A nemzeti egység csak szavak balos délibábja – 1. rész

Van egy fixa ideám. Oszlatni azokat a népbutító paneleket, amelyeket a balos internacionalisták honi bábjai oly előszeretettel ismételgetnek, mihelyst meglátnak egy mikrofont. Emellett még írófejedelemnek is képzelve magukat, kis dolgozataikat serényen, egy ujjal naponta lepötyögik a klaviatúrán, és azt várják, hogy mindenki, de leginkább csak saját maguk visszaolvashassák „remekműveiket” a szélrózsa minden irányába szétküldött valamelyik, de igen eltérő színvonalú médiájuk felületén.

Mire is gondolok? „Olyan köztársasági elnök legyen, aki valóban a nemzet egységét képes megtestesíteni”, „Politika-független vezetőket a gazdaságba, a művészetbe és mindenhova”, „Szakértőket a kormányba”, „A színház, a közügyek, pártpolitika felett kell, hogy álljanak” és hasonló zöldségek. Az első tirádát Szél Bernadett „független” országgyűlési képviselő fogalmazta meg, a többi szerző személye lényegtelen, mert bármelyikük képes álmából felkelve is, azonnal beleharsogni az éterbe a jobboldali, konzervatív magatartástól való iszonyodását, miközben szimultán módon ugyanebben a valóságban, kenetteljesen és magasztosan mindannyian a nemzet egységéről papolnak.

Miről is van szó? Véleményem szerint az ilyen és az ezekhez hasonló állítások a fából vaskarika kategóriájába tartoznak, attól az egy kivételtől eltekintve, ha „vaskarika” a jobboldali földönfutókon csörög, ezáltal a foglalkozásuk gyakorlásától is eltiltva őket. Ebben az esetben a balos narratíva szerint eljönne a világok legjobbika, balos fülemülék trilláznák az illatos mezőkön a nemzet egységét, a szakértői társadalom eljöttét, a balos mentességi chippel ellátott, politika felett álló jómadaraik érinthetetlenségét. Hogy is írja Arany János A fülemile című versében?

„Felebarát / Mind jóbarát: / Semmiségért megpörölni, / Vagy megenni, vagy megölni / Egymást korántsem akarja. De hol is akadna ügyvéd / Ki a fülemile füttyét / Mai napság felvállalja!?”

Ebben van a lényeg, hogy történetesen honnan fütyöl az a madárka, és a jog értelmezésénél melyik „független” jogtudor fújja, helyesebben fújhatja a passzátszelet. Azt a szót, hogy kettős mérce nem szeretem használni, mert elcsépelt, és akikre vonatkozik, azokból teljességgel hiányzik a szó megértésének és belátásának a képessége. Mondhatom úgy is, hogy a baloldalon ezzel a fogalommal szemben már régóta kialakult a tökéletes nyájimmunitás.

Visszatérve írásom kiváltó okához,

szeretném feltenni a kérdést Szél Bernadettnek, hogy hogyan kell elképzelni példának okáért azt a vágyaiban élő köztársasági elnököt „aki valóban a nemzet egységét képes megtestesíteni”, hogy szó szerint idézzem őt.

Nem úgy van az, kedves képviselő asszony, hogyha valaki az életében, akár csak egyszer is elismerően szól a jobboldal munkájáról, az hetedíziglen is mocskos fideszbérenc az önök szemében, cizelláltabb kifejezéssel élve mucsai paraszt, aki az önök elvtársias és kócos liberalizmusának nem érzi és érti világmegváltó nagyszerűségét?

Amennyiben feltételezve, de nem megengedve, hogy bármilyen poszton az önök jelöltje kerüljön hatalmi pozícióba, akkor az a személy automatikusan a nemzet egységét fogja megtestesíteni? Komolyan azt gondolják, hogy a jobboldali közösség önként és dalolva, teljes nemzeti egységben felsorakozna bármely választottjuk mögé? Azért kérdezem ezt, mert végtelenül zavar a szólampufogtatás, a szédítés, az „ártatlan”, behízelgő modoruk tálalása a köz irányába, miközben torokmetsző farkas vigyoruk arcukra torzult grimasza egy percre sem szűnik politikai ellenfelükkel szembeni acsarkodásuk során. Miért nem beszél őszintén és nyíltan, hogy a hatalomba kerülésük (számomra egyébként nemzetietlen) egysége számít csak, azt követően meg nagy ívben tennének az addig áhított és hirdetett nemzeti összeborulásra.

A függetlenségük szajkózásától, a szakértőt mindenhová típusú arcpúderezésüktől, a pártpolitika felett állás ködös zagyvaságaitól miért nem tekintenek el? Mi, „mucsaiak” szédítés nélkül is érteni véljük szándékukat, ehhez nem kell ilyenekkel és hasonlókkal unásig etetniük bennünket.

Ha mégis azt gondolja, hogy országunkban se szeri, se száma az önök politikai kultúráját szolgálni képes független szakértő és pártpolitika felett álló, akkor tiszteljen meg azzal, hogy néhányukat megnevezi valamelyik következő megszólalásában. Véleményem szerint bárki, aki függetlennek gondolja magát, önbecsapást végez. Amennyiben az illető Magyarországot, mondjuk a Csendes-óceáni-szigetek részének képzeli, és közössége hazai és nemzetközi történéseiről, halvány lila segédfogalommal sem bír, azaz valóban független mindentől (sötét, mint az éjszaka), nos az ilyen szakértőktől mentsen meg bennünket a Jóisten.

Meggyőződésem szerint országunk polgárai, a közgondolkodást alakító politikusokkal és véleményformálókkal egyetemben, legyenek bal, avagy jobboldaliak, saját tapasztalatuk és vallott világnézetük, valamint kialakult szimpátiájuk alapján lesznek szavazói a négyévente esedékes parlamenti választásoknak, ahol felruházzák bizalmukkal valamelyik általuk preferált, kormányzásra bejelentkezett politikai csoportosulást.

Kérem képviselő asszonyt és eszmetársait, hogy eresszék el függetlenségük hamis mítoszát, és felvállalt irányultságuknak megfelelően politizáljanak, ahogy azt a jobboldali politikusok és véleményformálók teszik. Ez esetben tisztulna a kép és a szembenálló szereplők egy jól behatárolható részének szivárványos álarca mögül nem kandikálna ki unos-untalan a függetlenséggel fűszerezett és a nemzet egységére csak szavakban hivatkozó balos délibáb.

(Folytatás következik.)

Kiemelt kép forrása a Pixabay.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!