Beugorjunk ide egy kávéért? Várj, mindjárt csekkolom a helyet a Tripadvisoron. Jó lehet vajon ez a könyv? Nem tudom, de megnézem, mit írnak róla az Amazonon. Melyik smoothie-készítőt vegyük meg, drágám? Nem tudom, szívem, olvasd el a véleményeket.
A mások véleménye mindig iszonyú fontos. Tökismeretlen embereké, akár a világ másik feléről, akik eligazítanak minket, hogy szerintük a lehető legjobb helyen költünk-e el 1000 forintot és garantáltan a legkiválóbb háztartási kisgépet szerezzük-e be. Mert nekünk a tökéletes jár, és hogy mi az objektíve tökéletes és mi rossz, azt egyre gyakrabban a laikus internethasználók szubjektív ítélete alapján állapítjuk meg. „Bunkók a pincérek” – egy-egy ilyen komment például (kvázi hasznos figyelmeztetésként) simán eltántorítja a potenciális vendéget az adott étteremtől.
Van azonban egy különös jelenség: amint a kinyilvánított vélemény nem valamely termékre vagy szolgáltatásra, hanem életvezetési kérdésekre irányul (lásd például „az abortusz gyilkosság”, vagy esetleg „úgy vélem, nem helyes spermabankhoz folyamodni”), rendre megjelennek a tiltakozók: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!!!”
Pincérekkel kapcsolatban tehát bármikor szabad ítélkezni, az hasznos és jó (ott sose jön senki a Mt 7,1-gyel), morális kérdésekben viszont lehetőség szerint cenzúrázza mindenki a gondolatait, nehogy mások lelkiismeretébe gázoljon – valami ilyesmi rajzolódik ki az internetes felületeken, ha jól követem az eseményeket.
Csakhogy aki továbbolvassa Máté evangéliumát, az a következőkbe futhat bele: „Ha testvéred vétkezik, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. (…) Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat (…). Ha rájuk sem akar hallgatni, mond meg az egyháznak.” Ez persze az individualista XXI. században, ahol a jelszó a „közöd??”, kevésbé cseng jól, de pont ugyanabban a könyvben van megörökítve ugyanattól a Jézustól, mint a „ne ítélj”, így hát erősen diszkriminatívnak tűnik, hogy erről a passzusról megfeledkeznek, míg testvérét agyon idézik.
Tapasztalható továbbá némi fogalmi zavar is.
hirdetésHa azt írom le a Facebookon egy abortuszvita kapcsán, hogy „ne ítélkezzetek, ti hitvány álkeresztények”, az bizony pont ítélkezés.
Az adott személyeket hitványozza le, mindenestül, egész lényükben, ráadásul körülbelül olyan körültekintéssel és megbízhatósággal, ahogy egy önjelölt sámán állítja fel távdiagnózisát az Ezo tévén. Ezzel szemben ha azt állítom, hogy „bizony méltatlan, felelőtlen és veszélyes dolog egyéjszakás kalandokba bocsátkozni, majd az esetlegesen megfoganó ártatlan magzatot elvetetni”, azzal egyetlen ember sincs személyében elítélve: magáról a tettről van szó, amely keresztény szemszögből többszörösen problematikus, emberileg sok-sok bajjal jár, és ezért megelőzendő – ha pedig valakivel mégis megtörtént, akkor Bűnbánó Magdolna példájára igenis van belőle kiút (lásd: Örömhír). És ha a dimmelhető pink LED-fényes elektromos borsőrlőről leírhatom a véleményemet az interneten, segítve embertársaimat, hogy a kellő információk birtokában válasszanak a különböző termékek közül, akkor talán ennél némileg húsbavágóbb kérdésekben se haszontalan megnyilvánulni, még ha az adott vélemény elsőre esetleg kényelmetlen is.
Még Benedek pápa hívta fel számos alkalommal a figyelmet a tolerancia és a relativizmus diktatúrájának kiépülésére, és hát tény, hogy ha mindenhez, így a bűnhöz is illik jó képet vágni, akkor egy ártalmatlan „figyu, vigyázz, arrafelé szerintem iszonyú mély szakadék van, én inkább visszafordulnék” is vad ítélkezésnek hathat. Csak éppen kérdés, ki vétkezik nagyobbat: aki esetleg ügyetlenül, már-már ítélkezésbe hajlóan próbálja visszarángatni embertársait a széles, de rossz úttól, vagy aki az ítélkezés vádjától biztos távolságban, karba tett kézzel, némán és önelégülten nézi, ahogy felebarátai naivan bevásárolják maguknak a legveszélyesebb ideológiákat.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
