Ki kér Fekete-Győr Andrástól energiapolitikát?

Cseles figura ez a Fekete-Győr András: olyan dózisban és tempóban tolja a bolsevikot, hogy még véletlenül se hagy időt a szimplán blőd javaslatainak észrevételezésére. Most mégis tegyük félre egy kicsit a koncepciós perekkel és a szájzárakkal kapcsolatos jeles rendszerváltó terveit, és vegyük szemügyre a miniszterelnök-jelölt-jelölt meghirdetett energiapolitikáját.

Már csak azért is, mert egy sztenderd Momentum-szavazó életét nem feltétlenül befolyásolná közvetlenül, ha FGYA bázisdemokratikusan letépné Bayer Zsolt körmeit – az viszont meglehetősen érzékenyen érintene némely polgárt, ha adott ponton nem érkezne a konnektorból áram a Netflixhez.

A következő ígérettel hozakodott elő ugyanis a Momentum elnöke arra az esetre, ha a választók kifürkészhetetlen, önsorsrontó akaratából belőle válnék Magyarország következő miniszterelnöke: „Magyarországot tesszük Közép-Európa legzöldebb országává. Paks II szerződéseit felmondjuk, a szélerőműveknek zöld utat adunk (…). 2035-től pedig kizárólag elektromos autókat engedünk forgalomba hozni Magyarországon.”

Ha nagyon jóindulatúak szeretnénk lenni, akkor akár feltételezhetnénk is, hogy Paks II szerződéseinek felmondásával egyidejűleg Fekete-Győrék – az energiaellátás biztonságának fenntartása érdekében – gyorsan megépíttetnének a franciákkal egy másik, sokkal jogállamibb atomerőművet. Csakhogy amennyiben ez így volna, nyilván szerepelne a programban, különben csúnyán megtévesztenék az atomenergia-ellenes szavazókat: a „NOlimpia” szlogen is elég nagy átverésnek bizonyulna, ha ezek után kormányra jutva első lépésként megpályáznák a focivébét. Ezért sajnos kénytelenek vagyunk abból kiindulni, hogy a terv ténylegesen az, amit írnak: „Paks II helyett szélerőművekbe fektetünk.

Azaz Paks élettartamának lejártát követően (nagyjából az elektromos autók kötelezővé tételével egyidejűleg) az ország energiatermelésének felét a szélre bízná a kiváló politikus, akinek hozzáértésében őszintén szeretnénk bízni, csak sajnos eléggé beleégett a retinánkba a lehengerlő magabiztossággal előadott jelenet, miszerint „a napelemparkot szokták atomerőműnek is hívni”.

Még inkább elbizonytalanodhatunk, ha a momentumos energiapolitikát tesztelő Németországra tekintünk. Amely velünk ellentétben hosszú-hosszú szélfútta tengerpartokkal és tágas felségvizekkel rendelkezik. Ami azért nem kevés szélerőmű elhelyezését teszi lehetővé. Csakhogy erősen úgy tűnik, még ez sem elegendő. A Zöldek ugyanis Baden-Württembergben már egyenesen bele is írták a (nyertes) választási programjukba:

Egyrészt az állami erdőkbe telepítenének sok-sok denevérgyilkos szélturbinát, sok-sok CO2-elnyelő fa kivágásával és sok-sok zöld ökoszisztéma szétdarabolásával (utóbbiakról diszkréten hallgat a mélyzöld program, de sejthetjük, hogy azért azokat a betonalapokat csak el kell helyezni valahol a sűrű sötét erdőben). Másrészt visszaszorítanák a családi házakat, mert azok borzasztó sok helyet foglalnak el a kispolgári kertecskéikkel (ahol nő a biosaláta és virul a biodiverzitás), és helyette ösztönöznék az emeletes társasházakat, ahol minél többen élnek egy helyen, gazdaságosan, mint az NDK-s panelben.

Az így felszabaduló területeken pedig további szélerőművek férnének el, hogy termeljék az áramot a társasházi liftek, légkondik és mélygarázsok üzemeltetéséhez, valamint az éghajlatvédő influenszerek YouTube-videóinak streameléséhez. (Megj.: Ez jelentené az új energiapolitikát?)

Már ha megfelelő erősséggel fúj a szél. Persze ha nem fúj, akkor sincs nagy gond: szerencsére a francia atomerőművek továbbra is működnek, így lehet importálni Elzász-Lotaringiából. A sötétzöld energiarendszer tehát azért praktikus, mert lehet tündökölni a megújuló energia éllovasaként, miközben az e-autók akkumulátorához a kongói gyerekek bányásszák szorgosan a kobaltot, a turbinákhoz szükséges neodímium kitermelésével a kínai talajvizek szennyeződnek el (fun fact: sok-sok tonna radioaktív hulladékkal), ha pedig az időjárás nem működik együtt, akkor lehet kopogtatni a szomszédban az atomenergiáért, amely természetesen álljon – máshol – rendelkezésre a maga fűtőelemeivel, hisz senki nem akar áramszünetet.

Ez a helyzet ma Németországban, ahol az energiatermelés 27 százalékát adja a szélenergia – a Momentum Magyarországán ennél valamivel többet kellene produkálni tenger nélkül, ha tényleg így szeretnénk pótolni Paks kieső kapacitását (meghirdetni az új energiapolitikát). Merész tervnek tűnik, de persze aki jobban szereti Kínába kiszervezni a radioaktív szennyezést, és kinézi Fekete-Győr Andrásból, hogy megoldja az energiabiztonságot, annak hajrá!

 

Francesca Rivafinoli

A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.

Kevesebb munkát, több kenyeret?

Kiemelt kép forrása: Facebook, Fekete-Győr András hivatalos oldala