Hamarosan férgeket, kukacokat is vásárolhatunk a fejlett nyugat élelmiszeráruházaiban

Nem, nem horgászcsalinak lobbizzák, hanem enni. A főtt-szárított férgeket különböző színekben és ízesítéssel árulják majd, a vezető élelmiszeripari cégek jóvoltából. Nyami!

Sajnos eddig mindenféle EU-s jogszabályok megakadályozták, hogy a fent említett falatok az üzletek polcaira kerüljenek, de ennek hamarosan vége. Az előzetes felmérések szerint főleg a sárga lisztkukac meg a tücsök kecsegtet virulens gasztronómiai élménnyel, ráadásul ezeknek a finomságoknak a tenyésztése további előnyökkel is jár – amellett, hogy csábítóak a damaszton.

Egyrészt nem esznek sokat, másrészt fehérjedúsak, harmadrészt konyhai felhasználásuk jótékony hatással van az üvegházgázok csökkentését célzó folyamatokra. A kukacok ugyanis nem, vagy alig szellentenek, így a teheneknél jóval kevesebb metángázt eregetnek a levegőbe.

Azt még külön meg kell vizsgálni, hogy a tücsköt-kukacot fogyasztó nép szellentési mutatója a lakomát követően nem szárnyalja-e túl a szarvasmarháét, mert akkor – ahogy mondani szokták – pénz az ablakban.

Természetesen a Nyugat-Európában hamarosan kapható étkezési férgek nem fogyaszthatók nyersen, hisz a tücsök például elugrálna a tányérról. Az ígéretes sárga lisztkukaccal is van némi elkészítési teendő, bár eleven fogyasztása kétségtelen előnyökkel jár, hisz az élő csemege simán ki tudna mászni a fogyasztó odvas fogából, feleslegessé téve a fogpiszkálót – mégis, egy lakoma előtt rövid szuvidálási mechanizmust ajánlanak a szakemberek.

Nos, ha úgy gondolják, hülyéskedek – tévednek. A férgek, tücskök élelmiszerré vedlése nem vicc.

Arra a pillanatra persze befizetek, amikor Jani bácsi hernyóra cseréli tányérján a rántott húst, de arra is fogadok, hogy hamarosan maradi, anaerob taplónak lesz titulálva, aki már az ötlettől is kihányja a belét (oppardon…).

Persze nem illik pusztán ócsárolni a már egy ideje begombázott EU-s jogalkotókat, jobbító javaslat is kell. Adok.

Annak idején visszazavarták a Dunlop mérnökeit a tervezőasztalhoz, mondván: mars a laborba, és az örökké tartó helyett olyan nejlonharisnyát tessenek kitalálni, ami a meleg levegőtől is kiszakad! A nyomtatók procijába bebigyózták azokat az aprócska kódokat, melyek garantálják, hogy néhány ezer oldal után kukázni kelljen az egész kütyüt. Immár nagyjából hat évre gyártanak autót – a sor végtelen.

Szóval a jobbító javaslatom, hogy lapátolják vissza a citromot a lóba. Mert, sajnos, a fentiek nem összeeseküvés-elmélet részei, hanem valós megállapodások sokasága, melyek arra vannak hivatva, hogy a tartós fogyasztási cikkek mégse legyenek annyira tartósak. Így a termelés folytonos, a piac sosem telítődik. A termékek hitványosítását – az 1000 óra után kiégni köteles villanykörtével együtt – még az 1929-ben startolt világválság után találták ki, mondván, ha folyton tönkremennek a dolgok, akkor a gyártásnak egyfolytában pörögnie kell, nem lesz többé világválság!

Szóval lassan teletömjük az óceánokat az elhajigált hitvány áruval, a gyáripar ontja az üvegházgázokat, mi meg megoldásként együnk tücsköt. Napersze…

 

Mészáros József
A szerző további írásai itt érhetők el

 

Uniós filmművészet: másfél óra Orbán-horror

Össztűz Szent II. János Pálra

Kiemelt képünkön: Tenyészpéldányokat mutat egy belga vállalkozás munkatársa a cég brüsszeli telepén. Az emberi fogyasztásra szánt rovarokat szendvicsekhez, pástétomkészítéshez vagy önmagukban fogyasztva ajánlják. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)