Jön a gendersemleges franciakártya

Egy huszonhárom éves holland lány, bizonyos Indy Mellink szerint a nők elnyomását közvetíti a francia kártya, mivel a király erősebb lap benne, mint a dáma. Tekintve hogy a királyon férfi, a dámán pedig egy nőalak látható, a burkolt üzenet nem más, mint hogy a nők kevesebbet érnek, mint a férfiak – filozofál a „feltatáló”. Feltaláló, igen, ugyanis emberünk előállt a saját gender- és bőrszínsemleges kártyapaklijával. Itt a király helyett aranytömbök, a dáma helyett ezüst pénzérmék, a bubi helyett meg bronzpajzs szerepel a lapokon. Mellink megjegyzi, hogy először arra gondolt, egy királyi párral helyettesíti a királyt, egy hercegi párral a dámát és egy földművessel és a feleségével a bubit. Csakhogy ekkor újabb problémával szembesült: az 500 éves francia játék fehér bőrű embereket használ fel az ábrázolásaihoz! Horribile dictu: fehér franciákat!

Gondolom, a velejéig ható rémület hatására – melyet a burkolt rasszizmus felfedezése váltott ki benne – fel sem tűnt neki, mennyire bigott ötlet volt tőle ellenkező nemű házaspárokkal helyettesíteni a hagyományos alakokat.. Hát micsoda homofóbia ez!

Az Azonnali cikke felidézi: nem precedens nélküli, hogy a liberálisok a kártyalapokkal machinálnak. Az Unibet online kaszinó az FCB reklámügynökséggel összefogva „Queen Rules” pókertornákat szervezett 2018-ban. Ez abból állt, hogy az ászt kivették a pakliból, a dáma pedig erősebb lap volt a királynál. A kártyalapokat pedig, amik „erős nőket” ábrázolnak – jelentsen ez bármit –, LMBTQ-s és egyéb kisebbségek tagjai készítették.

 

Hol a vége?

Félve jegyzem meg, hogy a sakkban bizony van egy király és egy királynő – ami még annak a lehetőségét is felveti, hogy egy heteroszexuális párt alkotnak. Miért nem két király, vagy két királynő van? És miért a király a játék kulcsszereplője, amelyet a többi bábunak szolgálnia kell? De itt még nem ér véget a borzalom! Eltérő színű bábukkal játsszák a játékot. Milyen szép multikulturalizmus – gondolhatnánk –, azonban ez egy faji háborús szituációt mutat be, hiszen az azonos színűek közösségben munkálkodnak azon, hogy elpusztítsák a más színűeket. Hovatovább: mi az, hogy a bábuknak különböző erősségük van? Hol marad az egyenlőség? Minden bábu léphessen ugyanúgy! Sőt léphessen bárhova, elvégre szabadság van!

És hol marad a vallásszabadság? A futót angolul püspöknek (bishop) nevezik. Igazán elférne a játékban egy imám és egy sámán is. Na és  azok a fránya osztálykülönbségek, ugye: parasztok szolgálják a királyt, micsoda középkori csökevény. Most, hogy már leromboltuk a homofóbia, a rasszizmus, a képességbeli hierarchia és a vallási intolerancia falait, megvalósíthatjuk az osztálynélküli társadalmat! Marx álma végre révbe ér, örvendjetek, proletárok!

Amúgy meg: játékszabály… Ízlelgessük a kifejezést. Ugye az olvasó is érzi, hogy bekorlátozzak? Szabályok, mint a végtelen világméretű szabadság ellenségei – kukába mindet! Alig várom, hogy egy tök alsóval mattot adhassak kidobós közben, mivel hatost gurítottam a dobókockával.

 

Chvála Márton