Romhányi, a nagy rímhányó száz éve született

Mézga család, Kérem a következőt! – és sorolhatnánk más kedves rajzfilmet is, amelyet felejthetetlenné tettek Romhányi József szövegei. Az éppen száz éve született nagy rímhányó felejthetetlen humorára Ternovszky Béla rajzfilmrendezővel beszélgettünk.

– Romhányi József – tudjuk – számos rajzfilmet tett emlékezetessé pazar rímjeivel, hol eredeti szöveget, hol szinkront írva. Mennyire volt jellemző a rajzfilmekre a humor?

– Abszolút jellemző volt. Már a rajzfilmek hőskorában is fontos volt a komikumnak, a vidám történeteknek a bemutatása. A 60-as 70-es években a Pannónia Filmstúdióban is az volt az elvárás, hogy a néző lubickolhasson a jópofa filmekben. A humor, a kísérletezés volt az, ami a Pannónia első évtizedeit is meghatározta.

Ternovszky Béla (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

– Hogy az egyik legemlékezetesebbet felemlítsük: Romhányi miként került bele a Mézga család készítésébe?

– Az 1960-as évek végére a Pannónia Filmstúdiónak már volt kellő múltja, számos sikeres rajzfilm kötődött a nevéhez. Létrejött a Gusztáv-sorozat is, amelynek részeit elsőnek a mozikban a nagy játékfilmek előtt vetítették le, afféle kísérőfilmként. Rendkívül népszerűek lettek, ami megmutatta, hogy szükség van erre a műfajra. A Magyar Televízió elhatározta, hogy egy humorral teli rajzfilmsorozatot rendel meg a Pannóniától, és az akkori igazgató, Matolcsy György felkérte Nepp Józsefet, hogy törje ezen a fejét. Így találta ki a Mézga családot. Beindult a forgatókönyvírás, elkészült tizenhárom epizód szinopszisa is. Bementek az elképzelésekkel az akkori dramaturggal, Gáll Istvánnal a televízióba, ott pedig rövid tárgyalást követően megrendelték a sorozatot.

Gáll István viszont ragaszkodott hozzá, hogy legyen egy külön dialógusíró is.

Nepp ezen egy kicsit meglepődött, hiszen akkor már a fél Pannóniának szállította a forgatókönyveket. Gáll a feladatra Romhányi Józsefet javasolta, akit Nepp is örömmel elfogadott. Romhányi akkorra már a Foxi Maxi-sorozattal letette a névjegyét a rajzfilmszövegírók között is. Így jött össze a 60-as évek végén a híres Nepp–Romhányi-duó, mely évtizedekig sikert, sikerre halmozott. Később, a Bubó-sorozattal egy még szorosabb, alkotótársi és írótársi kapcsolattá fejlődött munkálkodásuk.

– Úgy tudom, hogy a 2000-es években lett volna egy folytatása a Mézgáéknak. Ez miért nem valósulhatott meg?

– Romhányi Jóska akkor már nem élt, Nepp József és én dolgoztunk a folytatáson. A sorozat alapja az lett volna, hogy Mézgáék életébe is belép a számítógép és az internet. Mézga Aladár már nem egy öreg rádiót alakított át, hanem a számítógép segítségével ismerkedett a világgal. A korszerűsített változat érdekesnek tűnt, úgy ítéltük meg, hogy kereslet is lett volna rá. A sorozat első két epizódját pályázati pénzből meg tudtuk valósítani, de a teljes évadot az állami támogatások nélkül nem tudtuk végigvinni.

Korábban úgy gondoltuk, hogy a kereskedelmi televízióknak kelhet a sorozat, de túl költségesnek és időigényesnek tartották a hazai gyártást. Nem rendeltek sorozatokat, mert egyszerűbb és olcsóbb volt külföldi, harmadrangú produkciókat megvenni reklámidőért…

– Az a nyelvi és képi humor, ami megjelent az 1970-es, 1980-as évek rajzfilmsorozataiban, mennyire hiányzik a következő generációknak?

– Nem vitás, hogy hiányzik. A mai megvásárolt rajzfilmekben az erőszak vette át a humor szerepét. A magyar rajzfilmek specialitása a bája – mondhatni az a pesti humor vagy a rejtői humor – volt, amelyet igazán csak idehaza tudtak értékelni. A saját gyártású sorozatok hiányában a következő korosztályok életében ez már kevésbé lehet ismert.

Hiányoznak a családi filmek, amelyeket a kisgyerektől a nagypapáig szívesen megtekint bárki.

Ma csak célzottan, külön korosztályok számára készítenek rajzfilmeket, ezáltal megszüntetve a közös családi műsorokat és időtöltést.

– A filmkészítőkre mennyire volt jellemző a derű és a tréfálkozás?

– Többnyire ez jellemzett minket. Nekem is a humor lett a saját hangom. A Mézga család és a Bubó-sorozat után, a Pumukliban, a Macskafogóban mindig megjelent a képi és a nyelvi viccelődés is. Soha nem tértem le erről az útról. Nepp József mellett Romhányi Jóskának volt még ebben nagy szerepe. Szövegei, ötletei, játékos rímjei sokat adtak hozzá a filmekhez.

Jó volt vele dolgozni, tüneményes ember volt!

A nyarakat mindig lent töltötte Balatonakarattyán, ha egyeztetni akartunk vele a folyamatban lévő munkákról, akkor be kellett ülni az autóba és lemenni hozzá. Ma is a szemem előtt látom, ahogy a parton sorakoztak a horgászbotjai, a kondérban pedig mindig ott rotyogott az ízletes halászlé. Nagyon kellemes napokat töltöttünk el ilyenkor, melyek máig maradandó élményeim. Nem csak írásait volt öröm olvasni, hanem élményszámba ment csak ülni és hallgatni a történeteit.

 

Tóth Gábor

Amikor a Macskafogó denevérei Drakulának muzsikáltak

A járvány sem állhatta útját a Toldi-rajzfilm befejezésének

Jankovics Marcell: Arany János Toldiját nagy kihívás volt animációs filmben feldolgozni

Orbán megtalált jegyzeteiből készül székely animációs krimi

Kiemelt képünk forrása: Mézga család főcím, Youtube.com