Dinnyés József a pol-beat korszak idején felfedezett előadó, aki élete végéig mezítlábas poéta maradt, a hozzá párosuló legnagyobb természetességgel. Politikailag nem hajolt meg a kommunista rendszer ideológiája előtt, de talán – néhány markáns esetet leszámítva – nem is tett ellene. Verseket zenésített meg és saját dalokat komponált, amelyeket az egész ország legtávolabbi csücskeibe is elvitt, amerre csak meghívást kapott. Sillye Jenő katonatársa volt, református felekezetű keresztény. Művészetével nem a keresztény könnyűzene korai szakaszát erősítette. Népművelőként leginkább az istenes versek segítségével vallotta meg a hitét.
Dinnyés József 1963-ban kezdett énekelni. Három évvel később már a szegedi Angyalok zenekar tagja. 1967-ben a Karrier című dalával megnyerte az első pol-beat fesztivált. A magyar költészet egyre jobban foglalkoztatta, számos versmegzenésítése készült el. A KISZ-táborok rendszeres fellépője volt.
„Katonatársak voltunk, utánam vonult be. Gitározott mindig. Nekem is ott volt a gitárom, hát együtt csináltuk a műsort, énekelgettünk a bakatársaknak korabeli slágerek közül egyet-kettőt. Rendes srác volt, de egészen más utat jártunk be ő és én. Járta a templomokat a versmegzenésítéseivel, hitt Istenben. A pol-beat fesztivál résztvevője volt, amellyel a kommunisták ezt a popzenét igyekeztek a saját hasznukra fordítani. Egyik dala nyertes is lett. Akkor még azonban álmodni se lehetett volna arról, hogy hitvalló dallal szabadon lehet énekelni az Úr kegyelméről. Dinnyés József végig megmaradt az egy szál gitárjánál” – emlékezett vissza az előadóra Sillye Jenő, a keresztény könnyűzene veterán apostola.
„Nem tudom, fölmérhető-e valaha az a kulturális misszió, amit Dinnyés Jóska végbevitt több mint ötven év alatt… Hozta-vitte a dalokat, főleg magyar kortárs költők énekelt verseit, de az egyik első volt azok között is, akik révén megismerhettük a nagy nyugati bárdok műveit (nem véletlenül nevezték Bob Dinnyésnek [Bob Dylan után, a szerk.]). Talán ő énekelt először magyarul Cohent is…” – emlékezett vissza kedves előadó ismerősére Mester Zsolt, aki szerint a gitáros valódi kultúrmissziót folytatott.
Állítólag Dinnyés József, amint találkozott egy kortárs költővel, mindjárt megzenésített egy csokorra valót a verseiből. Emiatt többen „daltulajdonos” jelzővel illették, hiszen talán maga sem volt tisztában azzal, pontosan mennyi szerzeménye lehetett. Az első nagylemeze csak a nyolcvanas években jelenhetett meg (az 1973-as kislemezét követően). A rendszernél kiverte a biztosítékot a Határtalan című egysoros dalával: „Határtalanul szeretném hazámat”. Később saját, házi felvételeit osztotta meg az érdeklődőkkel.
hirdetésKultúrmissziót folytatott, amelynek az istenes verseken keresztül a keresztény hitének felvállalása is része lett. Beszédes „egybeesés”, hogy a magyar népnevelői hivatást magáénak érző előadó éppen a nemzeti ünnepünk napján tért meg az égi hazába.
Ezzel a talán a legismertebb dalával búcsúzzunk a mezítlábas poétától, amely az 1985-ös albumon jelent meg.
Isten nyugosztalja!
