Budapest elveszett tetődíszei XVI.

A századfordulón hatalmas léptekkel megindult hazai városépítés megteremtette a monarchia egyedi építészeti stílusát, az eklektikát, mely a mai napig is meghatározza Budapest látképét. A szocializmusban ugyan megpróbálták a múltat végképp eltörölni – az épületek díszeit, kupoláit és tornyait elpusztítani –, de nem jártak sikerrel. Ennek ellenére rengeteg kár keletkezett a fővárosi műemlékekben, amelyek helyreállítása a mi feladatunk. Cikksorozatom azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb körben váljon ismertté a szándékos rombolás bűne.

A József Nádor tér 11. alatti Landsberger-bérház 1905-ben készült el. A telekre először Sacellary Demeter bőrkereskedő építtetett kétemeletes klasszicista házat Hild Józseffel. A Sacellary-ház híres lakója volt Balassa János sebész, aki Európában az elsők között alkalmazta az általános érzéstelenítést a műtéteknél. Landsberger Izodor 1902-ben vette meg az épületet, melynek helyére egy négyszintes, két kupolás eklektikus épületet emeltetett Messinger (Medgyes) Alajos tervei szerint. Az épület 1911-ben elektromos liftet kapott, mely abban az időben kuriózumnak számított. A bérház kupolái sértetlenül átvészelték Budapest ostromát, de 1952-ben, a negyedik emeletet érintő minősíthetetlen átépítés következtében egyszerűen lebontották.

A József Nádor szobra mögötti Magyar Általános Takarékpénztár szecessziós bérpalotája gyönyörű bádogdíszeivel a tér egyik meghatározó épülete. A fénykép jobb oldalán láthatjuk a Landsberger-bérházat az egyik kupolájával (Forrás: FSZEK)

A frissen felújított tér épületeinek inkább csak a tetőzetei változtak. A Landsberger-bérház negyedik emeletének brutális átalakításával az épület szinte jellegtelenné vált (Forrás: www.wikipedia.com)

A Nagymező utca és a Mozsár utca sarkán áll az építtetője, Breslmeyer Román sütödetulajdonos után elnevezett Breslmeyer-bérház. A négyemeletes, díszes saroktoronnyal rendelkező neoreneszánsz-eklektikus stílusú épület 1901 és 1903 között épült Klinger József tervei alapján. A bérház a budapestiek körében a földszintjén működött egykori moziról, az Edison Mozgóról lehet ismert, melyet Heller Adolf és Hertzka Lothár, a Magyar Hirlapkiadó Rt. vezetői nyitottak. A mozi nevét azt követően sem változtatták meg, hogy az amerikai vetítőgép feltalálója, Thomas Alva Edison beperelte, és a bíróság el is ítélte őket a jogtalan névhasználat miatt. Sőt, 1908-ban létrehozták az Edison Filmkölcsönző Rt-t, amely filmgyári berendezéseket és külföldi filmeket adott bérbe magyar filmszínházaknak. A mozit 1921-ben Turán névre keresztelték, majd többszöri névváltozást követően az 1970-es években szűnt meg. Az épületet a Rákosi-diktatúra alatt elkobozták a tulajdonosától, majd 1950-ben a háborút épségben átvészelő saroktornyot „egyszerűsítési okokra” hivatkozva lebontották.

A Breslmeyer-bérház 1905-ben, díszes saroktornyával (Forrás: www.lepeslapmuzeum.hu)

Az 1990-es években készült fényképen jól látszik az egykori torony helye. A fénykép érdekessége, hogy az 1905-ös fotó bal oldalán látható platánfa még a ’90-es években is dacol az idővel (Forrás: www.skyscraperscity.com)

Ha egy budapestinek annyit mondunk, hogy Centrál, valószínűleg a színház vagy a kávéház jut eszébe. A Károlyi utca 9. alatt található híres kávéház 1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos eredetileg három szintes, díszes tetőzetű neoreneszánsz házában. Az építészeti terveket Quittner Zsigmond készítette.

Maga a kávéház az épület földszintjén volt, nyolc teremből, két játékszobából, egy kávékonyhából és egy ruhatárból állt. A kávéházat a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon (a New York kávéház mellett). Itt volt törzsasztala a Hét-nek, majd az abból megalakuló Nyugat szerkesztőségének. Így az épület és a kávéház rendszeres vendége volt többek között Mikszáth Kálmán, Szomory Dezső, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Tolnai Lajos, Gárdonyi Géza, Ignotus, Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Osváth Ernő, Fenyő Miksa, Molnár Ferenc, Babits Mihály, Ady Endre, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső. Az épületre a két világháború között még egy szintet ráépítettek, de az eredeti főhomlokzati neoreneszánsz mellvédet, a saroktornyokat, a gazdag bádog és kovácsoltvas tetődíszeket a ráépítés után visszahelyezték. Az épületet a második világháborúban több belövés érte, a tetőzete is jelentősen megsérült. A nagy hírű kávéházat a második világháború után eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták.

Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd 1953-tól a Metró Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött benne. 1965-től a kávéházat az ELTE Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. 2000-ben fejeződött be az épület és a kávézó komplett felújítása, ugyanakkor a tetőzet csak részben kapta vissza eredeti díszeit.

Az Erényi-Ulmann bérház, vagyis a „Centrál háza” 1905-ben (Forrás: www.egykor.hu)

Elmondhatjuk, hogy az emeletráépítés az eredeti tetődíszek nélkül nem mutat jól. Szerencsére azok pótlása napjainkban nem okozhat problémát, csak pénz és akarat kell hozzá (Forrás: www.wikipedia.com)

A ferencvárosi Bakáts tér északnyugati térfala 1884-ben kapta meg végleges, ma is látható formáját. Ekkor adták át ugyanis Czigler Győző (többek közt a Központi Statisztikai Hivatal, a Széchenyi fürdő és a Gozsdu udvar tervezője) meghatározó épületegyüttesét, az elöljáróság, a plébánia és az iskola egységes tömbjét. A 117 méter hosszú neoreneszánsz homlokzat mögött napjainkban is ugyanazok az intézmények működnek. Nemcsak az épület állandó, hanem a fák is: a platánokat is ebben az időszakban ültették ide – ezek a mai napig állnak. Az egységes térfalból csak az épületkomplexum középső, Bakáts tér 13. alatt működő plébániai épületrész két kupolája hiányzik, melyeket az 1950-as években bontottak el.

A plébánia épületének eredeti kupolái szépen harmonizálnak a templommal (Forrás: www.skyscraperscity.com)

A kupoláitól megfosztott épület látványa napjainkban (Forrás: www.egykor.hu)

A mai utolsó épület, amelyet be szeretnék mutatni, a József körút és a Baross utca sarkán áll. A korábbi egyemeletes lakóépületet Schrantz György építtette 1868-ban, a tervező Gottgeb Antal volt. 1891-ben Schubert Ármin lebontatta az épületet, és Hikisch Rezsőt (az Astoria szálló építészét) bízta meg az új bérház építésével. Az 1894-ben elkészült négyszintes, eklektikus stílusú Schubert-bérház József körúti főhomlokzata felett két kis méretű kupolával, sarkánál díszes toronnyal rendelkezett. A bérház földszintjén működött Bodó Adolf kávéháza. Bodót pesten csak a „katonatisztek kávésaként” emlegették, mert az üzlet törzsközönségét a közeli Mária-Terézia laktanya és a Ludovika Akadémia tisztjei adták. Az épület tetőzete a második világháborúban megsérült, de javítható állapotban maradt meg. Ennek ellenére 1953-ban az épületet minden kupolájától és a tornyától megfosztották. Vajon miért?

A Schubert-bérház városképet meghatározó saroktornya (Forrás: www.hungaricana.hu)

A saroktorony helyén ma csak egy légvédelmi „berregő” sziréna áll (Forrás: www.maps.google.com)

(A cikksorozat a következő héten folytatódik!)

 

Fecske Gábor László