Dicsőítem Istent a rossz ellenére is

Érezted már, hogy egy rossz esemény teljesen lelomboz, de olyannyira, hogy képtelen vagy énekkel dicsőíteni? Hogy legszívesebben fellázadnál, és kérdőre vonnád az Istent? Miért hagyott magamra ebben az igazságtalanságban?! Hiszen ennek nem így kellett volna történnie! Ilyenkor aztán rá se tudsz nézni a gitárodra (vagy az orgonapadra). Pedig a Biblia egészen másra tanít: áldani kell az Urat minden időben, minden helyzetben, még akkor is, ha éppen minden negatívnak tűnik! Ha a kellemetlen pillanatokban is képesek vagyunk teljes hittel dicsőíteni Őt, akkor valami olyat látunk meg, amit azelőtt soha.

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve elbeszéli, hogy Pált és Szilást egy alkalommal koholt vádak alapján bebörtönözték. Nem volt más „bűnük”, mint hogy a jóslás ördögi lelkét kiparancsolták egy lányból, aki így többé senkinek nem jósolt – és persze pénzt sem termelhetett az őt kihasználó gazdáinak.

Miután jól megvesszőztették az apostolt és társát, a legbelső börtönbe záratták őket, majd lábukra kalodát tettek, hogy meg ne szökhessenek. „Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a börtön alapjai megremegtek. Az ajtók mind kinyíltak, és mindenkiről lehullott a bilincs” – olvashatjuk a tizenhetedik fejezetben.

Érdekes módon senki nem szökött meg, mindenki „engedelmesen” a helyén maradt, pedig egy ilyen helyzetben azt várnánk, hogy aki csak teheti, rögtön menti magát. A börtönőr azt hitte, hogy a foglyok elillantak, ezért aztán kétségbeesésében megölte volna magát, ha nem akadályozza meg ebben Pál és Szilás. Majd látván a bilincsek nélkül is engedelmes rabokat, leborult Isten nagysága előtt – és megtért.

Mondhatnánk, hogy totálisan szembemegy a józan ésszel mindaz, ami az Apostolok Cselekedeteinek lapjain elénk tárul. Kezdjük ott, hogy ha minket kegyetlenül megvesszőznének, ráadásul úgy, hogy egyáltalán nem szolgáltunk rá, bizony az igazságérzetünk a legjobb esetben is egyfajta háborgást idézne elő a bensőnkben. Ehhez képest Pál és Szilás imádkoznak és zsoltárokat énekelve (!) dicsőítik Istent.

A dicsőítés nem feltétlenül hangulatjavító szer

Van még mit tanulnunk ezen a téren. Sajgó háttal, a méltatlanul kapott ütések fájdalmával ritkán szoktunk Istennek hálát adni, ráadásul énekelve. Az apostol és társa példája mégis mintha azt üzeni számunkra, hogy ez a helyes út. 

Nem holmi eszement hősködésről vagy kirakatkeresztény kivagyiságról van itt szó. Úgy tűnik, a szereplők tetteiket legmélyebb meggyőződésükhöz igazítják – nem akarják földi életüket mindenáron megmenteni. Ez a bizonyosság lett a hitük: Isten velük van.

A dicsőítés ereje ebből az eleven hitből táplálkozik. Pál és Szilás nem esik kétségbe a fogság, az igazságtalan fenyítés miatt. Hiszik, hogy Isten nem tart szünetet, nem vonul nyugdíjba. És bár látszólag minden körülmény ellentmond ennek a hitnek, ők továbbra is kitartanak Isten barátságába vetett bizalmuk mellett.

A tanítványok a dicsőítéssel belehelyezik önmagukat Isten jelenlétébe. Nem tesznek mást, csak a Mester mellett akarnak maradni. Nem a körülményekre figyelnek, a látszólag kudarcos élethelyzetre, hanem arra, aki számukra mindennél többet jelent.

Istennek fontos a tanítványok barátsága. A dicsőítés egyben eszköz arra is, hogy Isten megérintse a többi fogoly életét. Az egész földrengés és minden, ami utána következik, kibillenti a római börtönőrt erősnek vélt pozíciójából, önhittségéből – melynek hatására felismeri az élő Istent, majd leborul nagysága előtt, teljesen átadva neki az életét.

Isten tehát működik, miközben mi dicsőítjük őt. Az ő terve tökéletes, amelyet néha olyan utakon visz végbe, melyektől elől hit nélkül már megrettennénk.

A dicsőítés mintegy engedélyt ad bennünk Istennek, hogy az ő akarata valósulhasson meg az életünkben – minden rossz tapasztalat ellenére.

 

Gável András

 

Áldanunk kell Istent a legkilátástalanabb helyzetekben is

A brazil énekes dicsőítő dala erőt ad a járvány küzdelmeiben!

Meg kell tanulnunk dicsőíteni Istent a szenvedésben is

Kiemelt képünk forrása: Unsplash/Jeremy Bishop

Iratkozzon fel hírlevelünkre