Dávid Bence még egészen fiatalon ismerte meg a pénteken elhunyt Snell Györgyöt, akit gyermekkori lelki vezetőjének tartott és ministrált is mellette.
– Nagyon szép és kegyeletteljes visszaemlékező írásod jelent meg a Vasárnap.hu-n Snell Györgyről, a koronavírusban elhunyt esztergom-budapesti segédpüspökről. Milyen személyes emlékek fűznek – ahogy a visszaemlékezésedben nevezed – „Gyuri atyához”?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Budapestnek azon városrészében, egész pontosan a XVII. kerületben születtem, ahol Gyuri atya harminchárom esztendőn keresztül szolgált – előbb mint káplán, majd mint plébános. Kicsi gyerek voltam még, amikor először találkoztunk. Később, amikor ő elkerült a bazilikába, én pedig már felnőttem, szerencsére ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot. Nagy örömként éltem meg, hogy Gyuri atya mindig ugyanaz a jóságos atya maradt, akinek megismertem.
– Milyen ember, milyen lelki vezető volt Snell György?
– Megint csak visszautalnék arra, hogy nekem elsősorban gyermekkori emlékeim vannak Gyuri atyáról és az ő lelki vezetői képességeiről. Ahogy a visszaemlékezésemben is írtam, egy nagyon következetes ember volt. Szigorú, a szabályokra, a szertartások rendjére odafigyelő,
precíz, de mégis jutalmazó, elismerő, biztató és bátorító. Bármilyen is volt a hangulata, a szeme mindig mosolygott, nem tudta meghazudtolni, hogy ő egy velejéig jóságos valaki.
hirdetés– A közelmúltban egy zaklatási ügy vélt eltusolása kapcsán került elő Snell György neve a médiában. Mit szólsz a vádakhoz?
– Nem ismerem az ügy minden részletét, ezért talán tiszteletlenség is lenne a szenvedő féllel szemben, ha erről bármit explicite, konkrétan fogalmaznék meg.
A személyes tapasztalataim alapján azonban elképzelhetetlennek tartom, hogy Gyuri atya ne lett volna empatikus egy zaklatás áldozatával.
Habár Pető Attilát személyesen nem ismertem, azt tudom, hogy ugyanabban a ministránsközösségben szolgált, ahova én is csatlakoztam. Nagyon sajnálom, hogy át kellett élnie ezeket a szörnyűségeket. Az általa elmondott részletes történetek, valamint az interjúk során ismertetett pszichiátriai és orvosi iratok szerint Szűcs Balázs valóban zaklatta őt. Nincs tehát okunk kételkedni a szavában.
Azt viszont nem tartom helyesnek, hogy ebbe Gyuri atyát is belekeveri. Főleg, hogy egy korábbi interjúban saját maga beszélt arról, hogy ő is pótapaként, lelki vezetőként tekintett a rákoskeresztúri plébánosra. Még egyszer hangsúlyozom; megértem a fájdalmát, megértem, hogy csalódásként élte meg, hogy ennyi elutasítás érte az üggyel kapcsolatban, de szerintem nem a jó személyt vádolja, nem a jó személyen próbálja meg kitölteni a dühét és a haragját.
– A 444.hu is beszámolt Snell György haláláról. Az oldal követőinek egy része azonban meglehetősen kegyeletsértő módon kommentálta a szomorú hírt. Olvastad ezeket a hozzászólásokat?
– Igen, némelyikbe én is belebotlottam. Sajnos az interneten olyan szavakat is megengednek maguknak az emberek, amiket a való életben nem használnának. Legalábbis merem remélni, hogy itt inkább erről van szó. Egy biztos, aki ismerte Gyuri atyát, soha nem írna ilyeneket róla. Mi, akik személyes kapcsolatban voltunk vele, tudjuk, hogy
ha volt jó ember, volt példaértékű életet élő pap, az ő volt.
Sokatmondó az is, hogy a visszaemlékezésemet rengeteg olyan ember osztotta meg, aki ismerősének, barátjának tudhatta Gyuri atyát. Többen írták, hogy nekik még nincsenek szavaik a tragédiára, de nagyjából ők is úgy éreznek, ahogy azt én megfogalmaztam az írásomban. Azt gondolom, Gyuri atya emlékét az őrzi a legjobban, ha megengedő, szerető megközelítést alkalmazunk. Nem akarok a nevében nyilatkozni, de úgy vélem, ő sem venné fel ezeket a sértéseket.
Horváth Tamás
Koronavírusban elhunyt Snell György esztergom-budapesti segédpüspök
