A minap volt az őszödi beszéd elhangzásának 15. évfodulója és ezzel kapcsolatban számos régi emléket visszaidézett a média. Szó volt magáról a beszédről, a kiszivárgásról, az azt követő eseményekről és arról is, hogy a mostani fiataloknak már fogalmuk sincs arról, hogy kicsoda valójában Gyurcsány Ferenc és hogy mi történt akkoriban a budapesti utcákon. Pedig ez utóbbi az, ami egy mai huszonéves számára jól bemutathatja magát a volt miniszterelnököt is.
A fotós Szandelszky Béla és kolléganője szeptember 21-én éjjel találkozott a Kruchina fivérekkel a budapesti belvárosban. Mindannyiuk célja az volt, hogy a rohamrendőröket elkerülve kijussanak a Blaha Lujza térre. Nem másért, hanem azért, hogy hazamehessenek. A fotós elmondása szerint a testvérpár békés volt és részegek sem voltak. Az előző napok tüntetéseihez pedig nem lehetett közük, hiszen egyikük aznap ért haza Ciprusról. A kertészmérnök Károlyt és egyetemista testvérét végül a Rákóczi úton,
a semmiből érkezve, „két köcsög!” felkiáltással teperte le nyolc rohamrendőr. Védtelenek voltak, úgy dőltek el, mint egy darab zsák. De az „egyenruhásokat” ez nem érdekelte.
Sokkolót használtak ellenük, majd a földön tovább rugdosták a már szinte magatehetetlen fiatalokat. A lincshangulat a rendőrségen is folytatódott: a folyosón sorban ültek az őrizetesek, akiket köpdöstek, rúgtak a rendőrök és olyanokat kiabáltak nekik, hogy „holnap már lőni fogunk!”, illetve hogy
ez nem Amerika kisköcsög, itt nincs ügyvéd!
A rendőrség „taktikája” az volt, hogy hármasával fogdosta össze az embereket, még akkor is, ha azoknak semmi közük nem volt egymáshoz. Így ugyanis megállhatott a bíróságon a csoportos garázdaság bűntette. És bár a Kruchina fivérek esetén egy ügyes ügyvédnek köszönhetően porszem került a gépezetbe, sok száz embert ítéltek el hasonló vegzálások után – valószínűleg ártatlanul.
hirdetésAz eddig leírtak sajnos nem egy rossz akciófilm jelenetei, vagy egy közép-ázsiai diktatúra mindennapjai, hanem a 2006. őszi magyar valóság.
Mint ahogyan a 2006. őszi magyar valóság része Fábián Gábor esete is, aki az október 23-i Fidesz-nagygyűlésről szeretett volna hazajutni. Elmondása szerint mikor elindult, először füstöt látott és csípőset érzett. Mivel egy békés rendezvényen vett részt, el sem akarta hinni, hogy az valójában könnygáz. Aztán tovább haladva látta, hogy a rendőrök gumilövedéket lőnek a tömegbe – gyerekes családok közé. Ekkor már úgy vélte: jobb, ha egy kapualjban megvárja a rendőrsorfal elhaladását és utána folytatja útját. Nem így történt. Egyszer csak lerántották, behúzták a sorfal mögé, 6-8 rendőr ráfeküdt és rugdosni kezdte. Fábián Gábor elmondása szerint csak akkor mondtak valamit, miután megbilincselték és akkor is csak annyit, hogy
itt fogják agyonlőni.
Ezután tovább rugdosták, leköpték és eltörték az ujját. Az áldozat visszaemlékezései szerint a rendőrök közül többen alkoholos, mámoros állapotban voltak, az ujját eltörő rendőr pedig más, mozgásképtelen emberekkel is megcsinálta ezt. Végül hosszú pereskedés után elítélték. Fábián Gábor azt mondja, az események után hónapokig nem tudott aludni, 7 évig nem talált munkát és az emléket soha nem fogja tudni kitörölni.
A mai napig eszébe jut, hogy mi történik, ha nem jut ki élve abból a földi pokolból? Abból a földi pokolból, ami valójában a VII. kerület volt.
Ma, 2021-ben el sem tudjuk képzelni, hogy alig 15 éve a pesti utcákon az embereknek halálfélelme volt az elvileg őket védő rendőrség miatt. Hogy emberek százai, ezrei olyan traumákat szenvedtek el, amelyeknek az emlékét soha életükben nem tudják kitörölni. Kegyetlenség, brutalitás, erőszak. Ez jellemezte 2006 őszét Magyarországon.
És az az ember, aki mindezt a miniszterelnöki székből végignézte, nemhogy azóta is védi az akkor történteket, hanem újra hatalomra készül. Cukiskodik, vlogol, csávókámnak nevezi Orbán Viktort.
De a „laza apuka” imidzse mögött mindig ott lesz 2006 árnyéka.
És ez az, amit azoknak is tudniuk kell, akik állampolgári jogaikkal élve az elmúlt évek tüntetésein ott voltak. Mert elégedetlenek voltak valami miatt, ami szívük joga. Ugyanakkor ők még pár füstgránát rendőrök felé dobálása után is szabadon hazamehettek, megölelhették a családjukat és nyugodtan lehajthatták a fejüket. Ez az, ami a 2006-ban elégedetleneknek nem adatott meg.
Gondoljunk rájuk!
Kiemelt kép forrása: MTI/Balogh Zoltán
