A harminc fokos hőségben végrehajtott menetgyakorlat közben nem éppen a „szivárványcsaládokon” jár az ember esze

A jóléti társadalmak teljesen elszakadtak a valóságtól. Vélemény.

A múlt héten katonai kiképzésen vettem részt (önkéntes területvédelmi tartalékos vagyok, külföldi hadgyakorlatra készülünk), így sikerült egy kicsit kiszakadnom a közösségi média által létrehozott virtuális „valóságból”. Telefonhasználat hiányában arról a múlt hét hétfői hírről is csak napokkal később értesültem, miszerint a Fővárosi Törvényszék első fokon elmarasztalta a Vasarnap.hu-t az ún. szivárványcsaládokat képviselő Pál Márton és Hanol Ádám által indított sajtóperben.

Többnapos késéssel azt is megtudtam, hogy a tárgyaláson sem az inkriminált cikk szerzője, sem lapunk főszerkesztője nem szólalhatott fel – egyikük sem fejthette ki az üggyel kapcsolatos álláspontját. (De azért az Orbán megvette a bíróságokat, ugye?)

Utólag visszagondolva, a bírósági tárgyalás óráiban éppen a szakaszom többi katonájával együtt a tűző napon, harmincfokos melegben, teljes menetfelszerelésben gyalogoltam a gyakorlótér homokos földjén. A feladatmeghatározás szerint a járőrtevékenység végrehajtása közben folyamatosan számítani kellett ellenséges milíciák jelenlétére (akiket alájátszók testesítettek meg), és valóban,

többször kerültünk harcérintkezésbe azon a napon, amikor egy légkondicionált budapesti tárgyalóteremben a „szivárványcsaládokról” ment a vita.

Amikor az embernek töri a lábát a bakancs, húzza a vállát a gépkarabély és a hátizsák, nyomja a fejét a sisak, és mindezek mellett annyira izzad, hogy a ruházatára kicsapódik a só, valahogy nem a „szivárványcsaládokon” jár az esze.

A természeti környezet, a feladat végrehajtása közben tett erőfeszítések, a bajtársak közötti csapatmunka és a komfortzónából való kilépés ezerszer közelebb áll a valósághoz, mint az, hogy Marci meg Ádám hogyan szerez magának gyereket.

A valódi, kézzelfogható valóság a természeti törvényeken alapszik, ennélfogva a „szivárványcsalád” és a többi fantazmagória értelmezhetetlen a számára. 

A nyugati, jóléti társadalmak legnagyobb rákfenéje éppen az, hogy az emberek elszakadtak a  valóságtól, és – mivel túlságosan is ráérnek, valamint nem szorulnak rá arra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból – egészen elképesztő, a természet rendjével és a normalitással összeegyeztethetetlen (sőt, mondjuk ki, infernális) ideológiákat és együttélési formákat találnak ki. Így születhetett meg az a véleményem szerint természetellenes gondolat is, hogy két (vagy legújabban akár még több) azonos nemű ember nemhogy családnak nevezi azt, hogy egy párt/triót alkot, de még gyermeket is akar örökbe fogadni. 

Nyilván senki sem akarja, hogy újra nélkülöznie kelljen az európaiaknak, esetleg háború sújtsa az öreg kontinenst, de az is igaz, hogy harminc fokban, teljes menetfelszerelésben gyalogolva nem éppen a „szivárványcsaládokon” gondolkodik az ember. 

Nem a jóléttel van a baj, hanem azzal, ha miatta elszakadunk a valóságtól.

 

Horváth Tamás

 

Az EU-intézmények szivárványszínekbe öltöztek a homofóbia elleni világnap alkalmából

A Rijeka szurkolói unortodox módon tisztították meg a városházát az LMBTQ-zászlótól | VIDEÓ

A magyar cipőmárkának egy leszbikus pár jut eszébe a Valentin-napról

 

Kiemelt képünk illusztráció.

 

 

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!