A keresztények a fejükre estek

Ép ésszel felfoghatatlan, amit a keresztények művelnek. Egyre jobban felfordulni látszik a világ, a Biblia tanításával homlokegyenest ellentétes dolgok válnak követendő trendekké, és egyre csak növekszik az ellenérzés, ha valaki felvállalni merészeli az isteni igazság képviseletét. Azt mondják rá, hogy kirekesztő. A kereszt jelébe kapaszkodók ennek ellenére töretlen bizalommal hisznek az isteni ígéretekben. Meglepő reakció!

Az ember, hacsak nem keresztény, már rég nem ülne nyugodtan a fenekén. Tenni akarna valamit, hogy a teljes reménytelenséget sugárzó folyamatokat megállítsa. Felhasználna minden eszközt annak érdekében, hogy a meggyőződése szerint egyedüli és követendő igazság ne csorbulhasson.

Pár napja Szikora Robi, az R-GO frontembere így fogalmazott a rajongóinak küldött üzenetében: „Azt az időszakot éljük, amikor mindent átváltoztatnak. Amikor 97 nemi identitás is létezhet, amikor az abszurditást hirdetők, az anarchisták, az elmebetegek szellemi terrorban tarthatják a normalitást. Ekkor a józanság megtorpan, és remegő szívvel szemléli, hogy mi is történik körülötte…” – írta az énekes.

Amellett, hogy ébrenlétre szólított fel az egyébként a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nagyköveti feladatait ellátó popsztár, kiemelte, hogy senki ne féljen, hanem bátor legyen, és Isten erejében bízzon.

Mi mit teszünk, amikor nem aszerint alakulnak a dolgaink, ahogyan mi azokat terveztük vagy reméltük? Minden bizonnyal elkezdjük alakítani a sorsunkat. Picit talán abban a tudatban, mintha „Isten egy kicsit elszunyókált” volna. A kezünkbe vesszük az irányítást, hogy a látszólag pusztulásukba rohanó folyamatokat megfékezzük.

Isten emberei azonban nem ezt teszik. Minden bizonnyal felhívják a figyelmet a rosszra. Természetes, hogy képviselik és leginkább megélik az evangéliumi értékrendet. Ám a negatív jelek nem tántorítják el őket attól, hogy hálát (!) mondjanak Istennek. Megismétlem: hálát.

Akkor, amikor minden összeomlani látszik, és úgy tűnik, győz a pogányság és a sátáni fondorlat. Mégis miért teszik ezt: a keresztények megőrültek talán?

Amennyiben a hitet őrültségnek fogjuk fel, akkor minden bizonnyal a keresztények a fejükre estek. Istent dicsőíteni abban a helyzetben, amikor elhatalmasodik a bűn, kívülről szemlélve ostobaságnak tűnhet. Ám belülről ez a kép világos és tiszta.

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nagyon tud idegesíteni, amikor a gyönyörű pázsit kellős közepén felüti a fejét a tarack. Egy ideig a sűrű nyírással próbálkozik minden, hozzám hasonló lelkes kertész. Miután azonban ez általában nem vezet sikerhez, jön a puszta erő: próbáljuk felderíteni, kihúzni, kitépni a gaz bitangot, de a végeláthatatlan gyökérláncolat egy ponton csak beleszakad a földbe. Azt azonban már bizonyára mindannyian megfigyeltük, hogy egy esősebb időszak után a fellazult földből könnyebben kiműthetjük a dudva legutolsó, sunyi kapaszkodóit is.

Isten valami hasonlót visz végbe körülöttünk – és valljuk be, a személyes életünkben is. „Meglocsolja, jó dúsan megöntözi”, amit mi kiirtanánk. 97 nemi identitás létezhet? Sebaj, lesz ott még kilencvennyolcadik is! Ujjongunk, hogy a lengyelek a születendő magzatok mellett kiálltak, erre az egyház reménységének számító Dél-Amrikában legalizálják az abortuszt. Fantasztikus! – mondhatnánk (kicsit talán kérdőre vonva a Fehérszakállas Nagyöreget).

De a hit útján járva nem csüggedhetünk el. Hinnünk kell, hogy Isten Jézus Krisztusban már legyőzte ezt a világot a kereszt balgaságával. Ezért vallják a keresztények Szent Pállal együtt, hogy

„ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem”. Ahol Isten éppen jól megöntözi a gazt, ott előbb vagy utóbb ki is húzza a bűn gyomját az utolsó szálig.

Ezért, ebből a bizonyosságból eredően kell hálát adnunk Isten most még talán nem látható, mégis borítékolható győzelméért. Csak le ne fogjuk a Nagy Kertész érdes kezét, miközben végezni akarja az ő gondos munkáját. Inkább elégedjünk meg azzal a legjobb állapottal, hogy „egyszerűen csak” vele lehetünk. Valahogy úgy, mint annak idején a Jerikó falai előtt ácsorgó választottak.

Gável András

 

A keresztények egysége nem holmi humanitás, hanem közös nevező Istenben

Előbb akarok lenni keresztény

 

A kiemelt kép forrása: Luca Giordano 17. századi „Péter keresztre feszítése” című festménye