„Belegebednék, ha igazat kéne adni az Egyháznak” – mondta az egyszeri liberális újságíró

Viszont tény, valóban jobb egy guberáló remetére, mint hamis igazságokra támaszkodni.

Élete unalmában a liberalizmus felé hajló fejlett világbeli ember sajtótermékeiben egyre visszaköszön az untig ismert kép: az egyház, a kereszténység maga a földi pokol, érthetetlen, ki követi; ám mostanság ez a kép is árnyalódik – mondhatni, itt a sötétség 50 árnyalata.

Felhoztak példának egy szerb remetét, aki azért menekült el a világ elől, mert különben a volt feleséggel, a szomszéddal, a rendőrrel állandóan vitatkozni kell, a barlangjában viszont nem zavarja senki. Az erdei gombákon és a városi kukák tartalmán élő, szabadságát ebben meglelő 70 éves férfi közölte: amint lehet, beoltatja magát. Hát most nézze meg mindenki. Még egy ilyen egyszerű embernek is egyértelmű, hogy a vírusokat csak vakcinával lehet megállítani.

Mondják, hogy „az egyház egyik legbefolyásosabb vezetője”, Raymond Burke bíboros, nos, ő azon a véleményen van – hangsúlyozom, véleményen –, hogy a betegségből csak Jézus gyógyít meg. Ezen nincs mit szépíteni, a bíboros sajnálatos és téves vélekedése a jelen járványhelyzet kezelését illetően sajnos nem egyedüli a keresztények közt. Többen osztják ezt a nézetet, mint amennyivel egy jóérzésű ember szívesen közösséget vállalna, pláne manapság,

ez azonban akkor sem több, mint egy vélemény.

A Vatikán állásfoglalása, hogy, hogy nem, éppen az oltás pártján van (miért is adná az Isten az embernek az értelmet, ha nem él vele a maga boldogulására?), sőt a Vatikánban az elsők közt oltották be Ferenc pápát és XVI. Benedek emeritus pápát is, akit egyébként sokat kárhoztatnak konzervativizmusáért. Itt azonban valahogy ez szóba se jön. 

A liberális kollegákat elnézve, előszeretettel konkludálnak mindig oda, hogy az Egyház mekkora egy erkölcsi lepratelep. Ha az oltásról van szó, azért, mert nézd meg „a Burke-öt” – Benedeket meg inkább hagyjuk –, ha pedig a homoszexuálisok érdekvédelméről, akkor meg azért, mert nézd meg a rengeteg képmutató, homoszexuális homofóbot, például „a Burke-öt” – az Egyház tényleges álláspontját az egész témában inkább hagyjuk, a köpönyegforgató Ferencről meg ne is beszéljünk egyáltalán, aki eleinte még jó fej volt, aztán meg betiltott minden „rendes” házasságot. Jobb tehát nekünk (nekik) az önkéntes hajléktalant propagálni, mint az Egyház igazát bármikor is elismerni.

Mert persze a bíboros homofób (is), tehát statisztikailag homoszexuális, tehát képmutató (á la Frédéric Martel, aki könyvében eljut odáig, hogy ha egy pap homofób, akkor homoszexuális, ám ha meleg-pártoló, akkor nagyobb eséllyel heteroszexuális, lásd Ferenc pápa). És mivel az Egyház maga harcol a világon a legnagyobb elánnal a homoszexualitás ellen, ezért az egyházi vezetők nagy része valószínűleg önmaga vágyait elnyomó homoszexuális, de ami még fontosabb, képmutató. Tehát agya-lagya az összes, ne hallgassunk rájuk, ellenben a barlangi remete bácsira Szerbiában de. Ő jól csinálja.

A liberális újságírók általában eljutnak a felismerésre: az Egyház működése nem hibátlan – hiába, egy cég sincs a világon, ami tökéletes emberek egész sorozatát vonultatná föl. (Állítom, hogy még szegény Steve Jobs-szal is megesett, hogy ugyanazt a fekete pólót vette fel két egymást követő napon.)

A másik megismerésére, hadd ne mondjam: elfogadására sarkalló hajlam, teológia és egyebek még csak említésszinten sincsenek jelen, a felszínnél egy körrel mélyebbre, a miértek szintjére valahogy soha nem kerülnek. Tényleg homofób az Egyház? És mi van azzal a világraszóló disszonanciával, hogy az értelmiségiek közt is vannak hívők? Valóban a világ legnagyobb bűnszervezete lenne az Egyház, amely embereket önös érdekei mentén kizsákmányolja és megvezeti? Ráadásul még a csóringer kollégistákkal is kiszúr, mert ideszervez Budapestre egy Eucharisztikus Kongresszust, direkt, hogy azok egy héttel később költözhessenek be? (A Covid miatt fél évig kolikból kizárt diáksereget ez aligha hatja meg.)

A keresztények viszont nem is azért az Egyház tagjai, mert abban a téveszmében tengetik együgyű napjaikat, hogy náluk jobb emberek vezetik azt, hanem Krisztus miatt. Ráadásul Ő valamiért mégis pont ezekre az emberekre bízta Egyházát. Persze, lehet mondani, hogy „de hát ez már nem közvetlenül Krisztus akarata”, viszont akkor érdemes megnézni, hogy a kezdetekben Jézus milyen „összetételű” csapattal bocsátotta útnak az Egyházat.

Varga Gergő Zoltán

Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!