Miért gyűlöli a katonákat a magyarországi baloldal?

A kérdés megválaszolásához egészen a Károlyi-kormány hadügyminiszteréig, Linder Béláig kell visszamenni.

„Miért járőröznek katonák az utcán? Minek van náluk fegyver?” Az elmúlt időben alighanem mindannyian találkoztunk ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, a katonákat (és úgy általában az egyenruhásokat) érintő rosszmájú megjegyzésekkel.

A rendvédelmi szervek elleni hangulatkeltésre a magyarországi baloldal is újra és újra rátesz egy lapáttal, Karácsony Gergely például azt írta a Facebookon még tavaly novemberben, a második hullám miatti lezárások első éjszakáját értékelve, hogy

„Sokakkal együtt én sem tudom, mi volt a célja, hogy talpig fegyverben járőröztek a terrorelhárítók tegnap este a kiürült városban. Félelemkeltéssel, fenyegetéssel biztosan nem, de a politikai lózungoktól és hamis sikerpropagandától mentes őszinte beszéddel igenis el lehet érni az emberek együttműködését.”

Nem akarom részleteibe menően elemezni a budapesti főpolgármester szavait, de arra azért kíváncsi lennék, hogy ha nem „talpig fegyverben”, Karácsony szerint mégis hogyan kellene járőrözniük a TEK-eseknek? Rózsaszín unikornist szorongatva? Esetleg Free SZFE-maszkot lóbálva?

Azonban nem Karácsony Gergely az egyetlen a baloldali térfélen, aki úgy fél az egyenruhától, mint ördög a tömjénfüsttől. Lakner Zoltán politikai elemző előbb (tavaly februárban) arról beszélt a HVG-nek, hogy nagyon zavarja a „főtisztek” megjelenése a miniszterelnök évértékelőjén, majd (tavaly novemberben) az általa fémjelzett Új Egyenlőség blog azért jajveszékelt, mert a Magyar Honvédség egy férfi katonát ábrázoló képpel emlékezett meg a nemzetközi férfinapról.

„Szeretnénk helyesbíteni. Férfinak lenni: érzékenynek lenni, empatikusnak, megértőnek, pacifistának, lágynak, békésnek, civilnek, puhának, minden macsóskodást, militarista kultuszt, fegyvert és erőszakot ellenzőnek lenni!” – kommentálták a fotót Lakner Zoltánék a Facebookon.

Karácsony megnyilvánulásához hasonlóan az Új Egyenlőség agymenésének megértésére sem érdemes túl sok energiát fecsérelni, de azért az érdekel, hogy Lakner Zoltánék szerint mégis milyen képet kellett volna megosztania a Magyar Honvédségnek a nemzetközi férfinapon?

 Esetleg valami ilyesmit?

Ugyancsak emlékezetes volt, amikor szűk egy évvel ezelőtt Gergely Zsófia gyakorlatilag hadat üzent Magyarország egyetlen katonai középiskolájának. A HVG újságírója ráadásul olyan esetek ürügyén próbálta meg lejáratni a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskolát, amiket megfelelő módon, kellő szigorral kezelt az intézmény vezetősége.

Röviden összefoglalva annyi történt, hogy a Kratochvil néhány tanulóját bolti lopáson kapták, mások pedig zaklatási ügybe keveredtek. S habár a fegyelmezetlen, szabálysértő növendékeket mindkét esetben azonnal kirúgták (ezzel egyértelművé téve, hogy az ilyen renitens viselkedés nem megengedett egy olyan középiskolában, ahol hazánk jövendőbeli katonáit képzik), Gergely Zsófia ezekre az eseményekre fűzte fel elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány és a Honvédelmi Minisztérium a jövőben Hódmezővásárhelyen és Székesfehérváron is hasonló középiskolákat akar létrehozni.

Gergely Zsófia. Forrás: ATV

Az elmúlt hetekben – a Vasárnap.hu szívós tényfeltáró munkájának köszönhetően – egy ország ismerte meg Karácsony Gergely környezetügyi szakértőjének, Békés Gáspárnak a nevét. S habár a magát ateista aktivistaként is aposztrofáló Békés elsősorban a keresztelés betiltását követelő megnyilvánulásaival „vitte el a show-t”, a katonákról és úgy en bloc a katonaság intézményéről is voltak kacifántos gondolatai.

Az azóta már menesztett környezetügyi szakértő két évvel ezelőtti írásában például arról értekezett, hogy a Don-kanyarban elesett magyar katonák nem voltak hősök, valamint egyenlőségjelet tett a hétköznapi életben elkövetett emberölés és a háborús ellenség leküzdése közé. Ez utóbbi ráadásul egy olyasfajta szélsőséges pacifizmus, amit még a liberálisok többsége is élből elutasít. 

A keresztényeket gyalázta a Facebookon Karácsonyék környezetügyi szakértője

Linder Béla nyomdokain

Az antimilitarista propaganda nem új keletű jelenség Magyarországon. A Karácsony Gergelyek, Lakner Zoltánok, Gergely Zsófiák és Békés Gáspárok szellemi tanítómestere egy bizonyos Linder Béla, aki a Károlyi-kormány hadügyminisztereként nem akart magyar katonákat látni az első világháború utáni Magyarországon. Ez a – hadügyminisztertől meglehetősen szokatlan – magatartás aztán hozzájárult ahhoz, hogy az 1920-as trianoni országcsonkítás mértéke akkora lett, amekkora.

Óriási balszerencse, hogy – szemben a környező államokkal – Magyarországon a baloldal mindig nemzetellenes, internacionalista pozíciót vesz fel. Ebből a sajnálatos tényből egyenesen következik,

hogy hol burkoltabban, hol kevésbé burkoltan, de mindent megtettek és megtesznek azért, hogy lerohasszák a magyar hadsereget, rossz színben tüntessék fel a hazát szolgáló egyenruhásokat.

Elsőre ellentmondásnak tűnhet, hogy a Tanácsköztársaság és a Magyar Népköztársaság mégis kiemelt szerepet szánt a haderőfejlesztésnek. Igen ám, csakhogy a cél mindkét esetben kizárólag a saját hatalmuk megtartása volt, a nemzet hosszú távú sorsa iránti felelősségvállalás fel sem merült.

Ráadásul a szocializmus végére mind erkölcsileg, mind szakmailag sikerült szinte teljesen lezülleszteni a magyar hadsereget, és ez a folyamat a rendszerváltást követően is folytatódott. A mélypont kétségkívül a sorkatonaság megszüntetése volt 2004-ben, és az, hogy ezzel párhuzamosan nem sikerült felépíteni egy olyan tartalékos rendszert, amely hatékony segítséget tudott volna nyújtani a hivatásos és a szerződéses állománynak.

Érdemi változás csak 2010 után, de még inkább 2018-tól, Benkő Tibor honvédelmi miniszter kinevezésével következett be. 2021-re eljutottunk oda, hogy végre-valahára körvonalazódni látszik valamiféle hosszú távú koncepció, aminek célja, hogy ütőképes, modern, XXI. századi hadserege legyen Magyarországnak. 

Ez az, ami igazán fáj a Linder-fiókáknak.

 

Horváth Tamás