Mi a keresztény nőnapot ünnepeljük

A nő-, család- és Isten-ellenes feminizmus kiemelt ünnepnapja a március 8-ai nőnap, amely a hagyományos női princípiumoktól megfosztott, terméketlen, nőietlen és önző „férfinő” torz képét ünnepli. Ezzel szemben áll a keresztény nőnap, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, ami elválaszthatatlan az Isten által alkotott asszony szent hivatásától, az anyaságtól. Március 8. alkalmából elmélkedünk, hogy mi a különbség az ünnepek eredete, tartalma és üzenete között.

A kommunista-munkásmozgalmi nőnap

A március 8-ai nőnap szervesen összefonódott a marxizmusal. A „nemzetközi nőnap” Clara Zetkinhez és Rosa Luxemburghoz köthető, akik tagjai voltak a Németországi Kommunista Pártnak. Azonban míg Luxemburg 1919-ben meghalt egy többek között általa is szervezett kommunista fegyveres puccskísérlet során, az úgynevezett Spartacus-felkelésben, addig Zetkin 1933-at, a nemzetiszocialista hatalomátvételt követően a Szovjetunióba menekült, és ott is halt meg. Jól látható a két feminista gondolkodó beágyazottsága a korabeli Európa kommunista „elitjébe”, hiszen többek között Leninnel is aktív kommunikációt folytattak, és kontinentális szinten prominens alakjai voltak a munkásmozgalmi köröknek.

Ezekben a munkásmozgalmi körökben alakult ki a század közepén egyfajta feminista gondolkodás. A 19. században dúló harc, a kizsákmányoló liberális kapitalizmus és az osztályharcos egalitárius utópiát kergető marxizmus között a nők helyzetét illetően is frontot nyitott. Mivel mind a kettő eszmeiség egy istentelen, materialista, csak az e világi anyagi tényezőkben gondolkozó létszemlélet, ezért alapvetően téves megközelítéseket alkalmaztak. 

Kapitalizmus és szocializmus helyett krisztusi harmadik út

A korabeli liberalizmus jogkiterjesztése megadta a nőknek a „munkához való jogot”, ugyanakkor a kapitalista gyáripar az olcsó munkaerőt látta bennük. Ezzel szemben a marxizmus a nőkben is az osztályharc eszközét látta, mint az elnyomott proletárt. Azonban ezzel megindult a férfi munkásokhoz hasonlatos „harcos, független munkásnő” képének idealizálása is, ami igen távol áll a valódi, hagyományos nőképtől. Ennek a kialakításában nagy szerep hárult Zetkinre és Luxemburgra.

Ebben a helyzetben zajlott le a textiliparban dolgozó munkásnők sztrájkja New Yorkban 1857-ben, történetesen március 8-án. 1866-ban már az I. internacionálén, azaz a marxista nemzetközi munkásszövetség gyűlésén el is fogadtak egy nyilatkozatot, amely a munkavégzést a nők egyik hivatásává minősítette. Ezzel egy újabb nagy lépést tettek az anyagi javakért rohanó, „férfinő” megalkotásához, hiszen az anyaság szent hivatásával egyenértékűvé tették a munkában való robotolást. A II. internacionálén már Clara Zetkin agitált ebben a témában, valamint 1911-ben ő szervete az első „nemzetközi nőnapot”, amely négy országra terjedt ki. Azonban az igazi áttörés a bolsevik forradalomhoz köthető. Az 1917-es orosz munkásnők sztrájkja is március 8-ára esett, amely véglegesítette a dátumot. Innentől kezdve a Szovjetunióban évről évre megülték ezt a munkásmozgalmi-feminista ünnepet, és innen terjedt el világszinten. Magyarországon 1948-ban a rákosista diktatúra kiépülése alatt vezették be ezt az ünnepet. Ugyanakkor ne higgyük, hogy a kommunizmus jobban bánt a női dolgozókkal… 

Nőnapi plakát az 50-es évekből (Forrás: Fényképek.hu)

A keresztény nőnap

A kereszténység különös tiszteletet ápol az asszonyok iránt a Boldogságos Szűz tisztelete nyomán. Hagyományosan március 25-én köszöntötték a férfiak a nőket, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. Ez az Úr Jézus Krisztus fogantatásának napja, tehát így az ünnep összefonódik az anyaság szent hivatásával. A nő kiteljesedésének – manapság divatos szóval élve „önmegvalósításának” – Istentől rendelt szent módja az anyaság (valamint ne felejtsük el a szerzetesnővérek Istennek szentelt életét sem). A férfiak úgy köszöntötték az asszonyokat mint az anyaság ideáljának – a Szent Szűznek – hasonmásait, a leányokat pedig mint potenciális édesanyákat, akik majd később követik a Boldogságos Anya szent példáját.

Ezt a szent hivatást degradálta az I. internacionálé már ismertetett nyilatkozata, amely a március 8-ai „nemzetközi nőnapnak” is megágyazott. Mindeszenty bíboros XI. Piusz pápát idézve az alábbi gondolatot fogalmazta meg a marxizáló feminizmusról:

„Ez nem felszabadítás, hanem inkább a nőiességnek és az anyai méltóságnak megrontása és a családnak teljes fölforgatása, aminek folytán a férj elveszti feleségét, a gyermek az anyját, a ház és az egész család állandó, éber őrét.”

Ez a természetellenes rombolás a nő számára is káros, amit nem kompenzál pár virág, bonbon vagy képeslap. A közismert „ne csak nőnapkor tiszteljük a nőket” toposznál én tovább mennék – a modern nőnap sem táplál kifejezett tiszteletet a nők iránt.

Tisztelni és ünnepelni a teljesítményt lehet. Az, hogy megszülettél, és valamilyen nemiséggel rendelkezel, nem teljesítmény, hanem állapot. Emögött nincsen semmi erőfeszítés, semmi ideál. Ez puszta üres körülmény, amit üres gesztusokkal ünnepelnek.

„Ünnepelj, mert különben hímsoviniszta vagy” – ez március 8-a mozgatója, nem a tisztelet. Képmutató posztok és üzenetek, sekélyes és semmitmondó ajándékok a férfiak oldaláról; gőgös és érdemtelen önünnepeltetés a nők oldaláról. Természetesen tisztelet a kivételnek. És kivétel van bőven, hiszen számos nő van, aki nem szorul rá, hogy az év folyamán egy napig fontosnak érezze magát, hiszen az év minden napján fontos és pótolhatatlan: ez az édesanya.

Az erőszakos önünnepeltetés és az álszent köszöntések fogadása pedig megmaradhat annak, aki nőiségéből kivetkőzve tusakodik a primordiális, teremtésből fakadó szent hivatása ellen.

Isten éltesse a tisztességes nőket, az édesanyákat a leendő anyákat és a szerzetesnővéreket!

 

Chvála Márton

Iratkozzon fel hírlevelünkre!