megerősített alapok

Mi tagadás, olyan országban élünk, ahol furcsán megbolydult körülöttünk minden, korábban biztosnak hitt, megingathatatlan alaptézis. Emiatt el kellett kezdenünk megvédenünk a gyermekeinket a szexuális propagandától, amely a szeretet és a szabadság jelszavával, idejekorán akarja a romlásba taszítani a zsenge életeket. Le kellett szögeznünk, hogy az apa férfi és az anya nő, és kettejük szövetségének ajándéka a gyermekeik. A hitéletet a templom falai közé visszaszorító liberális nyomással szemben meg kellett erősíteni az egyházi közösségeinket, amelyek a „bibliai ihletésű családokra” is támaszkodva biztosan őrzik az el nem múló értékeket.

Az istentelenek tábora

Mindezt persze rosszallóan nézi az istentelenek tábora. A hazát se átallják elárulni annak érdekében, hogy a teljesen földies „szeretetre” alapozva, egy transzcendens távlatok nélküli társadalmat alakítsanak ki, ahol nem titkolva,

a trónfosztott Isten székébe fészkelhetik be magukat.

Ennek érdekében szövetségeket keresnek külföldön. Jellemzően csak azokat találják meg, akik

már rég elfeledték a Holdat a lába alatt tartó asszony koronájának tizenkét csillagát, és annak örök üzenetét.

Az európaiság köntösébe bújva, Európa-ellenes, romboló munkába kezdenek, ahol rabigába hajtják a nemzeteket, szívükből kitépve az Isten- és a hazaszeretet minden, még élő hajszálgyökerét.

NEK: megtisztulás és töltekezés a harc előtt

Pindroch Csaba vágyával sokan azonosulhatunk, aki azt mondta: „az eucharisztikus kongresszus megajándékozhat bennünket feltöltődéssel, amely az örök értékek megtapasztalása által egységet teremt a megosztottság helyett. Erre nagyon nagy szükségünk van ma is. Azért azt nagyon remélem, hogy nem a ránk leselkedő borzalmak előtti feltöltődésből kapjuk ezt a budapesti eseményt szeptemberben. Sokkal inkább abban bízom, hogy a magyarság által átélt borzalmak közös megtisztulásaként élhetjük át majd közösen. Nagyon remélem, hogy ez az esemény egy nagy, lelki összetartó erő lesz ebben az országban.”

Szeptember elején tehát újra Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) lesz Budapesten. Lehetőség a megtisztulásra, a megújulásra és a feltöltődésre, hogy az előttünk álló küzdelemben erősek lehessünk. Nagy a tét, mindannyian jól tudjuk. A nagy „szétdobáló” is tökéletesen tisztában van ezzel, ezért izgága most annyira. Én egy olyan országban szeretnék élni, ahol boldogok az emberek, mert közösségben lehetnek egymással és Istennel. Ez a vágyott haza a jelenlegihez már nagyon hasonlít, bár még azért bőven van mit csiszolni rajta.

1938 az utolsó békeév volt. 2021 talán nem lesz az. De küzdelem most is vár majd ránk. Töltekezzünk!

Gável András

 

 

Marton Zsolt püspök: A társadalom van válságban, nem a bibliai ihletésű család

Az eucharisztikus kongresszus egységet hozhat – Pindroch Csaba a Vasárnapnak

A kiemelt kép forrása: MTI/Mohai Balázs

Iratkozzon fel hírlevelünkre