A nemzeti egység soha vissza nem térő lehetősége – 2. rész

Publicisztikám első részét a nemzet egységére csak szavakban hivatkozó balos délibábnál fejeztem be. A folytatásban ennek a valós egységnek egy lehetséges módjáról kívánok szót ejteni.

Járvány uralta világunkban mindenki számára világosnak kell lennie, hogy versenyt futunk az idővel. A vírus tudja mit akar, mi viszont csak azt tudjuk, hogy az egyedüli esélyünk vele szemben a mielőbbi átoltottság, a nyájimmunitás elérése, noha szívesebben nevezném ezt az állatokra szabott titulust, ember mivoltunkhoz jobban illően, közösségi immunitásnak. Azt viszont muszáj rögzítenem, hogy a nyájra jellemző ilyen-olyan bégetéseknek sajnos se szeri, se száma a Kárpátok övezte honunk politikai legelőjén. Tele van a padlás az „azt hallottam, hogy mikrochip van az ampullákban, csak emberkísérlet zajlik, hatástalan a keleti vakcina, a nyugati vakcina is lutri, mindegyik teljességgel hatástalan, nekem egyéni spéci módszerem van a vírus ellen” és így tovább, az áltudományos fantasyk világát megszégyenítő elméletekről és javaslatokról nem is beszélve.

Mindenki lehet a saját felelősségére ostoba, félretájékoztatott, megvezetett. A tágabb közössége szempontjából viszont ez a magatartás megengedhetetlen. Azért az, mert az efféle emberek ragaszkodása hagymázas elgondolásaikhoz nemcsak a saját, hanem már a rajtuk kívüliek életét is veszélyezteti. Itt válik végtelenül kiábrándítóvá politikai életünk balos reprezentánsainak a jelenleg is pusztító járvány alatt tanúsított eddigi magatartása. Ezeregyszer leírásra került már, hogy az akár csak egyetlen oltóanyaggal szemben tanúsított, bizonytalanságot keltő magatartás is kihat minden egyéb szérummal kapcsolatos bizalomra. Ha a piacon az árus egyik almája kukacos, vélhetően a többi portékája iránt is fenntartásokkal fogunk viseltetni. A baloldal kukacoskodása ennek ismeretében teljességgel amorális és megdöbbentő.

Parlamentünk és politikai közéletünk „korózslajosai”, politikusi „mentőtisztjei”, legyenek „demokratikus” pártvezérek és fegyverhordozóik, avagy háziorvosok, netán kvízprofesszorok, sajnos ők mindannyian kellően aláásták már az erre fogékony állampolgárok bizalmát az összes létező szérum iránt, a keleti vakcinák elleni alaptalan hergelésükkel. A hatást elérték, a regisztrált, oltást felvenni szándékozók száma messze alatta van a biztonságot jelentő, megkívánt átoltottsági szinthez szükséges számnak. Így nem véletlenül válhat a mindenkit védő közösségi immunitás csak illúzióvá és elérhetetlenné, ha a körülbelül ötmillió regisztrált beoltása után, azon felül még lasszóval sem lesz képes a kormány jobb belátásra és oltakozásra bírni a teljes védettség kialakulásához szükséges további két-három millió elbizonytalanított embert.

Itt az ideje, hogy a balos „kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda” világlátású „immunológus” pártpolitikusaink és kiszolgáló személyzetük belássa, hogy sohasem késő korrigálni. Miután minden állításukat és annak az ellenkezőjét is megszondáztatták már az emberekkel, de csak a normalitást szem előtt tartók váltak immunissá a „hol így, hol úgy” viselkedésükre és lózungjaikra, így vissza nem térő alkalomnak gondolom az arra történő felhívást, hogy a liberális baloldal az oly fennen hirdetett nemzeti egység megteremtésére, ez esetben az oltások felvételére való meggyőzésben hathatós lépéseket tegyen most és a jövőben.

Igen, tegyenek közzé egyértelmű felhívásokat, hogy az eddig regisztráltakon túl, az ő biztatásukkal meggyőzhetők minél nagyobb tömege vegye fel bármelyik rendelkezésre álló oltást. Talán nem vitatható az az állításom, ha országunk ezzel a valós nemzeti egységgel, mondjuk fél évvel előbb érhetné el teljes immunizáltságát, akkor ez az eredmény ténylegesen emberéletek ezreinek megmentését jelenthetné, és nemzeti sikertörténete lehetne hazánknak.

Kötelezni senkit nem lehet az oltásra, de meggyőzni, érvelni a felvétele mellett lehet és véleményem szerint hazafias kötelesség. A vírus nem politikai hovatartozás szerint fertőz, így az is belátható, hogy az oltakozás elmaradása nem lehet önös politikai csatározások következménye. Én szégyenletesnek tartom a baloldal járvánnyal szemben tanúsított múltbeli viselkedését, a jelenük és a jövőjük megítélése és megítéltetése viszont kizárólag csak rajtuk áll. Előbb vagy utóbb eljön a számadás ideje és a fenntartott agresszív, elbizonytalanításra játszó magatartásuk okozta sebek gyógyulása igencsak kétségesnek tűnik.

Nosza, kedves baloldal! A jobboldal eddig rávett több, mint ötmillió embert az oltás felvételére, önöknek már csak további két-három millió bizonytalan honfitársunkat kellene meggyőzniük. Ez esetben önök is büszkék lehetnének arra, hogy valóban a kívánatos nemzeti egység jegyében és érdekében cselekszenek, és annak vitathatatlanul emberéletek megmentése lenne a hozadéka. Létezik-e ennél nemesebb feladat? Azt gondolom, hogyha ezt képesek belátni, akkor az egyébként úton-útfélen a nemzet egységére hivatkozó hamis lózungjaik délibábja alatt, az önök szívében is kisüthetne a nap.

A nemzeti egység csak szavak balos délibábja – 1. rész

Iratkozzon fel hírlevelünkre!